Best WordPress Hosting
 

Egy igazán jelentős olvasó

A legnagyobb szerkesztők egyike volt, kedves, figyelmes, de szakmai kérdésekben tántoríthatatlan. Ez a belső morális tartás végigkísérte az életét a Mozgó Világtól a Magyar Rádión át a Palatinus Kiadóig. Most kivételesen nem mások története, hanem az övé állt a középpontban. A Mindig volt egy szigetem című, most megjelent könyve személyes emlékezés és egyben kortörténet, az irodalmi élet elmúlt ötven évének egy szelete, amelyet Darvasi Ferenc szerkesztő-kritikusnak mesélt el. Bár még közösen tervezték a könyvbemutatót, Reményi József Tamás váratlan halála miatt már nem lehetett ott, így az este az Írók Boltjában az emlékezésről szólt.

Darvasi Ferenc hangsúlyozta: a beszélgetés eredetileg nem könyvnek indult. – Nehezen állt rá. Aztán elmentem hozzá Szentendrére. Délelőtt leültünk, és estig etettük a diktafont. Elkezdtük érezni, hogy ez nagyobb, komolyabb, így merült fel a könyv ötlete. Közben ráébredtem, hogy nagyon keveset tudok erről az emberről.

Reményi József Tamás azt szerette volna, hogy a könyv címe A boldog szerkesztő legyen, de erről – a Cser Kiadóval közösen – lebeszélték. „A legjobban azt szeretem, amikor magamra maradok egy kézirattal. Amikor teljesen elmerülhetek benne, és nem kell semmi másra figyelni, csak a szövegre” – fogalmaz a kötetben. És lényegében erről szólt az élete. Bérczes László író, dramaturg, rendező arról mesélt, hogy bár csak másfél év korkülönbség volt köztük, mentoraként, példaképeként tekintett Reményire. – A Bartók Béla úti tévelygésem van előttem, amikor 1980-ban felvonatoztam Szolnokról, táskámban a Lucifer, küzdj! gondosan gépelt példányával. Egy 29 éves vidéki fiatalember belép a Mozgó Világ ajtaján, Reményi József Tamás fogadja kedvesen, hellyel kínálja, persze nem ülök le, szelíden segít, törődik velem. Ez az első élményem róla. Bérczes még megjegyzi, hogy aztán az írás némi vihart kavart, nem is publikálhatott egy darabig, mégis büszkeséggel töltötte el, hogy megjelenhetett a Mozgó Világban. A kettejük közötti szellemi rokonságról is beszél: a szellemi kiegyezéssel ő maga is próbálkozott, sikertelenül. A jelenlegi Magyarországon erre nincs mód. – Jóska azt mondja: rövid távon pesszimista vagyok, aztán a kiegészítő fejezetben azt mondja: hosszú távon pesszimista vagyok. Erre Németh Gábor író megjegyzi: ez igaz, de aktuálisan sosem volt pesszimista, inkább mindig derűs. – Nagyszerű humora volt – mondja Bérczes – és mély empátiája. Amikor a kötetben az édesanyjáról beszél, akkor az ő alakja sejlik fel. Hozzá mindig lehetett tanácsért, iránymutatásért fordulni. – Én kit fogok most már megkérdezni? Kit fogunk megkérdezni? – zárta Bérczes László.

A hitről, a transzcendensről is akartam beszélni – Kiss Ottó Ég Bolt című kötetének bemutatóján jártunk

Idén hatvanéves a József Attila-díjas Kiss Ottó, de nemcsak őt és az Ég Bolt – Versek ég alatt, föld felett című kötetét ünnepeltük tegnap, hanem a könyv újra megjelent ikerpárját, a Csillagszedő Máriót is. Igaz, hogy lemaradtunk a kerek évfordulóról, mert huszonegy éve, 2002-ben jelent meg, de az Óperenciás tengeren innen mit számít egy-egy mérföld, vagy egy-egy év?

Kiss Ottóval Haász János beszélgetett. Mindkét szerző kötődik Gyula városához, Kiss Ottó most is ott él, Haász Gyulán született. Nem mellesleg jelen volt még Kiss László, a szintén gyulai író és szerkesztő és Darvasi Ferenc, a Gyomán, tehát szintén Békés vármegyében született író és szerkesztő is. Így tehát néhány békési összehajolt, de ez természetesen mellékes volt ahhoz képest, hogy az Ég Bolt, ahová eljöttünk, mindenki számára nyitva van, függetlenül attól, hogy hol született. Ráadásul, mint ahogy az Kiss Ottó versében szerepel, az Ég Bolt az egyetlen bolt, ami örökké nyitva van. Sőt, az Ég Boltban csak olyasmi található, ami mindig is volt, és mindig is lesz. Például vigasz, áldás. Szerencsére mindezek megtalálhatóak Kiss Ottó kötetében is.

A verseskönyv ikerpárjának, a Csillagszedő Máriónak újbóli kiadását nem csak az indokolta, hogy a szerző 60 éves, azaz kapjon az olvasókkal együtt egy szép ajándékot, hanem az is, hogy egykoron Az év könyve díjjal kitüntetett gyűjtemény – ahogy Kiss Ottótól megtudtuk – évek óta hiánycikk, az egyik antikváriumban 9000 Ft-ért árulták. Kiss megnyugtat minden jelenlévőt: a most megjelent két kötet ennél lényegesen olcsóbb.

„Az eszbékás, aki a legmesszebb ugrott” – bemutatták Karikó Katalin önéletrajzi könyvét

A szórakoztatóipar, a politika vagy az üzleti élet területén gyakran látunk üstökösszerű karriereket, amikor valaki – látszólag – pár év alatt ér fel a csúcsra és lesz akár egészen fiatalon kiugróan sikeres. A tudomány azonban más. Bár a tudománytörténetben is van néhány kivétel, az évtizedes, kitartó munkát nem nagyon lehet megspórolni. Ahogy Karikó Katalin sem tette. Ugyanakkor még ezen a területen is kell a szerencse, amely akár egy fénymásológép, akár egy világjárvány képében is érkezhet.

Elképesztő időzítéssel, Karikó Katalin fiziológiai és orvostudományi Nobel-díja bejelentésének hetében jelent meg magyarul az Áttörések – Életem és a tudomány című életrajzi könyve. Ebben részletesen ír népmesei fordulatokban bővelkedő életéről, amelyben a szegény legény (leány) a vályogtéglás házból világgá (Amerikába) megy, megküzd a sárkányokkal (a rosszakarókkal, a pénzügyi kiszolgáltatottsággal), hogy aztán jogosan elnyerje a királylány kezét (a szakmai elismertséget).

A szorgalom gyermeke

„Belőlem alighanem hiányzik az ősbizalom” – bemutatták Rakovszky Zsuzsa Vita élő időben című kötetét

Ebben a verseskötetben mintha két könyv forrt volna eggyé  – kezdte a beszélgetést Szegő János. Mint mondta: a festmények képverseiből összeálló ciklusokat ugyanis egy sokkalta hagyományosabb ciklus kerekíti le, melyeknek találkozása mintha magában az életműben is egyfajta fordulópontot jelölne.

A szerző igencsak termékeny – költői és epikusi – alkotói éveket tudhat maga mögött, számos rendkívüli kötettel örvendeztette meg ugyanis olvasóit az elmúlt néhány évben.

Az alkotás igencsak kiszámíthatatlan, különösen a versírás; általában hullámokban szokott jönni, s ez a kötet is egyetlen hullám tulajdonképpen – emelte ki Rakovszky. Elárulta: a fő inspirációs forrása az afganisztáni menekülések televíziós közvetítésének képkockái voltak, melyeket később a képversek, illetve az utolsó ciklusban található vegyes stílusú versek egészítettek ki.

Magyar rocktörténet képregénykockákban elmesélve

A zenés sétához csatlakozott Bródy János, a kötet egyik megformált hőse, Jávorszky Béla Szilárd rockzenei szakíró és Szabó Csaba, a Petőfi Kulturális Ügynökség és a Képes Krónikák Kiadó közös kiadásában megjelenő kiadvány egyik grafikusa. A beszélgetést Mészáros János, a Képes Krónikák Kiadó igazgatója vezette.

A zsúfolásig megtelt teremben Bródy János egy vallomással kezdte: fiatal korában nagyon szeretete a Füles rejtvényújság képregényeit, és szinte csak ezért vásárolta a lapot. Különösen a Rejtő Jenő-féle adaptációkat kedvelte, de voltak olyan kötelező olvasmányok, amelyeket csak rajzolt formában „olvasott el”. Hozzátette: Rejtő rajzolt figurái, Tuskó Hopkins, Fülig Jimmy, Török Szultán és Vanek úr nem tudták megnézni a róluk készült rajzokat, hiszen kitalált, regénybeli alakok, szemben vele, aki össze tudja hasonlítani a rajzokat saját magával. És úgy látja: túl szépre sikerült, szerinte ő a valóságban kevésbé volt vonzó.

Bródy János

A kamaszkor (újra)felfedezése – Száraz Miklós György: Bitang nyarak című könyvének bemutatóján jártunk

Bitang nyarak című új kötetéről a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgetett Száraz Miklós Györggyel Jánossy Lajos. Ilyés Krisztinka beszámolója.

A könyv minden csínja-bínja a novellaírás mestersége körül mozog – indította a beszélgetést Jánossy, aki a kötetben megszólaló kamasz fiú életkorának fontosságára utalva tette fel a kérdést: mikor érkezhet el életének azon szakaszához, amikor a gyerek-, illetve a kamaszkorból szerzett élményeit, tapasztalatait összefoglalja egy kötetbe?

A Bitang nyarak írója, mint mondta, csupán egyben biztos: a kötet első sorai öt évvel ezelőtt születtek, ami elsősorban jó barátjának, Zalán Tibornak köszönhető. Ő hívta el ugyanis az írót a Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaságba, Hévízre, ahol ,,belépőjét” egy – kijelölt témában megírt – szöveg ellenében válthatta meg. Ez a téma akkor a szerelem volt, s a kötet első fejezete ennek az útmutatásnak megfelelően íródott.

A Waldheim-ügy segített Ausztriának feldolgozni a múltját

A Waldheim-ügy segített Ausztriának abban, hogy Németországhoz hasonlóan megkezdje feldolgozni a második világháború alatti múltját – mondta Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter Szalay-Bobrovniczky Vince A Waldheim-ügy és Ausztria című könyvének bemutatóján csütörtökön Budapesten. A miniszter köszöntőjében kiemelte, hogy a szerző, a Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára, aki korábban Magyarország ausztriai nagykövete volt, az osztrák belpolitika egyik legavatottabb hazai ismerője.

Felidézte, hogy Kurt Waldheim 1972-től tíz éven keresztül az ENSZ főtitkáraként dolgozott, majd 1986-től 1992-ig Ausztria köztársasági elnöke volt. Ez utóbbi időszak alatt Ausztria nemzetközi elszigeteltségbe került Kurt Waldheim második világháború alatti tevékenysége miatt. Gulyás Gergely hozzátette, hogy a rendszerváltás időszakában Magyarország is felemás viszonyt ápolt Ausztriával, ami 1992-ben, Waldheim távozása után változott meg. Azt is felidézte, hogy Waldheim távozása után, a Szabadságpárt kormányra kerülésével hasonló helyzet alakult ki, ami komoly próbatételt jelentett az osztrák demokráciának.

Szalay-Bobrovniczky Vince hangsúlyozta, a Waldheim-ügy eljuttatta Ausztriát oda, hogy az osztrák politika megfogalmazza: valami nincs rendben az osztrák emlékezetpolitikával, és az a nézet, hogy az osztrákokat semmilyen felelősség nem terheli a második világháború alatt elkövetett náci bűnökért, nem tartható.

Bemutatták Demeter Szilárd A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyvét a XXI. Század Intézetben

G. Fodor Gábor, a kötet szerkesztője és az író jó barátja megannyi problémakört felsorakoztatva ismertette a könyv jellegzetességeit, így a feldicsérés, a mondanivaló és a fő mű problémája mellett a hazaszótár mibenlétének megjelölésére is kísérletet tett: „Szerintem ebben van egy rejtett szótár, ami nem külön szócikkekben van belefoglalva. A szülőföldről, a hazáról, a hazatérésről szól. Számomra ezek a legerősebb érzelmi motívumok a könyvben; hogy mit jelent a szülőföld, a hazatérés problémája. Nem akar csak okoskodni, nem akar csak a rációra hivatkozni, hanem van benne harag, van benne egyenesség. Kegyetlen egyenességgel beszél és van benne érzelem is, amit én hazaszerelemnek fordítok le. És ez mind betakarja, lefedi, becsomagolja azt a tudást, amivel Szilárd rendelkezik.” 

Gondolatmenetének zárórészében és az ezt követő beszélgetésben pedig főként a kötetben is megjelenő indiánlétet hangsúlyozta ki, mely a kultúra és a politika összemosódását, illetve az ebből adódó örökös vitát is bevonja az elmélkedésbe. – Amikor a kultúráról és a politikáról hallok másokat beszélni, az említettek mindig minőségjelzőkként kerülnek elő. Mintha a kultúra minőségjelző lenne. Holott Szilárd úgy fogalmaz, hogy akik vagyunk, ahogy élünk, amilyenek vagyunk, az a kultúra. Mi magyar indiánok vagyunk. Itt élünk, ez nem egy szállásterület, hanem ez a mi hazánk. És ez az érzelmi töltet hatja át az egész munkát – fogalmazott G. Fodor Gábor.

Békés Márton, Demeter Szilárd, G. Fodor Gábor, Ferkó Dániel

Kriterion 50+ – A „palackból kivett dugó” története

A kiadó által szervezett eseményen részt vett Dávid Gyula irodalomtörténész, a Kriterion kolozsvári szerkesztőségének volt vezetője, Simonffy Katalin televíziós újságíró, a kötet alapját képező videóinterjúk elkészítője, Tenkei Erika kutató, a kötet szerkesztője és H. Szabó Gyula, a kiadó jelenlegi igazgatója.

Az első kiadvány A Kriterion műhelyében – beszélgetések Domokos Gézával a Kriterion Könyvkiadóról címmel 1988-ban jelent meg a budapesti Kossuth Könyvkiadónál, szerkesztője, Dálnoki Szabó Dénes álnéven az akkor már Magyarországra kitelepedni készülő Beke György volt. A fülszöveg szerint a kötet írásainak zömét a csaknem két évtizedes múltra visszatekintő Kriterion Könyvkiadó igazgatójával, Domokos Gézával készült interjúk adják, „melyekből egy internacionalista meggyőződésű, sokoldalúan művelt, a kultúra és a nép odaadó szolgálatára szegődött könyvkiadó-egyéniség portréja rajzolódik ki, aki most, hatvanévesen, »annyi nyesett ággal az ölében« is hisz abban, amire feltette az életét: a népek közötti kölcsönös megértő szándék megvalósulásában”. Amint H. Szabó Gyula a rendezvényen elmondta, az 1988-as könyv egyetlen „friss” interjút tartalmazott: a beszédes, Annyi nyesett ággal az ölemben címmel ellátott kötetzáró beszélgetést Beke György készítette Domokos Gézával, amelyben Domokos nyilatkozik a kiadó akkori helyzetéről és a „meg nem születhető tervekről”, bár az akkor már nyomasztó időszak ellenére a kiadó igazgatója reménykedik a megvalósulásukban.

A második könyv Egy nemzetiségi könyvkiadó a diktatúra évtizedeiben (1969–1989) címmel 2020-ban látott napvilágot Bartha Katalin Ágnes szerkesztésében, a Polis és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet közös kiadásában. A kiadvány a Kriterion alapításának ötvenéves évfordulóját hivatott ünnepelni, a fülszöveg szerint „nem szokványos évforduló ez – az is lehetne, hiszen a magyar könyvkiadás egészét tekintve is kevés az a magyar kulturális intézmény, amely ilyen évfordulóval büszkélkedhet –, de kiemeli ezt az eseményt a lehetséges kulturális évfordulók sorából az a teljesítmény, amely ehhez a névhez köthető, méghozzá közel fele részben egy olyan korszakban, amikor előbb kedvezőnek tűnő, de aztán egyre nyomasztóbb politikai helyzetben, közvetítője lehetett a romániai nemzetiségek szellemi élete egész sor kiemelkedő teljesítményének.”

Imák mindannyiunkért – bemutatták Bagi Iván új verseskötetét

Fáradtság, életuntság, betegség, öregedés, halál – Bagi Iván e kötetének ezek a fő motívumai. Mintha előrehozott búcsúzkodásban lenne, de előtte még egyszer szeretne végigtekinteni a világon, amelyet már untig ismer, sőt végleg megunt, vagy legalábbis elvesztette az arra vonatkozó hitét, hogy még bármi újat tudna neki mutatni. Ám amit eddig megtudott, nagy eltökéltséggel próbálja átadni olvasóinak, és emiatt újra meg újra az az érzésünk támad, hogy valamiféle reményen túli remény felmutatása a szándéka. Hogy a maga sorsán túltekintve töpreng, láttat, jósol-prófétál: hangja a sokat csalódott, kiábrándult, fájdalmas élettapasztalatait maga mögött hagyni képtelen szenvedőé, aki azonban mindenkinek jót kíván, és békéért imádkozik. Olyasféle bizalommal, mintha végső soron mégis biztatni akarna.

*

B. Orbán Emese, a kötet szerkesztője először a szerző „angyalszindrómájára” kérdez rá, amely a többi emberért, jóllétükért, testi-lelki épségükért való aggódásban nyilvánul meg és a verseiben is. Mint megtudjuk, ez abból a gyermekkori élményből származó kényszer, amikor sportolás közben akaratlanul sérülést okozott. Ez ráébresztette: a legjobb szándékkal is árthat. Ezután parodistaként való népszerűsége és költői ismeretlensége, vagy legalábbis jóval szerényebb ismertsége ellentétét hozza szóba a szerkesztő, és számba veszi három, az utóbbi hat évben megjelent verseskötetét. Idéz továbbá az első kötet recenziójából, amely önmaga élveboncolásának nevezte a Bagi-féle lírát, és rákérdez: ösztönös-e ez a jellemző, vagy költői program. Őszinte, de szerep, szerepjáték, válaszol Iván Bernhardra és Déri Jánosra utalva, aki egyszer így jellemezte magát:

Lehet-e a költészet ház körüli munka? – Gál Ferenc kötetbemutatójáról

Gál Ferenc azon kortárs költők közé tartozik, akik bár aktívan jelen vannak az irodalmi életben, mégis jól megválogatják, mikor adnak ki kötetet. Tőle nem várhatunk két-háromévente friss megjelenést a publikációkon felül, eddigi életművének gyűjteményei így sokszor 7-8 év (vagy akár több mint egy évtized) verstermését is felölelhetik. Első könyvét 1991-ben, 30 éves korában adta ki A kert, a város és a tenger címmel, második kötete, az Újabb jelenetek a bábuk életéből hét évre rá jelent meg. Ezt hosszabb szünet követte, Ódák és más tagadások című verseskönyvét 2011-ben adta közre, majd következett 2015-ben Az élet sűrűjében.

Mint az a tendenciákból kiolvasható, egy új Gál-kötet megérése mindig eseményszámba megy – az idén megjelenő Ház körüli munkák összeállására nyolc évet kellett várnia az olvasóközönségnek, mígnem április 11-én bemutatták azt a Kis Présházban. Az egyórás beszélgetésen és felolvasáson a költőt Áfra János kérdezte, a könyv megalkotásának folyamatán túl – némileg pótlólag is – életútjáról és a korábbi megjelenésekről is szó esett.

Már az est legelején reflektált Gál és Áfra az egyes kötetmegjelenések közt eltelt, viszonylag hosszú időre. A költő felidézte pályájának kezdetét, amely anekdotából kitűnt, hogy nem feltétlenül rajta múlt sokszor az, mikor kerültek a polcokra a verseskönyvei. A korai szakasz jellemző története volt a ’91-es debütkötet hányattatott sorsára való visszaemlékezés: a megjelenés előtti utolsó napokban mondta vissza a kiadó „kijavítás” címszó alatt a kiadás megbeszélt határidejét. Így az akkori bemutatón, amely egyébként úgyszint a költészet napjára esett, a szerző rendelkezésre álló könyvpéldányok nélkül kényszerült megtartani a programot. De Gál felfedett egy mostanra már kedélyes felhangúvá érett műhelytitkot is erről a megjelenésről, miszerint a végleges kézirat leadási határideje előtt néhány órával szóltak a kiadó szerkesztői neki, hogy mindössze 48 oldal áll rendelkezésre a verseinek. Így esett meg, hogy A kert, a város és a tenger néhány oldalán egymás alatt két vers is szerepel – a másik megoldás az lehetett volna, hogy a struktúrát megbontva jó pár írást kihúz a sorból.

Egy eltűnt vallási közösség nyomában – kerekasztal-beszélgetés az erdélyi szombatosok történetéről

Erdély mindig is sajátos részét képezte a történelmi Magyarországnak és Európának is. Különlegessége nemcsak vadregényes, misztikus tájaiban és gazdag kulturális hagyatékában keresendő, de a szociológiai-vallási diverzitás okán is egyedülálló adottságokkal rendelkezett és rendelkezik ma is. Ez utóbbi tekintetében talán kevéssé közismert tény, hogy Erdély otthont adott egy olyan keresztény vallási irányzatnak, mely a szentháromságtagadó tanokból kiválva ószövetségi, zsidó hagyományokat, rítusokat és szokásokat vett át. Képviselőiket szombatosoknak hívták, amely elnevezés a leginkább szembetűnő, katolikus keresztény szokásrendtől eltérő vonásra utal: az irányzat követői nem a vasárnapot, hanem a szombatot tartották megszentelendő napnak. Szokásaik között ugyanakkor megtalálható volt például a kóser étkezés szabályainak tartása, tanaikban pedig – az unitárius vallásgyakorláshoz hasonlóan – Jézus emberként, nem pedig Isten fiaként tűnik fel.

Erről a vallásszociológiai kuriózumról írt könyvet Újlaki-Nagy Réka, aki az erdélyi szombatosok történetét, szokásait kutatta éveken keresztül. Kötete Keresztények vagy zsidók? A korai erdélyi szombatosság (1588–1621) címmel jelent meg, nemrég pedig angol nyelven is kiadták a monográfiát. Ezen alkalomból szerveztek kerekasztal-beszélgetést a Budapesti Unitárius Egyházközség Pecz Samu Termébe, amelyen a szerzőn túl Koltai Kornélia hebraista, Balázs Mihály irodalomtörténész, Molnár Antal történész és Kiss Endre filozófus vett részt. A beszélgetést Ács Pál irodalomtörténész vezette.

A könyv szerzője, Újlaki-Nagy Réka. Fotó: Szabó Mátyás

„Turczi művészete egyszerre nagyon szerteágazó és homogén” – Horváth Kornélia új könyvéről

Horváth Kornélia habilitált egyetemi tanár, az MTA doktora. Kutatási területei az 1975 utáni és a kortárs magyar irodalom, irodalomelmélet, valamint a 19. és 20. századi olasz és orosz irodalom. Turczi István József Attila-díjas, Babérkoszorú díjas és Prima Primissima díjas költő, író, műfordító, egyetemi doktor, a Parnasszus Kiadó és folyóirat alapító főszerkesztője, a Költők Világkongresszusának alelnöke.

Gáspár Ferenc, a Coldwell Kiadó vezetőjének köszöntőjéből megtudtuk, hogy a Turczi István költői világáról náluk megjelent könyv Élő irodalom című sorozatuk hatodik kötete. A sorozat kortárs írókról szóló monográfiákból áll.

Horváth Kornélia rendkívül izgalmasnak találja Turczi életművét, amely igen terjedelmes, és sokféle irodalmi, műfaji formát váltogat, amelyek néha egy művön belül is keverten fordulnak elő. Inspiratívnak találja Turczi hozzáállását a régebbi, valamint kortárs magyar és külhoni irodalmi szöveghagyományhoz. Fordításai jelentős minőségérzékről tesznek tanúságot, művészete egyszerre nagyon szerteágazó és homogén. A monográfia a nyelvi-poétikai eljárások, a különböző intertextusok kezelése és tematika alapján három alkotói korszakot különít el. A tematika (történelem, szerelem, költészet) és a nyelv Turczinál szoros egymásrautaltságban jelenik meg. Munkásságának komoly szervezőeleme a zene, amely több kötetet is inspirált már.

„Ha nincs viszonyunk ahhoz, amit csinálunk, inkább ne csináljuk” – Edwin Morgan versei Turczi István fordításában

Morgan verseiből Zámbori Soma olvasott fel, az angol címeket skót akcentussal; Péter János fuvolaművész pedig játékával derítette jó kedvre a közönséget.

Edwin Morgan a 20. század egyik legtekintélyesebb skót irodalmi szerzője, aki az intellektuális kíváncsiságot érzelmi erővel ötvözte. A líra szinte minden formájában, a szonettől a képversig jelentőset alkotott, de az amerikai beatnemzedék is nagy hatást gyakorolt rá. Fordítóként két könyvet szentelt József Attila verseinek, valamint Weöres Sándor és Juhász Ferenc műveit is átültette angolra. 2004-től haláláig The Scots Makar, vagyis Skócia koszorús költője volt. A 2022-ben a Magyar Napló Kiadó gondozásában közreadott gyűjtemény, Morgan első magyar nyelvű önálló kötete, munkásságának színe-javából ad válogatást.

Turczi elmesélte, hogy Faludy Györgytől hallott először Morganről. Később egy ösztöndíj által jutott el hozzá. Kilencvenéves ember, egy semmi közepén álló idősotthonban. Már várta a „magyar fiút”. Fél órájuk volt a beszélgetésre, eddig maradt tiszta az idős költő tudata. Két, egymástól távol elő költő beszélgetett József Attiláról, Adyról, Weöres Sándorról, Pilinszkyről, a Nyugatról. Turczi még mindig emlékszik átható kék tekintetére. Mély nyomot hagyott benne a találkozó, melynek emlékét közös fotójuk őrzi. Morgan hamarosan elhunyt. Temetésére a királyi család is elment, hazájában nagyra becsülték, mint az ország költőjét. Alapnév, akinek életműve megkerülhetetlen. Nem monotematikus szerző, írásai nagy műfaji, formai változatosságot mutatnak.

„Ha nincs viszonyunk ahhoz, amit csinálunk, inkább ne csináljuk” – Edwin Morgan versei Turczi István fordításában

Morgan verseiből Zámbori Soma olvasott fel, az angol címeket skót akcentussal; Péter János fuvolaművész pedig játékával derítette jó kedvre a közönséget.

Edwin Morgan a 20. század egyik legtekintélyesebb skót irodalmi szerzője, aki az intellektuális kíváncsiságot érzelmi erővel ötvözte. A líra szinte minden formájában, a szonettől a képversig jelentőset alkotott, de az amerikai beatnemzedék is nagy hatást gyakorolt rá. Fordítóként két könyvet szentelt József Attila verseinek, valamint Weöres Sándor és Juhász Ferenc műveit is átültette angolra. 2004-től haláláig The Scots Makar, vagyis Skócia koszorús költője volt. A 2022-ben a Magyar Napló Kiadó gondozásában közreadott gyűjtemény, Morgan első magyar nyelvű önálló kötete, munkásságának színe-javából ad válogatást.

Turczi elmesélte, hogy Faludy Györgytől hallott először Morganről. Később egy ösztöndíj által jutott el hozzá. Kilencvenéves ember, egy semmi közepén álló idősotthonban. Már várta a „magyar fiút”. Fél órájuk volt a beszélgetésre, eddig maradt tiszta az idős költő tudata. Két, egymástól távol elő költő beszélgetett József Attiláról, Adyról, Weöres Sándorról, Pilinszkyről, a Nyugatról. Turczi még mindig emlékszik átható kék tekintetére. Mély nyomot hagyott benne a találkozó, melynek emlékét közös fotójuk őrzi. Morgan hamarosan elhunyt. Temetésére a királyi család is elment, hazájában nagyra becsülték, mint az ország költőjét. Alapnév, akinek életműve megkerülhetetlen. Nem monotematikus szerző, írásai nagy műfaji, formai változatosságot mutatnak.

Közel áll a szívéhez a kisember figurája

Ezúttal nem Ternovszky-film, hanem Ternovszky-könyv bemutatója zajlott az Urániában. Az animáció idén Kossuth-díjjal kitüntetett mesterét, valamint a munkásságát bemutató, frissen megjelent kötet szerzőjét, Varga Zoltánt az Uránia programigazgatója, Buglya Zsófia kérdezte a pódiumbeszélgetésen, ahol természetesen a közönség is szót kapott.

Ternovszky Béla és Buglya Zsófia

Varga Zoltán filmtörténész az animációs és a műfaji filmek szakértője, aki immár harmadik önálló kötetét írja a témában – korábban a magyar animációsfilm átfogó történetét és a kecskeméti stúdió történetét dolgozta fel. Mint elhangzott, Ternovszkynak is ő volt az első ötlete, amikor az MMA Kiadó előrukkolt a munkásságát bemutató monográfia tervével. Az eredmény nem egy portrékötet lett a szó szoros értelmében, hiszen nem az alkotóhoz, hanem az életműhöz visz közel, annak rendszerezett leírását és elemzését nyújtja, olvasmányos formában. A szerző tudatosan nem is interjúzott vagy egyeztetett alanyával az írás során. Csak a végén mutatta meg a kéziratot Ternovszkynak, legyen módja igazítani, ha valamit nem talál rendben. Mint mondta, ennek alapvetően az volt az oka, hogy figyelmének középpontjában nem az alkotó, hanem a művek álltak. Másrészt a mester – szerencsére – interjúk sokaságát adta az elmúlt években, amelyekből sok adalékot meríthetett.

„A vers nem elég neki?” – Weiner Sennyey Tibor esszékötetei Hamvasról és Weöresről

Szitál az eső, amikor Székesfehérvár főterére érek. Ennek ellenére többen sétálnak az utcán; igaz, a kávézók esővédte teraszán még többen üldögélnek, beszélgetnek, szürcsölik az innivalójukat. Az egyik asztalnál azonban olyan ember ül, aki kétszeresen is kizárja a környezetét: egyrészt hedszet van a fülében, és zenét hallgat, másrészt elmélyedve könyvet olvas. Weiner Sennyey Tibor az, aki 15 perc múlva a Szent István Múzeum színpadán fog előadást tartani Hamvas Béla és Weöres Sándor barátságáról.

Odalépek hozzá, váltunk

pár szót, majd átmegyünk a múzeumba. Alighogy leteszi a táskáját, máris

Tompa Andrea: A bizonytalanság erős része az alkotásnak

Tompa Andreával legfrissebb, Haza című regényéről beszélgetett péntek délután a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten Kovács Péter Zoltán irodalomkritikus, aki arra volt kíváncsi, miért döntött úgy a szerző, hogy három történelmi tárgyú regény után nézőpontot vált, hiszen úgy tűnik – akár Gagyi József társadalomtudós szavait idézve –, hogy Tompa a regényeivel lassanként lefedi az egész 20. századi történelmet

„Nincs életprogram, eldöntöttem, hogy nem írok életművet, de azt sem ígértem meg, hogy nem” – mondta el Tompa, majd hozzátette, hogy Gagyi Józseffel sokat beszélgettek a családjaik történetéről, migrációról és emigrációról, főként az 1990 utáni évek szempontjából. A Haza is emigrációs történeteket foglal magába, és bár nem kimondottan történelmi regény, hiszen a jelenkorban játszódnak az események, mégis látlelet a 20. századról, amit nem lehet nagy migrációs hullámok nélkül elképzelni.

Tompa felidézett egy történetet iskolás korából, amikor a Báthory líceumba látogatott Cs. Gyimesi Éva, és a beszélgetésből elkapott egy mondatot, amelyet akkoriban nem értett:

Grecsó Krisztián: Visszajött a novellaszemem

A Heves megyei kisközség kultúrházában a polgármester fogadja a fővárosból érkező népszerű alkotót, aki író-olvasó találkozóra érkezik, hogy az új kötetét bemutassa. Szavait csak négyen figyelik, de ez nem zavarja: szívesen beszél arról, milyen gondolatok foglalkoztatták az alkotás során. A mintegy negyedórás monológot követően pici szünetet tart. Épp csak annyit, hogy kortyoljon egyet a kikészített vízből. Ám az előadását ezután már nem tudja folytatni, mert egy asszony helyéről felpattanva erélyesen azt mondja: „Jó, úgy érzem, ennek vége. Akkor most én jövök, mert én is író vagyok!” „Mari, dehogy vagy te író” – ordít rá a felszólalóra a mellette ülő nő. A megdöbbentő jelenetet hangos és „szép szavakban” gazdag szóváltás követi, amelyet új belépő megjelenése szakít meg. Egy férfi rúgja be az ajtót, a terembe lépve szétnéz, majd csak annyit mond: „Úgy látom, az író nem jött el…”

Ez is megesett egyszer. Grecsó Krisztián Valami népi című könyvéről a budapesti K11 Kulturális és Művészeti Házban tartott olvasókör nem volt ennyire mozgalmas. A beszélgetést moderálták. Az első kérdés úgy szólt, hogy miért épp a Valami népi címet kapta a novelláskötet.

„A címadás iránti lelkesedésben és kételkedésben egyaránt erős vagyok”