Kisvárdán születtél, Munkácson cseperedtél. Hogyan telt a gyerekkorod?
Ideális gyerekkorként emlékszem vissza rá: mintha egy csodavilág lett volna. Ezt a szilárd családi kötelék alapozhatta meg, és természetesen a szüleim. Két emlék él bennem nagyon intenzíven. Az egyik, hogy rendszeresen kirándultunk, főképp erdőkbe-hegyekbe. Ezek legtöbbször reggeltől majdnem estig tartó gombaszedési, barangolási akciók voltak, amelyekre eleinte, amikor apának még nem volt autója, leginkább vonattal utaztunk. Úgy emlékszem, sosem ültünk egy helyben, hanem élményeket szereztünk, s azokon keresztül a szüleim, talán öntudatlanul is, a természet szeretetére, tiszteletére neveltek.
A másik fontos mozzanat: az ünnepek. A Kárpátaljára jellemző vallásosság az én családomban is jelen volt-van, így minden ünnep különös jelentőségű volt. Számított, hogy melyik bibliai esemény az apropója. Sosem ugrottunk fejest egyikbe sem: vártuk őket, szívvel-lélekkel készültünk rájuk. Én például egész évben a karácsonyt vártam. Intenzíven élnek bennem a családi együttlétek, a húsvéti tojásfestések, a szenteste varázsos hangulata, a közös éneklések, majd az éjféli misét belengő tömjénszag, az izgalommal teli elalvás. Olyankor az egész nagycsalád együtt ünnepelt. Sokszor visszautaznék időben azokhoz a napokhoz.