via kultura.hu => eredeti post link
A könyv négy ciklusba rendezett 48 versét egységbe foglalja a kialakulni látszó szerzői attitűd: hogy kifejező természeti képekben fogalmazza meg a lírai szubjektum helyét a világban. Kopriva Nikolett életkoránál fogva is kereső, vizsgálódó lélek. Azt kutatja, arra törekszik, hogy felfedezze, mi is tulajdonképpen a létezés lényege, és mi az, amit erről a „világban létről” csak ő tud elmondani nekünk.
A kötet nyitánya a Száradás című vers, amelyben így ír:
„Nevelünk magunkban egy fát. / A bőrünket átlyuggató ágak beleszakadnak a