Best WordPress Hosting
 

Egy szó mint száz – Brezsnyev-csók, orrpuszi és könyökpacsi

Ha egy hölgy az étteremben a fejét megrázva a válla fölé vagy hátrafelé dobja a haját, és eközben ránk pillant, ne szaladjunk gyorsan a virágboltba egy rózsáért! Ne kérdezzük meg a tőle, hogy a mellette lévő hely szabad-e, mert lehet, a gesztus értelmezése félrevezetett. Ugyanis az illető nő, lehet, csak természetesen tette ezt, és nem kívánt felénk kihívó nonverbális jelzést küldeni. Természetesen a testbeszéd az esetek nagy százalékában informatív, de legyünk óvatosak, mert félre is vezethet!

A testbeszéd tanulmányozása terén Charles Darwin 1872-ben megjelent Érzelemkifejezés az embernél és az állatoknál című könyve tekinthető a legnagyobb hatású műnek. Ennek nyomán az arckifejezéssel (mimikával), a testbeszéddel (gesztussal) foglalkozó művek sora jelent meg. Ezek a jelzések tudat alatt is rávilágítanak az adott személy aktuális érzelmeire. Például az, aki fél, összefonja a karját a melle előtt, a karba tett kéz egyfajta bástyát hoz létre, védőkorlátként működik. Idegesség, bizonytalanság, nyugtalanság, negatív érzések vagy védekező magatartás esetén, egyet nem értés kifejezésekor felvett testhelyzet.

A test jelzéseiről és ezeknek jelentőségeiről a legtöbb embernek fogalma sincsen, ámbár egy beszélgetés folyamán az üzenetek jó része a testbeszéd segítségével jut el a másik félhez. Mindennek megértéséhez egyszerre kell hallgatnunk arra, hogy mit mond a beszélgetőtárs, és közben figyelni a körülményeket, mivel csak így lehetséges megállapítani a tényeket. Így például ha a pincér zárás előtt a tenyerét összedörzsölve megkérdezi, hogy óhajtunk-e valamit, akkor nagy valószínűséggel nem verbális módon közli, hogy borravalót vár. Ha ugyanő ezt kinn a hideg buszmegállóban teszi, nyilván fázik. Tehát a jelzéseket mindig a szituációban kell értelmezni.

Böszörményi-Nagy Gergely: Két valódi luxuscikk létezik, a privát szféra és a privát vélemény

A jövő olvasókönyve olyan fiatal magyaroknak szól, akik ambiciózusak, kíváncsiak, és a fontos kérdésekben nem fogadják el a vákuumcsomagolt válaszokat. A Design Terminal innovációs ügynökség vezetője, a Brain Bar jövőfesztivál alapítója és a MOME alapítványi elnöke úgy véli, a legtöbb válasz és a legtöbb eszköz, amely a fizikai és szellemi szabadság megőrzéséhez szükséges, a múltban keresendő – már a miénk volt, elfelejtettük, félretettük, leszoktunk róla.

Hogy látod, a szabadság szempontjából melyek lesznek a következő évtizedeknek, vagy akár ennek az évszázadnak a dilemmái?

A dilemma szó talán nem elég erős erre, mert nem írja le azt a küzdelmet, ami előttünk áll. Azt szoktam mondani, hogy a 21. században két valódi luxuscikk létezik: az egyik a privát szféra, a másik a privát vélemény. Mindkettő szorosan összefügg a szabadsággal. Azért luxuscikkek, mert az ezekhez való hozzáférés egyre szűkösebb, az általuk jelentett ajándékot a ma születő generációk már nem kapják meg. Épp ezért az értük tett erőfeszítés sem magától értetődő többé, hiszen olyan kevéssé vannak jelen a mindennapjainkban, hogy absztrakt ideáloknak tűnnek.

Korom Gábor: A kutya meggyalázása az, hogyha nem tudok a gazdája lenni

Korom Gábor módszere egyedi és világszínvonalú, meggyőződésem, hogy egyben a magyar tudáskincs fontos eleme is, kiemelt megbecsülést érdemlő tudás, amelyet érdemes megismernie mindenkinek, nem csak a kutyás gazdáknak. Ez a beszélgetés egy személyes – de nyilván más kutyás gazdák előtt sem ismeretlen – problémán keresztül próbál képet adni a kutya és az ember viszonyáról, a szakember szemével láttatva e viszony lényegi aspektusait.

Van egy hároméves airedale terrierem. Hét hónapos kora óta van nálunk. Nagyon sok mindent elértem vele. Voltunk a Népszigeten kutyasuliban is, jó a viszonyunk. Egy problémám van: a behívás. Mi a baj velem? Miért nem megy? Bent a világ legangyalibb kutyája. Amikor kint vagyunk, behívásra csak akkor jön be, hogyha ő akar.

Milyen hosszú választ adjak erre? A behívhatóság a tökéletes kapcsolat jellemzője. Ezt fontos érteni. Nézzük meg, mi az, ami most történik. A világ egy nagyon érdekes átalakulásban van. Hiszek a fejlődésben, ezt fontos elmondanom az elején. Nagyon hiszek abban, hogy az egymást követő történelmi korokban fejlődés érzékelhető, még ha nem is mindig úgy néz ki. A magas görög kultúra után a sötét középkor úgy tűnhet, hogy borzasztó visszalépés, de azért azt hozzátenném, ez sem egyértelmű. A magas görög kultúrában Arisztotelész rabszolgatartó volt, a város jobbágya szintén rabszolgasorsban volt, de mégis a szabadság illúziójában élt. Tehát bár vannak visszalépések, alapvetően azt gondolom, hogy az emberiség előre tart. Képzelje el azt, hogy nekem a vikingkorban kellett volna ott, a skandináv régióban kutyakiképzésből, kutyaoktatásból megélni. Egyszerűen azért nem, mert ha a viking azt mondta a kutyának, hogy gyere ide, akkor az odament.