via kultura.hu => eredeti post link
Korom Gábor módszere egyedi és világszínvonalú, meggyőződésem, hogy egyben a magyar tudáskincs fontos eleme is, kiemelt megbecsülést érdemlő tudás, amelyet érdemes megismernie mindenkinek, nem csak a kutyás gazdáknak. Ez a beszélgetés egy személyes – de nyilván más kutyás gazdák előtt sem ismeretlen – problémán keresztül próbál képet adni a kutya és az ember viszonyáról, a szakember szemével láttatva e viszony lényegi aspektusait.
Van egy hároméves airedale terrierem. Hét hónapos kora óta van nálunk. Nagyon sok mindent elértem vele. Voltunk a Népszigeten kutyasuliban is, jó a viszonyunk. Egy problémám van: a behívás. Mi a baj velem? Miért nem megy? Bent a világ legangyalibb kutyája. Amikor kint vagyunk, behívásra csak akkor jön be, hogyha ő akar.
Milyen hosszú választ adjak erre? A behívhatóság a tökéletes kapcsolat jellemzője. Ezt fontos érteni. Nézzük meg, mi az, ami most történik. A világ egy nagyon érdekes átalakulásban van. Hiszek a fejlődésben, ezt fontos elmondanom az elején. Nagyon hiszek abban, hogy az egymást követő történelmi korokban fejlődés érzékelhető, még ha nem is mindig úgy néz ki. A magas görög kultúra után a sötét középkor úgy tűnhet, hogy borzasztó visszalépés, de azért azt hozzátenném, ez sem egyértelmű. A magas görög kultúrában Arisztotelész rabszolgatartó volt, a város jobbágya szintén rabszolgasorsban volt, de mégis a szabadság illúziójában élt. Tehát bár vannak visszalépések, alapvetően azt gondolom, hogy az emberiség előre tart. Képzelje el azt, hogy nekem a vikingkorban kellett volna ott, a skandináv régióban kutyakiképzésből, kutyaoktatásból megélni. Egyszerűen azért nem, mert ha a viking azt mondta a kutyának, hogy gyere ide, akkor az odament.