A nagy nemzetközi aukciósházak – és persze a kisebbek is – azt szeretik igazán, ha nem csak egy-két munkával, hanem egy egész gyűjteménnyel kopogtatnak be hozzájuk a műgyűjtők, illetve örököseik. És persze nem akármilyennel, hanem olyannal, amely megér egy, vagy akár több önálló árverést, ún. single owner sale-t. A nagy kollekciók értékesítési jogáért, melyek többnyire gyűjtőik halála, ritkábban egy gyűjtő házaspár válása vagy anyagi csődje miatt kerülnek piacra, késhegyre menő harc folyik a két vezető aukciósház, a Christie’s és a Sotheby’s között. Mások ebbe nemigen tudnak beleszólni; esetenként a Phillipsnek sikerül még lecsípnie egy kisebb falatot. Persze kényelmesebb egy-egy aukció anyagát egyetlen forrásból összeállítani, de nem ez a döntő szempont a házak számára. A neves gyűjtemények darabjai iránt az átlagosnál lényegesen nagyobb az árakban is kifejeződő bizalom, és nemcsak a művek értékállóságát, hanem eredetiségét illetően is, hiszen ezek a művek többnyire a legnagyobb aukciósházakból vagy más neves gyűjtőktől, kortárs művek esetében pedig maguktól az alkotóktól vagy galériáiktól kerültek a gyűjteményekbe és jó részük számos alkalommal szerepelt kiállításokon is, nemritkán a világ legnagyobb múzeumaiban, azaz sokszoros szűrőn mentek át, mielőtt kalapács alá kerülnek. A jó proveniencia pedig – így pl. az ismert előző tulajdonos, a gazdag kiállítási lista –, mint tudjuk, komoly értéknövelő tényező.
Azon gyűjtemények egy része, melyeket a második világháborút követő gazdasági fellendülés időszakában alapoztak meg, mostanában kerül „eladósorba”, így nem véletlen, hogy az utóbbi években szinte folyamatosan bővül a single copy sale-ek száma és – persze az árszínvonal növekedésének következtében is – növekszik az elért forgalom, illetve az ilyen aukciók bevételének a nagy árverőházak összforgalmán belüli aránya is. Az ArtTactic adatbázisából az derül ki, hogy amíg 2016-ban még csak 114 ilyen árverés volt, addig tavaly már 185. Ez a 185 aukció együttesen az előző évinél 64,2%-kal nagyobb, már csaknem négymilliárd dolláros eredménnyel zárult és a Christie’s, a Sotheby’s és a Phillips összforgalmának minden korábbinál nagyobb részét, 30,9%-át tette ki. (Ez az arány 2020-ban még csak 6,8%, de 2021-ben is csak 19,3% volt.) Jól mutatja a single owner sale-ek iránti bizalmat az a tény, hogy az említett 185 árverés közül 58-on valamennyi tétel elkelt; az ilyen aukciókat hívják a szakmában white glove, azaz fehér kesztyűs eladásnak.
Emily Fisher Landau az otthonában egy cím nélküli 1958-as Rothko-festménnyel, 2005. december, fotó: Grant Peterson. A Fisher Landau Center of Art jóvoltából