via kultura.hu => eredeti post link
Amikor megkérdezem, mit ad neki az írás, ezt feleli: „Feszültséget, megnyugvást, álmatlan éjszakákat, megkönnyebbülést, kapcsolódásokat, gondolkodást, fájdalmat, örömöt, bizarr helyzeteket, önismeretet, önbecsülést, alázatot, szeretetet, találkozásokat, magányt és elszigeteltséget, türelmetlenséget és tehetetlenséget, felelősséget – de mindenekelőtt motivációt.”
Melegítsünk be! Hogy vagy, Anna, milyen volt számodra az ünnepek utáni januári időszak?
A január számomra mindig a megnyugvásról szól. A decembert akarva-akaratlanul is végigsieti az ember, mintha szilveszterig valóban mindent le kéne zárni, ráadásul ehhez társul az izgalom, a készülődés, a várakozás. Ehhez képest a január mindig hosszabbnak és nyugodtabbnak tűnik: leszedjük a díszeket, minden kopárabb lesz. Kellenek a nyugodtabb, egyszerűbb napok is, hogy kicsit begubózzon az ember; számot vessen, mi mindenre kell erőt gyűjtenie az elkövetkezendő hónapokban. A munkahelyemen viszont minden intenzívebb ilyenkor: ami feszültséget az ünnepek alatt összegyűjtenek a gyerekek, az januárban jön elő. De ez sokszor nagyon jó irányba tud terelni egy-egy munkafolyamatot.