via kultura.hu => eredeti post link
Az 1907. május 12-én a connecticuti Hartfordban született Katharine Houghton Hepburn nyitott, minden újra fogékony gondolkodásmódját, a testedzés iránti szenvedélyét és a néha a becsületsértés határát súroló szókimondását orvos apjától és szüfrazsett anyjától örökölte. Az egyik leghíresebb amerikai női főiskola, a Bryn Mawr hallgatójaként döntötte el, hogy színésznő lesz, első, apró szerepeit huszonegy évesen kapta a Broadwayn. Már néhány perces színpadi jelenléte felkeltette a figyelmet, de szókimondó viselkedése miatt több szerepet veszített el, mint ahányat megkapott.
Az áttörést 1932-ben A harcos férje című darabban az atletikus megjelenéséhez tökéletesen illő amazon királynő szerepe hozta meg számára. Alakítása után Hollywoodból is kapott ajánlatokat, és egyik próbafelvételére felfigyelt George Cukor is. „Ott volt ez a furcsa lény, aki senki emberfiához nem hasonlított, akit addig láttam” – emlékezett vissza később a rendező. Rögvest szerepet ajánlott neki Búcsú a szerelemtől című filmjében, még a kezdő színésznő által kért elképesztő gázsira is rábólintott. Hepburn a bemutató után egyik napról a másikra sztár lett, Cukorral életre szóló barátságot kötött, a későbbiekben tíz filmet forgattak együtt.
Hepburn már harmadik filmje, az 1933-ban készült Ébredj velünk után kiérdemelte első Oscar-díját; a lehetőségért körömszakadtáig harcolt, mert úgy érezte, erre a szerepre született. Diadalmenete a következő évben a Kisasszonyok című filmmel folytatódott, amely a kor egyik legsikeresebb darabjának bizonyult. A színpadon is bizonyítani akart, ezért elvállalta a Broadway egyik színházában A tó című dráma főszerepét, de – nem kis részben a bizonytalan rendező miatt – lesújtó kritikákat kapott. Megrendült önbizalommal tért vissza Hollywoodba, ahol folytatódott vesszőfutása: filmjei sorra megbuktak, kivétel csak az 1935-ben készült Alice Adams lett, amelyért Oscar-díjra jelölték.