Ha nincs, aki a segítségedre siet, hát mentsd meg magad! A “magányos nő” NEM az “áldozat” szinonimája. A főszerepet játszó Kaitlyn Dever pedig nem gyenge: sem színésznőként, sem leleményes túlélőként. Ötödik típusú találkozások, ahol az ember helyett az idegenek húzzák a rövidebbet.
The post Nincs, aki megmentsen: Ne fecséreld a szavakat! first appeared on kulturbanyasz.hu.
Holott látszólag soha ilyen jól még nem éltünk – legalábbis a fejlett nyugaton –, ahol egyre gazdagabb, jóltápláltabb és egészségtudatosabb nemzedékek váltják egymást. Óra monitorozza a szívverésünket és alvásunkat, különböző applikációk buzdítanak minket mozgásra vagy éppen vízivásra, mesterséges intelligencia szkenneli az anyajegyeinket és a röntgenképeinket, az orvostudomány pedig naponta áll elő új felfedezésekkel. Akkor mégis miért növekszik a krónikus testi és mentális betegségek száma az egész világon? A nyugati orvoslás általában az egyén patologikus elváltozásaira koncentrál, de nem lehet, hogy a kulcs valójában kultúránkban, jelenlegi társadalmi-gazdasági berendezkedésünkben rejlik? Azok a tényezők, amelyeket normálisnak tekintünk, sőt, talán istenítünk is – mint a versengés, a maximalizmus, a munkamánia –, igazából krónikus stresszt, ellenségeskedést és traumákat szülnek, amelyek súlyosan mérgezőek.
Fiával, Máté Dániellel írt könyvében a híres magyar származású kanadai orvos, Dr. Máté Gábor széleskörű tudományos irodalomra és évtizedes tapasztalataira támaszkodva azt állítja, hogy egy olyan társadalomban élünk, amely teljesen ellentétben áll biológiai szükségleteinkkel, miközben teljesen vak arra, hogy az összefüggéseket felismerje. Így szenvedéseink okai továbbra is homályban maradnak, ahogy a megoldások is.
A Normális vagy – Trauma, betegség és gyógyulás mérgező világunkban című könyv nagyobb részében a szerzők esettanulmányokkal megtámogatva foglalkoznak a jelenkor legnagyobb egészségügyi kihívásaival. Részletesen beszélnek a traumáról, amelyet okozhat háború, testi- lelki abúzus, természeti csapás, de akár valaminek a hiánya, például érzelmileg elhanyagolt gyerekkor is. Valójában nem az adott hatás, hanem az arra adott válaszreakció a trauma, ami egy védekezési mechanizmus, amely a szenvedőt rövid távon védi a túlzott fájdalomtól, segít átvészelni a nehézségeket. Hosszabb távon azonban befolyásolja a központi idegrendszer működését, jelentős részben meghatározza a viselkedést és a gondolkodásmódot is. A trauma megélése mindenkit másképp érint, de néhány jellemző tünete a tartós félelem, a szorongás, a depresszió, az érzelmi zsibbadtság, a visszatérő rémálmok, a gyakori fejfájás vagy gyomorproblémák.
Ebben a bejegyzésben három olyan könyvet szeretnék mutatni, ami bizonyos élethelyzetekben nagyon sokat segíthet. Véleményem szerint nincs olyan ember, aki ne szorongana valamitől, ne stresszelne és minden nap minden percében nyugodt és kiegyensúlyozott lenne. Néha nagy szükségünk van olyan könyvekre, amelyek segíthetnek ezekből az élethelyzetekből, sőt mentális problémáinkból kicsit kievickélni. Legjobb lenne, ha mindenkinek lenne egy saját pszichoterapeutája, ha ez egy hétköznapi dolog lehetne, és nem tekintenék az emberek csudabogárnak azt, aki meri vállalni, hogy ő rendszeresen terápiára jár.
Hány dolgot tudtok néhány perc gondolkodás után felsorolni, ami nap mint nap emészt benneteket, rendszeresen rágódtok rajta és úgy érzitek megoldatlan problémáitok vannak, vagy elvarratlan szálak az életetekben? Én minimum hármat, de lehet, hogy nem is vagyok magamhoz teljesen őszinte. Na tessék, akkor ez már a negyedik. ;)
Dr. Máté Gábor és Máté Dániel: Normális vagy
Jómódú bécsi zsidó családban látta meg a napvilágot egy fakereskedő fiaként. Bettelheim a bécsi egyetemen művészettörténetet és pszichológiát hallgatott, de 1921-től, amikor apja gerincvelő-sorvadásban megbetegedett, nemzetközi kereskedelmi tanulmányokat is folytatott. Apja halála után vezette a családi vállalkozást, ám a bölcsésztudományokkal való foglalatosságot sem adta fel. Lelkes híve volt Freudnak, foglalkozott a művészetpszichológia pszichoanalitikus irányú megközelítésével, majd a gyermek fejlődéspszichológiájával.
1938-ban ledoktorált, speciális érdeklődési területe az érzelmileg sérült, főleg autista gyermekek kezelése volt. Ausztriát még abban az évben megszállták a németek, Bettelheimet előbb Dachauba, majd Buchenwaldba deportálták, lágerélményeiről Az egyén és a tömeg viselkedése szélsőséges helyzetekben című tanulmányában számolt be. 1939-ben amerikai segítséggel kiszabadult a lágerből, és az Egyesült Államokba utazott, a Chicagói Egyetem tudományos munkatársa lett. 1942–44 között az illinois-i Rockford College docense volt, hallgatói valósággal rajongtak az irodalom, a filozófia, a művészetek, a pszichológia területén egyaránt otthonosan mozgó tanárért.
1944-ben, immár adjunktusként visszatért Chicagóba, ahol kinevezték a Sonia Shankman Ortogenikus Iskola igazgatójává, a posztot 1973-ig töltötte be. A kísérleti jellegű bentlakásos iskolában 6 és 14 év közötti, súlyos érzelmi zavarokkal küzdő, de átlagos vagy átlag feletti értelmi képességekkel rendelkező gyerekekkel foglalkozott, az intézmény lett az autista gyerekekkel folytatott munkájának központja is.
Amikor értékelek vagy ajánlok egy könyvet, mindig igyekszem szem előtt tartani azt, attól, hogy nekem valamiért nem tetszett, másnak még lehet az élete könyve. Számos dologban különbözünk, más érzéseket váltanak …
The post Jakobovits Kitti: Irodalomterápia appeared first on ZAMA.HU.
A Cartoon Network a ’90-es évek végén, 2000-es évek elején élte fénykorát: több, ekkor debütáló animációt mai napig nosztalgiával emleget a 20-30-as korosztály. Ám hozzá kell tennünk, nem egy olyan mese volt, amitől szüleink óva intettek, mi pedig stikában néztük. A Bátor, a gyáva kutya egyértelműen ezt a csoportot gazdagította. Viszont az első pillantásra betegesen […]
The post A ’90-es évek gyerekhorrorjainak gyöngyszeme – A Bátor, a gyáva kutya és a pszichológia appeared first on Filmtekercs.hu.
Amikor megkérdezem, mit ad neki az írás, ezt feleli: „Feszültséget, megnyugvást, álmatlan éjszakákat, megkönnyebbülést, kapcsolódásokat, gondolkodást, fájdalmat, örömöt, bizarr helyzeteket, önismeretet, önbecsülést, alázatot, szeretetet, találkozásokat, magányt és elszigeteltséget, türelmetlenséget és tehetetlenséget, felelősséget – de mindenekelőtt motivációt.”
Melegítsünk be! Hogy vagy, Anna, milyen volt számodra az ünnepek utáni januári időszak?
A január számomra mindig a megnyugvásról szól. A decembert akarva-akaratlanul is végigsieti az ember, mintha szilveszterig valóban mindent le kéne zárni, ráadásul ehhez társul az izgalom, a készülődés, a várakozás. Ehhez képest a január mindig hosszabbnak és nyugodtabbnak tűnik: leszedjük a díszeket, minden kopárabb lesz. Kellenek a nyugodtabb, egyszerűbb napok is, hogy kicsit begubózzon az ember; számot vessen, mi mindenre kell erőt gyűjtenie az elkövetkezendő hónapokban. A munkahelyemen viszont minden intenzívebb ilyenkor: ami feszültséget az ünnepek alatt összegyűjtenek a gyerekek, az januárban jön elő. De ez sokszor nagyon jó irányba tud terelni egy-egy munkafolyamatot.
A Ted Lasso alkotói újra összefogtak, hogy egy vicces, szókimondó, olykor drámai és empatikus sorozattal rukkoljanak elő. A Direkt terápia (Shrinking) azonban csak kullog a fociedző nyomában. A cikk az első két epizód alapján készült. „Mindenkinek szüksége lenne terápiára” – hallottam rengeteg embertől ezt az állítást, miután meséltem nekik arról, hogy én is próbát tennék […]
The post Mondja el, mit érez! – Direkt terápia appeared first on Filmtekercs.hu.
Berentés Éva több évtizedes egyetemi munkája során legalább egy kisvárosnyi embert tanított egyetemi keretek között, felnőttképzéseken, vállalati tréningeken, itthon és külföldön egyaránt. Az érett személyiség című könyvének megírása után arra vállalkozott, hogy a Mindenható gyermekkor – A korai életévek hatása a felnőttkorra című új könyvében a fogantatástól kezdve rendszerezze azokat a tényezőket, amelyek segítik, illetve gátolják az egészséges személyiségfejlődést. A kötetben arra is kitér, hogy miként lehet feldolgozni a gyerekkorban átélt traumákat, hogyan lehet jobb szülővé és egyben érettebb személyiséggé válni. A könyv mindenkinek szól, aki volt gyerek, akinek van, vagy volt gyermeke, aki bármely életterületen emberekkel foglalkozik.
Manapság nagyon népszerűek a pszichológiai
könyvek, a sikerlistákon az első húszból öt-hat biztosan ezzel a témával
Az éhes lélek gyógyítása után újabb könyve jelent meg Dr. Lukács Liza pszichológusnak az evészavarok témájában, amely a túlsúly kialakulásának okait, az étellel való kapcsolatunkat veszi górcső alá. A Ne cipeld tovább! emellett a generációkon keresztül továbbadott hibás evési mintákkal, az érzelmi evéssel, de ugyanúgy a falászavarral is foglalkozik, ráadásul a szerző elmeséli saját történetét is, ezzel is segítve azokat, akik különböző evési problémákkal küzdenek. Ha titeket is érdekel Lukács Liza rendkívül tanulságos és informatív könyve, tartsatok velünk és játsszatok a kiadó által felajánlott könyvért.
Könyv adatai
Kiadó: Kulcslyuk KiadóMegjelenés: 2022. szeptember 8.Eredeti megjelenés: –
A kétszeres Oscar-jelölt Jonah Hill nemet mondott a közelgő nyilvános szerepléseire, hogy megóvja saját mentális egészségét. Jonah Hill (Superbad, 21 Jump Street, A Wall Street farkasa) még e hónap 17-én jelentette be nyílt levélben, hogy nem vállal több nyilvános szereplést mentális egészségére hivatkozva. A színész úgy fogalmazott, hogy „közel 20 éve szenvedek pánikrohamoktól, amit súlyosbítottak […]
The post Jonah Hill háttérbe vonul szorongására hivatkozva – a pszichológusok szerint ez a jó döntés appeared first on Filmtekercs.hu.
Ezt a könyvet Zsófi lányom ajánlására kölcsönöztem ki a könyvtárból. Akkor egy éppen 7 hetes kisbaba anyukája volt, és aki már olvasta a regényt, tudja, miért van ennek nagy jelentősége. Amikor én is olvasni kezdtem, meg is jegyeztem magamnak, hogy te jó ég, nem éppen a legjobb időszakban olvassuk ezt a könyvet, mert talán még közelebbről érint, még jobban át tudjuk érezni a könyvben szereplő anya érzéseit, így, hogy kisbaba van a családunkban.
Bár ez enélkül is ment volna, de talán így még jobban jöttek a libabőrök olvasás közben, még jobban sokkolt az egész. Erősen ható, megrázó történet, úgy gondolom, hogy nálam biztosan az év könyve lesz pszichológiai thriller kategóriában.
Nagyon jól van felépítve az egész történet, a kezdőkép és a folytatás is tökéletes. Egy anya gondolatait olvassuk, akiről a kezdő fejezetben már sejthetjük, hogy milyen helyzetben van. Utána következik az ő beszámolója, hogy hogyan jutott oda, ahol most van. És időnként betekintést nyerünk a gyerekkorába, valamint az anyja és nagyanyja életébe is néhány momentum erejéig. Amivel a szerző nagyon jól felkavarta a bennem körvonalazódni látszó képet.
Hogyan találjuk meg a kiutat?
Nem ismerek olyan embert, aki ne szorongana valamiért. Van akinél rövid ideig tart és sikerül saját magában, magával feldolgoznia a szorongásának okát és van, akinél tartós ez az állapot. Rövid ideig tartó szorongásai mindenkinek vannak. Egy munkahelyen, egy közösségben, egészségügyi probléma esetében, párkapcsolatban és társas kapcsolatokban, tragédiák esetén és még rengeteg okból szoronghatunk.
Nem foghatjuk ezt csak szigorúan a mai világra, bár mai helyzetünkben konkrétan tényleg rengeteg okunk van szorongani, gondoljunk csak a covidra és a háborúra.
Történetek felelősségről, veszteségről és választásról
Egy nagyon hiánypótló, őszinte és érdekes olvasmány, és megnyugtató is egyben, hogy a női rész után a férfiak is lehetőséget kapnak elmesélni gyermektelenségükkel kapcsolatban az érzéseiket, legyen az akár választott, akár rajtuk kívül álló okok miatti gyermektelenség.
Még napjainkban is előfordul, hogy egy férfira dicsérőleg azt mondják, hogy milyen házias, ha bepakolja és elindítja a mosogatógépet, vagy éppen a mosógépet, ha munka után sokat foglalkozik a gyerekkel, hogy az édesanya is szusszanhasson egyet az egész napos babagondozás után.
Régóta terveztem már Irvin D. Yalomtól olvasni, a Szemben a nappal már két éve a polcomon várja, hogy legyen erőm és bátorságom a témához. Úgy alakult, hogy ezt a könyvet olvasom el először a szerzőtől, melyet Marilynnel, feleségével közösen írt. A címéből és a témájából tudtam, hogy nem lesz könnyű olvasmány.
Amikor Marilynről kiderült, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved, felvetette férjének, hogy vezessenek közösen naplót. Egy fejezetet ő, egyet Irv írjon, így dokumentálják haldoklását.
Ezt a könyvet nehéz olvasni. Nem az írás stílusa miatt, az éppenhogy olvastatja magát és teljesen hétköznapi, érthető nyelven van írva, hanem az érzelmek, a téma miatt.