via kultura.hu => eredeti post link
A 9-10. századi kódex szövegét négyszáz pergamenlapra – amelyhez több mint száz állat bőrét használták fel – egy írnok írta fel héber nyelven. A kötet később egy, a mai Szíria területén lévő zsinagógába került, amelynek épülete a 13–14. század környékén megsemmisült. A kódexben található feljegyzések azt mutatják, hogy a következő tulajdonosa egy bizonyos Salama bin Abi al-Fakhr volt, akinek a zsinagóga újjáépítéséig kellett volna biztonságban tartania. A zsinagóga nem épült újjá, a kódex pedig a következő hatszáz évre eltűnt.
Amikor 1929-ben újra megjelent Frankfurtban, egy David Solomon Sassoon nevű bibliofil vette meg 350 fontért. A róla elnevezett kódex 1978-ig az örökösöknél maradt, majd a brit vasúti nyugdíjalap vásárolta meg 320 ezer dollárért. Később, 1989-ben 3,19 millió dollárért adták el. Ma Jacqui Safra svájci gyűjtő tulajdonában van, nem lehet tudni, hogy miért döntött az eladás mellett.
A Sassoon-kódex 24 könyvből áll, három részre osztva, és a Tóra-tekercsekkel ellentétben magánhangzókat és ékezetes jeleket is tartalmaz. Az annotációk, kommentárok és tulajdonosi feljegyzések szintén igen különlegessé teszik a kötetet a zsidó szájhagyományok és a modern héber Biblia közötti kapcsolatok tanulmányozásának viszonylatában. Értékét növeli, hogy szinte teljes épségben megmaradt – csak a Genezis első tíz fejezete hiányzik belőle.