via librarius.hu => eredeti post link
Szüleim jóvoltából megkaptam a nyarat az érettségi után. Éppen a kosárlabda játékos jövőmet szerveztem, mert mint Bánkis /Bánki Donát Gépipari Technikum/, nem dúskáltunk az álláslehetőségekben. Ígértek szeptember 1-től a Ganz-Mávag Mozdonygyárában technikus gyakornoki állást, ami akkor nagyon sokat ért. Fogalmam sem volt, ez mit jelent, de ez biztos pontnak látszott. Tudtam edzésre járni egész nyáron, és bizakodva vártam a nagybetűs ÉLET megindulását. Az iskolából nagyon elegem volt, bármennyit is köszönhettem tanáraimnak. Az akkori poroszos rendszer sok keserűséget okozott, de nem ismeretünk más, jobb oktatási módszereket, így háborgásunk csak magánügy maradt. A pihenésre biztosított időt kitöltötte a gondosan megszervezett semmittevés, belefért egy tíz napos balatoni nagysátrazás, a Pest környéki strandokra járás, majd augusztusban az akkor Budapesten rendezett Universiádé minden kosárlabda eseményen való részvétel. Ez azt jelentette, hogy minden edzésen és mérkőzésen reggeltől estig ott ültem valahol a pálya szélén, néha megcsalva a kosárlabdát más sportággal is.
Eljött a nagy nap, beléptem az akkor 18 ezer dolgozót foglalkoztató gyáróriásba. Gyorsan ment minden, az orvosi vizsgálat után már kilenc óra körül hallgattam a balesetelhárítással kapcsolatos tudnivalókat, majd rövid időn belül megkezdtem a gyakornoksággal járó sorjázó lakatos tevékenységet. A feltételek is érdekesek voltak. Órabér: 5 forint 60 fillér, amit lehetett módosítani, ha belépett valaki a pártba, esetleg a Munkásőrségbe. Ezzel nem éltem, így a havi fizetés 1152 forintra jött ki, ha a normákat teljesítettem. A munkakör pedig a forgácsoló gépek által készített alkatrészek éleinek elfogadhatóbbá tételéből állt. Nagy barátságokat kötöttem a reszelőkkel, a köszörűgépekkel és társaikkal. A legérdekesebb feladat a mozdonyok fogaskoszorújának minden élét lekerekítő köszörülés és reszelés volt, aminek normaideje 480 percet, tehát 1 teljes munkanapot ért. A reggelire és egyebekre biztosított időt már magunknak kellett kigazdálkodni. Semmi bonyolultság, a normás előírta az időket, ezeket néha “karbantartotta”, a minőségellenőr elfogadta a munkadarabokat, mi pedig reggel hattól délután kettőig folyamatosan köszörültünk és reszeltünk. Emellett a mi csoportunk végezte a fékalkatrészek hidegsajtolását is, ami már komolyabb szakmai kihívást jelentett. Közben el kellett fogadni a fejünk felett le-fel mozgó darusokat, akik a nagy súlyú vasakat forgatták, igazgatták, hogy ideális testhelyzetben reszelhessünk. Hat hónap után, mivel semmiféle nagy kárt nem okoztam a műhelyben, áthelyeztek a mozdonyok átadás-átvételi osztályára, ami már nagy változást hozott. Először is emelték a fizetésem, havi 1400 forintra. A munkánk abból állt, hogy a mozdonyok átadásához szükséges papírokat, műbizonylatokat összeszedjük, majd ezt könyvként tegyük az átvevő asztalára, aláírásra. Már büszke is voltam magamra, mert a könyvünk nélkül nem lehetett számlázni, tehát ez nagy dolognak számított.
Még a munkakezdés előtti balatoni nyaraláskor megismerkedtünk egy katonatiszttel, aki az egyik kerületi Kiegészítő Parancsnokságot vezette. Barátkozásunk eredményeként segítséget ígért katonai szolgálatom megtervezéséhez. 10 éve kosárlabdáztam, így jó eséllyel bízhattam abban, hogy az ország második honvéd kosaras sportegyesületében beférek a keretbe. Az első számú csapat a Budapesti Honvéd volt, ekkoriban a huszadik magyar bajnoki címéért harcolt, és minden tagja egyben magyar válogatottban is szerepelt. Ennyire nem voltam jó játékos, még ha most szerénynek is látszom. Maradt tehát az NB.II-ben játszó Kaposvári Táncsics Sport Egyesület, ahol sorkatonaként is lehetett sportolni. Abban a rendszerben még nem léteztek profi csapatok, minden játékos a munkája, vagy tanulása mellett járt edzésekre, mérkőzésekre. Ezt ötvözte a honvédség sok városban, különösen a labdajátékok közül fociban, kosárlabdában és kézilabdában. Kosárlabdázásban a Kaposvári Honvéd csapata volt vágyaink netovábbja. Azt hittem, hogy elég, ha elintézzük a Kiegészítő Parancsnokságon a kaposvári bevonulást, akkor minden rendben lesz. Nem ilyen egyszerű. Katonatiszt barátunk jelezte, hogy elintézte Kaposvárra sorolásomat, szükség esetén.