via konyvutca.hu => eredeti post link
Kazuo Ishigurotól egy könyvet olvastam eddig, a Ne engedj el… volt az első, és ez volt most a második. El kell kezdenem sorban elolvasni a könyveit, mert a szerző stílusa nagyon megtetszett, valamint az is, ahogy szőtte ennek a történetnek a fonalát.
Azt gondoltam olvasás közben, hogy majd többet megtudok, majd kiderülnek a dolgok, jönnek az infók, hogy milyen évben járunk, mi ez a világ és miért vannak a Robotbarátok, de éppen csak egy apró pici leheletnyi infót kaptam mindig, és egyszer csak beláttam, hogy igazából nem is érdekel. Annyira érdekelt viszont Klara és Josie közös élete, de legfőképpen Klara lelkivilága és gondolatai, hogy faltam a lapokat.
Klara esetében persze furcsa lelkivilágról beszélni, hiszen Klara egy robot. Egy RB – robotbarát, olyan robot, akiket gyerekek mellé vesznek meg társnak, gyerekfelügyelőnek és boltban lehet őket megvásárolni. Ez már önmagában különleges, de Klara a robotok között is különleges, ugyanis ő egy kíváncsi robotlány, akit érdekelnek az emberek, érdekel a külvilág és meg akarja érteni az őt körülvevő világot.