via kultura.hu => eredeti post link
A Tennessee állambeli Memphisben született három lánytestvér közül a legfiatalabbként, egyik Írországból kivándorolt őse Andrew Jackson elnök orvosa volt. Bár Kathleen néven anyakönyvezték, Kathynek vagy Katnek szólították, mert éppúgy, mint a macska (angolul cat), minden helyzetben mindig a talpára esett. A dallasi Southern Methodist Egyetemen angol irodalmat tanult, majd hirtelen elhatározással drámaszakos lett. A diplomaosztó után New Yorkba költözött, de a nagyvárost gyűlölte, rövid időre ott is hagyta. Eleinte pénztárosként, pincérnőként tartotta fenn magát, a filmvásznon 1971-ben Milos Forman Elszakadás című komédiájának egyik nyúlfarknyi szerepében debütált. Színpadi áttörését 1976-ban a Vanities című darabnak köszönheti, amely három texasi lány felnőtté válását követi nyomon.
Folyamatosan dolgozott, de karrierje döcögve haladt előre, mert ahogy ő maga mondta: „soha nem voltam természetes szépség, mindig súlyproblémával küszködtem”. 1981-ben jelölték először a színházi Oscarnak nevezett Tony-díjra, az évtized végére egyre több kedvező kritikát kapott színpadi alakításaiért. A kamera előtt tévés szappanoperákban szerepelt, majd 1978-ban a Dustin Hoffman főszereplésével készült Próbaidőben láthatta a közönség. A színésszel később 1990-ben a Dick Tracy című gengszterfilmben is együtt játszott. Partnere biztatást jelentett számára, mint később mondta: „Arra gondoltam, hogy ha Dustin Hoffmant, aki nem igazán szívtipró típus, főszerepekkel keresik meg, akkor a nők között akár még én is megtörhetem a jeget.”
Karakterszínészként lett ismert, aki az átlagtól elütő, különös jellemek alakítására szakosodott, szinte tökélyre vitte a reménytelenség megjelenítését, talán mert korai éveiben ő is hajlamos volt a depresszióra. Eggyé vált a szereppel, saját érzéseivel és tapasztalataival töltötte meg. Nem ijed meg saját érzéseitől, még akkor sem, ha azok kellemetlenek, hanem elemzi és felhasználja őket.