via kultura.hu => eredeti post link
Tompa Andreával legfrissebb, Haza című regényéről beszélgetett péntek délután a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten Kovács Péter Zoltán irodalomkritikus, aki arra volt kíváncsi, miért döntött úgy a szerző, hogy három történelmi tárgyú regény után nézőpontot vált, hiszen úgy tűnik – akár Gagyi József társadalomtudós szavait idézve –, hogy Tompa a regényeivel lassanként lefedi az egész 20. századi történelmet
„Nincs életprogram, eldöntöttem, hogy nem írok életművet, de azt sem ígértem meg, hogy nem” – mondta el Tompa, majd hozzátette, hogy Gagyi Józseffel sokat beszélgettek a családjaik történetéről, migrációról és emigrációról, főként az 1990 utáni évek szempontjából. A Haza is emigrációs történeteket foglal magába, és bár nem kimondottan történelmi regény, hiszen a jelenkorban játszódnak az események, mégis látlelet a 20. századról, amit nem lehet nagy migrációs hullámok nélkül elképzelni.
Tompa felidézett egy történetet iskolás korából, amikor a Báthory líceumba látogatott Cs. Gyimesi Éva, és a beszélgetésből elkapott egy mondatot, amelyet akkoriban nem értett: