A nemrég 20. életévét is betöltő Millie Bobby Brown Jimmy Fallonál járt, hogy új netflixes moziját, A hercegnő és a sárkányt népszerűsítse. Egy ponton behívták Winnie nevű kutyáját, aki aztán ellopta a showt. Szó esett még a nagy eljegyzésről is. Jake Bongiovi a víz alatt kérte meg a kezét búvárkodás közben, ahol a gyűrű, hamar veszélybe került. Ha ez valakinek még nem lenne elég, Millie a végén nyers tojást is vágott a fejéhez.
Archívum címkék: kutya
Ide lőjetek! – Dogman – A kutyák ura
Egy nehézsorsú karakter, akit megtiport az élet, ő is sok bűnt követett el, mégsem lehet rá haragudni, hiszen érthetőek a motivációi és a hibái ellenére jószándékú ember. Ez Luc Besson és alteregója, Douglas (Caleb Landry Jones), akinek küzdelmes életéről és megváltáskereséséről szól a Dogman – A kutyák ura. A Dogman látványos gesztus, egyfajta bocsánatkérés. Bessont […]
The post Ide lőjetek! – Dogman – A kutyák ura appeared first on Filmtekercs.hu.
Lassie bekaphatja – Kivert kutyák
Édes kis pofijuktól bárkinek megolvad a szíve: csak meg ne halljuk, mi jön ki a szájukon! A Kivert kutyák az a fajta ízig-vérig alpári komédia, amire szükségünk van. Gyakran előfordul Hollywoodban, hogy egy új vígjáték készítése során az alkotók találnak egy csoportot, akit aztán káromkodásokkal felruházva mozikba küldenek. Előfordult ez már Muppet-figurákkal (Haláli bábjáték), szuperhősökkel […]
The post Lassie bekaphatja – Kivert kutyák appeared first on Filmtekercs.hu.
Keanu Reeves és a kvízjáték, minek a végén egy kupac kölyökkutya alól mosolygott
Zajlik a John Wick: 4. felvonásának médiaturnéja, Keanu Reeves épp Jimmy Fallonnál vendégeskedett. Ahol egy visszatérő kedves kvízjátékát játszották, amiben minden kérdésre adott helyes válaszért, járt egy kutyakölyök, máskor egyszerre kettő. Mindenki legszimpatikusabb színésze három kör után már ki sem látszott a blökik alól.
Sheila Norton: Állatdokik Hope Greenben
Az Oliver után kerestem meg ezt a könyvet a könyvtárban, mert az annyira aranyos volt, hogy kíváncsi voltam a szerző többi könyvére is. Nem csalódtam, ez is egy nagyon édes, kedves, bájos történet volt. Ebben a könyvben inkább az emberek voltak a főszereplők, de természetesen nagyon sok állatkával is lehet találkozni a lapokon.
Samnek nem úgy alakul az élete Londonban, ahogy tervezte, elege van a városból, barátjával sem mennek úgy a dolgok, ahogy azt elképzeli, ezért úgy dönt, hogy vidéki nagymamájához utazik Hope Greenbe, hogy kitalálja, hogyan tovább, milyen irányt vegyen az élete, mit kezdjen magával.
Ha azt hitte, hogy itt majd csendben, elbújva nyalogathatja a sebeit, akkor tévedett. Zajlik az élet, a nagymamája sem egy begubózós fajta, magával cipeli a lányt a falucska programjaira és Sam rövid időn belül új ismeretségeket köt, barátokat szerez.
Megan Rix: Dixi és Vakkancs
Megan Rix: Dixi és Vakkancs
Két barát kalandja tűzön, vészen át
Megan Rix neve egyet jelent az aranyos, kutyás könyvekkel. Talán ez a negyedik könyv, amit olvasok tőle, néha nagyon jólesik egy ilyen szórakoztató, szinte biztos, hogy happy enddel végződő kedves, állatos könyv. IDE és IDE kattintva olvashattok az előző Megan Rix olvasásaimról is.
Géczi János: „Ahová lehet, oda ő is jön velem”
Viszonylag későn, negyvenéves korában lett először saját kutyája. Hogyan változtatta meg ez az életét?
Nem mondhatnám, hogy bármit változtatott az életemen. Az én életmódom, a térhasználatom a kutyáktól függetlenül is létezett, amibe aztán ők teljes mértékben beilleszkedtek. Nekem nem kellett változnom, és azt gondolom, hogy a kutyák igényeit, különösen a keverék fajtákét nem nehéz kielégíteni. Ami talán őkutyaságának, Buboréknak szokatlan lehet, hogy nagyon sokat utazik. Nincs benne több egyenlítőnyi, de egy biztosan van. Ahová lehet, oda ő is jön velem. A képtárakat, templomokat, már ahová beengedik, mind ismeri, tud viselkedni, és nagyon kommunikatív, mindenkivel barátságos. Egyszóval nem nehezíti meg az életemet.
Hogyan került önhöz Buborék?
Korom Gábor: A kutya meggyalázása az, hogyha nem tudok a gazdája lenni
Korom Gábor módszere egyedi és világszínvonalú, meggyőződésem, hogy egyben a magyar tudáskincs fontos eleme is, kiemelt megbecsülést érdemlő tudás, amelyet érdemes megismernie mindenkinek, nem csak a kutyás gazdáknak. Ez a beszélgetés egy személyes – de nyilván más kutyás gazdák előtt sem ismeretlen – problémán keresztül próbál képet adni a kutya és az ember viszonyáról, a szakember szemével láttatva e viszony lényegi aspektusait.
Van egy hároméves airedale terrierem. Hét hónapos kora óta van nálunk. Nagyon sok mindent elértem vele. Voltunk a Népszigeten kutyasuliban is, jó a viszonyunk. Egy problémám van: a behívás. Mi a baj velem? Miért nem megy? Bent a világ legangyalibb kutyája. Amikor kint vagyunk, behívásra csak akkor jön be, hogyha ő akar.
Milyen hosszú választ adjak erre? A behívhatóság a tökéletes kapcsolat jellemzője. Ezt fontos érteni. Nézzük meg, mi az, ami most történik. A világ egy nagyon érdekes átalakulásban van. Hiszek a fejlődésben, ezt fontos elmondanom az elején. Nagyon hiszek abban, hogy az egymást követő történelmi korokban fejlődés érzékelhető, még ha nem is mindig úgy néz ki. A magas görög kultúra után a sötét középkor úgy tűnhet, hogy borzasztó visszalépés, de azért azt hozzátenném, ez sem egyértelmű. A magas görög kultúrában Arisztotelész rabszolgatartó volt, a város jobbágya szintén rabszolgasorsban volt, de mégis a szabadság illúziójában élt. Tehát bár vannak visszalépések, alapvetően azt gondolom, hogy az emberiség előre tart. Képzelje el azt, hogy nekem a vikingkorban kellett volna ott, a skandináv régióban kutyakiképzésből, kutyaoktatásból megélni. Egyszerűen azért nem, mert ha a viking azt mondta a kutyának, hogy gyere ide, akkor az odament.
Vigyázz, a kutya arat!
keverék kutya
Paul Auster: Timbuktu
A Timbuktu, Paul Auster regénye főhőse Csonti úr, a keverék kutya, akire azt mondanánk még, hogy kóbor, de ez féligazság, mert egy ideig van gazdája, Willy G. Christmas úr, aki a hajléktalanok száraz kenyerét eszi. Egyszer, már a delírium állapotában hozzá is eljött a Mikulás, később, még több alkohol bevitele után pedig azt képzelte magáról, hogy próféta. Hallgatósága is lett, maga Csonti úr, akit ellátott tanácsokkal, például azzal, hogy kerülje a kínai éttermek környékét, ahol valószínűleg nem ki-, hanem felszolgálnák. A derék gazdi még egyszer, utoljára útra kelt, hogy Brooklynból eljusson Baltimore-ba, hogy megtalálja egykori irodalomtanárát, aki annak idején látott benne fantáziát. Végül csak a fantáziája maradt, majd utána már csak a realitás.
„Engem a kutyám élete, betegsége és halála ébresztett rá, mennyire szeretnek a szüleim”
Már gyerekkoromban is nagyon kutyás voltam – mondja, és elmeséli, hogy egészen kicsi korától kutyáért könyörögött a szüleinek. Ő volt az a kislány, aki minden születésnapjára, minden karácsonyra, és az összes jó év végi bizonyítványért semmi mást nem kért. A halak, aranyhörcsögök és papagájok tartásán keresztül végigjárta a kutyára váró kisgyerek klasszikus evolúcióját, mégis nagyon sokáig, egészen tizenkét éves koráig kellett várnia, amíg elég felelősségteljesnek ítélték, és megkaphatta az első kutyusát. A szülei kellő szigorral ragaszkodtak ahhoz, hogy mint sajátjáról, a kislánynak kell róla gondoskodnia, neki kell gondoznia, etetnie, és neki kell őt levinnie sétálni akkor is, ha esik az eső vagy fúj a szél.
– Az elején nyilván segítettek, ott voltak a háttérben, de én kezdettől fogva valóban maximálisan a saját ügyemnek tekintettem azt a kutyust. Azt gondolom, hogy nálam nem volt boldogabb kislány, amikor őt megkaptam, hiszen vele valóra vált egy hosszan dédelgetett álmom. Ő egyébként első kutyának nagyon nehéz eset volt, mint később kiderült, mindkét fülére teljesen süket, ráadásul kétéves korától epilepsziás, így nagyon gyorsan fel kellett nőnöm a kutyázásban, és olyan nagy felelősséget kellett a kutyámért vállalnom, amiről utólag úgy gondolom, hogy egy kiskamasznak egyáltalán nem volt könnyű út. De azokat az értékeket és azt az attitűdöt, amit vele tanultam meg, a mai napig őrzöm – meséli Tuza Erika.
Egy kutyának hatalmas személyiségformáló ereje van, többek között rendszerességre és fegyelemre tanít.
Pál Dániel Levente: „Amilyen vagy, azzal neki vagy, és úgy és azért szeret”
Talált kutyus volt, kóborolt az utcán, egy jótét lélek befogadta, majd amikor kiderült, hogy se csip, se gazdi, hiába plakátolta ki városszerte, senki nem jelentkezett érte, felrakta hát a Facebookra, mindenféle találtkutya-csoportokba, kell-e valakinek, mert ő sajnos nem tud még egy kutyát felnevelni a lakótelepi lakásában.
A nagytarcsai Auchan parkolóban szállt át az autómba. Az első ijedtsége pár óra alatt feloldódott, és elfoglalta a helyét a kanapé sarkán, ahonnan azóta is lesi a történéseket. Nagyon le volt soványodva, a tekintete viszont egyszerre volt kíváncsi és kihívó. A tartása merész és tettre kész.
Erős találgatások vették körül, hogy milyen fajta lehet, amerikai staffordshire terrier és magyar vizsla keverék vagy dél-afrikai Rhodesian Ridgeback (afrikai oroszlánkutya). Amíg kölyök volt, a mentalitása mindhárom fajtát megidézte: vizslás volt a vadászó, figyelmes finom mellső lábtartás, a labdázhatnék, a fáradhatatlan apportírozókedv, „sztafis” a telipofájú vigyor és folytonos bunyózhatnék, „ridzses” a fej oldalra biccentése, a fülmimika és a játékba hívó terpeszben előre-hátra-oldalra szökdelés. Állatorvos, tréner, tapasztalt kutyás ismerős másra tette a voksát. Aztán ahogy nőtt-növekedett, kiegyeztünk abban, hogy hiába nincs ellentétes szálirányú szőrtaréj végig a gerince vonalán, ő bizony egy ridgeback, mindenestül, hibája meg a génjeiben van: ha tenyésztő rakta ki, ez lehetett az oka, nem hozta tökéletesen a fajtajelleget, kis hibás volt, nem kellett.
Austin Butler kutyusokkal játszik, de közben az Elvis moziról és a karrierjéről is mesél
Az Elvis után pláne nem fog szerephiánnyal küszködni Austin Butler. Amúgy is szimpatikus fickó, még kutyakölykök sem kellenek, hogy megszeressük. A cukiskodás közben elárulja, milyen volt először látni magát Elvis kosztümben, tiszteleg híres kollégái előtt a Volt egyszer egy… Hollywood stábból és örülne, ha újra először láthatná a Dühöngő bikát.