Best WordPress Hosting
 

Hozsánna és a vének

Sokkal inkább a festményekről ismert Zsuzsannáé, akinek esze ágában sincs rejtegetni bájait (esetleg szelíden hárít, arcán a felháborodás vagy a szégyen legkisebb jele nélkül). A „hozsannázás” a különböző irodalmi-mitológiai maszkokban megjelenő, provokatív szépségű nő felé irányul, a versalany is ennek megfelelő szerepeket vesz fel: Beatrice – Vergilius (nem tévedés!), Seherezádé – Harun ar Rasid, Zsuzsánna – vének: ezek mind a kontaktus különböző szögből való nézeteinek párhuzamai.

Klasszikus hagyományt folytat a kötetkompozíció is.  A három indító költeményben megjelenő három „főhős” az Ő (vers), a TE (múzsa) és az ÉN viszonyrendszerét leginkább a több formában megjelenő „szeret kezem, ha ír” gondolata és szójátéka teszi nyilvánvalóvá: a meghatározó szerelmi élmény – érzéki szinten is – a „neki írás”.

A kötetet vissza-visszatérő motívumok hálózzák be: legmarkánsabban a dantei pokoljárás. Itt a múzsa Beatrice-arcát fordítja az olvasó felé: a szerelem a pokolból kivezető út.  A Virágfakadás alanya „pokol-szemlélő lusta tag / kit elkísérsz választott útján”. A dantei élmény többrétegű: a kötet alcíme egy rajongó utasembert jelöl, a második mottó a Commediából vett szó szerinti idézet. Az Utazás a mélybe – a költő perspektívájából – éppenhogy szárnyalás a magasba. A kötet egészében a fent és lent ősképe mellett megjelenik a „közép” is (akár a misztériumdrámákban): a földi létben való horizontális utazást a Fellini-szál (Társas út) vagy a Kerékpáron képviseli. Nem véletlen, hogy három egymás mellett lévő vers a Társas út, az Utazás a mélybe és a Szárnyalás.

„Belőlem alighanem hiányzik az ősbizalom” – bemutatták Rakovszky Zsuzsa Vita élő időben című kötetét

Ebben a verseskötetben mintha két könyv forrt volna eggyé  – kezdte a beszélgetést Szegő János. Mint mondta: a festmények képverseiből összeálló ciklusokat ugyanis egy sokkalta hagyományosabb ciklus kerekíti le, melyeknek találkozása mintha magában az életműben is egyfajta fordulópontot jelölne.

A szerző igencsak termékeny – költői és epikusi – alkotói éveket tudhat maga mögött, számos rendkívüli kötettel örvendeztette meg ugyanis olvasóit az elmúlt néhány évben.

Az alkotás igencsak kiszámíthatatlan, különösen a versírás; általában hullámokban szokott jönni, s ez a kötet is egyetlen hullám tulajdonképpen – emelte ki Rakovszky. Elárulta: a fő inspirációs forrása az afganisztáni menekülések televíziós közvetítésének képkockái voltak, melyeket később a képversek, illetve az utolsó ciklusban található vegyes stílusú versek egészítettek ki.

Újmagyar Gép: az első mesterséges verseskötet magyar nyelven

Tavaly év végén szó szerint berobbant az OpenAI által fejlesztett ChatGPT, amelynek tesztverzióját mindenki számára nyitottá tették. A mesterséges intelligencián alapuló chatbot meglepően jó és koherens válaszokat ad a legkülönfélébb kérdésekre, de kiváló minőségű esszéket, meséket, dalszövegeket, verseket is ír.

Akár magyarul is.

Aki viszont most akar kijönni az első magyar nyelvű, MI által írt verseskötettel, az már rendesen elkésett. Menyhei György már 2020-ban létrehozta az Újmagyar Gép című könyvet, amely 2022 augusztusa óta az Amazonon is kapható nyomtatott formában. A költemények mellett a projekt minden lépését részletesen dokumentálta, így olvasóként betekintést nyerhetünk az alkotói folyamatba is.

„Ki van a bőröm alatt?” – Kopriva Nikolett verseiről

A könyv négy ciklusba rendezett 48 versét egységbe foglalja a kialakulni látszó szerzői attitűd: hogy kifejező természeti képekben fogalmazza meg a lírai szubjektum helyét a világban. Kopriva Nikolett életkoránál fogva is kereső, vizsgálódó lélek. Azt kutatja, arra törekszik, hogy felfedezze, mi is tulajdonképpen a létezés lényege, és mi az, amit erről a „világban létről” csak ő tud elmondani nekünk.

A kötet nyitánya a Száradás című vers, amelyben így ír:

„Nevelünk magunkban egy fát. / A bőrünket átlyuggató ágak beleszakadnak a

„Az első ünnep egyedül” – Fekete Richárd Módosítás című kötetéről

Ugyan melyikünk nem ismeri az érzést, milyen elhagyatva lenni, egyedül maradni? Ahány szerelem, annyiféle szakítás, s ezt ki így, ki úgy éli meg. Az elválást gyakran a társas magány érzése előzi meg, a teljes egyedüllét ideje viszont több-kevesebb fájdalommal jár.

A Módosítás című kecses kötet nem véletlenül kapott éjfekete borítót.

A három ciklusból felépített versgyűjtemény ennek a traumának a finom, míves megjelenítésével indul. Az első részt egy páros rímben íródott, Ünnep című, hosszabb lélegzetű poéma vezeti fel. Közismert pszichológiai jelenség, hogy a magunkra maradást a nagyobb ünnepek idején viseljük a legnehezebben, a gyász érzetét a család széthullása idézi elő. Tárgyvesztésnek is nevezi ezt az emóciót a tudomány, és ilyen szenvedéssel leginkább karácsony alkalmával találják szemben magukat a szinglivé vált felek. A lelki erő próbatétele arról szól, hogyan lehetséges, lehetséges-e egyáltalán túlélni.

Rendkívüli Radnóti-kötet kerül az online árverési piacra

Az 1936. november elején megjelent kötet fordulópont volt Radnóti költői pályáján. A korai, a szegedi évekkel befejeződő költői szakaszt lezáró Újhold (1935) után Radnóti költői hangja megváltozott.

A Járkálj csak, halálraítélt! a hatodik verseskötete volt, amely „teljes – és új – hangszerelésben szólaltatja meg Radnóti költészetének fő témáját: a halált”. (Ferencz Győző)

A Gondolat című folyóiratban jelent meg a címadó vers. A lap kritikusa szerint „a könyv egy tragikus esztendő terméke. Az a pillanat hozta létre, amikor az ember egy mindent elpusztító nagy katasztrófa előtt még egyszer, utoljára széttekint a világban s remegő gyorsasággal végig simogatja az élet eddig fel nem ismert mindennapi szépségeit.” (Kelemen János, Gondolat, 1936. december)

Módosítani, nem kell félnetek, jó lesz – Fekete Richárd könyvbemutatóján jártunk

Magamon kívül (2009), Bányaidő (2015), Módosítás (2022) – ebben a sorrendben jelentek meg eddig Fekete Richárd kötetei, az első még Király Odett néven. Úgy fest, pár évet megint várni kell, mire ismét felkerülhet egy újabb darab a könyvespolcom megbecsült helyére, bár mint kiderült, 2013-ban egy egész kötetnyi írás végezte a süllyesztőben.

„Minden, amit nem dobtam ki a kukába az elmúlt hat évben, benne van”, mondta a szerző.

És húsz év múlva, húsz tartalmas, karcos év múlva, ismétlődik meg többször a kávézó tetőterében. A költő először Kielégítő válasz, majd Láthatás című versét olvasta fel. Ismertem őket, többször olvastam mindkettőt, csontvelőig hatoltak már a konyhaszéken ülve is, így pedig még inkább.

„Mindenik vers az előzőt folytatja” – Beszélgetés Fekete Vince és Fehér Renátó versesköteteiről

Szegő a könyvbemutató elején elmondta, hogy a két könyvet párhuzamosan szerkesztette. A munka során olyan érzése támadt, mintha azok elkezdtek volna egymással párbeszédbe lépni, szóba elegyedni, és számára a különbségek éppoly izgalmasak voltak, mint a hasonlóságok.

Fekete Vince Kézdivásárhelyen, Fehér Renátó Szombathelyen él. Az előbbi az egyik legkeletebben lévő magyar többségű város, az utóbbi pedig az ország nyugati részén van. Szegő ennek kapcsán azt kérdezte a szerzőktől: van-e a lokalitásból, „periférialátásból” fakadó identitásuk. „Olyannyira, hogy mint a Torkolatcsöndben, úgy a korábbi köteteim mindegyikében leginkább a lokális tapasztalataimon van a hangsúly, amelyeket Szombathelyen és környékén érzékelek. Ha nem is helyszerűségben, de identitásban és lokális tapasztalatok terén azokat a költői eszközöket keresem, amelyekkel kihangosíthatom azt, amit számomra az országon belüli nyugati »határság« jelent” – felelte Fehér Renátó.

Kézdivásárhely nyelvezetébe született bele, a magyar nyelvet akcentussal beszéli – mondta el magáról Fekete Vince. „Amikor románokkal beszélek, tudják, hogy nem székelyföldi, hanem erdélyi vagyok, amikor pedig Magyarországon vagyok, akkor tisztában vannak azzal, hogy a határ túlsó oldaláról, Erdélyből vagy a Kárpátaljáról jöttem. Vargaváros című kötetemben például Kézdivásárhelyet és környékét vettem górcső alá. A Halálgyakorlatokban viszont nagyjából elhagytam azt a vidéket, és eltávolodtam ide, Budapestre, a centrumba.”

A halszem mindent lát – Mezei Gábor Száraztenger című verseskötetéről

A kecses külsejű verseskönyv címét mindaddig paradoxonként értelmezhetjük, míg bele nem gondolunk, hogy a Kárpát-medence területén a miocén kortól kilencmillió éven át a Pannon-tenger hullámzott, amelynek ma három kilométer vastagságú üledékréteg őrzi az emlékét. Embermentes korszak volt, ahogy ez a kötet is szinte néptelen, zord világot vetít elénk, a mesterséges, épített vagy a természeti környezet tárgyainak, jelenségeinek árnyalatokban bővelkedő, szuggesztív lajstromozását végzi el.

Az [öt_tél] című nyitókölteményben így:

végig út, sín, pózna, ég. a kerék sípolása, fekete kő, barna föld,

„A vírus is háború, a háború is vírus” – Jegyzetversek Jenei Gyulától

A Szabadulószoba című verseskötetben mintegy hetven vers szerepel, amelybe a Légszomj című ciklus, a kötet első részének szövegei is belekerültek. „Ez egy járványnapló: a vírusról és környezetéről szól; arról, miként éltem meg azt, amikor a koronavírus-járvány miatt Magyarországon is leállt az élet” – mondta a szolnoki Verseghy Ferenc Könyvtárban rendezett kötetbemutatón Jenei Gyula, az Eső című szépirodalmi folyóirat főszerkesztője. „Voltak, akik tiltakoztak a kifejezés ellen, de szerintem egy kicsit háborús helyzetként éltük meg a szituációt. Persze nem háborús helyzet volt, mert az most van, de ha belegondolunk, a vírus is háború, a háború is vírus.”

Amikor a járvány

elkezdődött, Jenei egy barátjával telefonon megbeszélte, hogy mitől szorongnak.