via kultura.hu => eredeti post link
„Mindent, ami az életben nagyon jó volt, Kassától kaptam. S minden, ami az életben nagyon rossz volt, ott esett meg velem. Tulajdonképpen később máshol nem történtek velem többé nagy dolgok” – írja az Egy polgár vallomásaiban. A családi történetek és az illusztris felmenőktől kapott örökség mellett a város gazdag történelmi múltja hatással volt a gyermeki képzeletre, ami tovább élt a befutott, kiforrott író munkáiban is. Bárhova került is Márai a világban, minden várost Kassához hasonlított, mindenhol az onnan magával vitt szellemiséget kereste.
A Mäsiarska, azaz Mészáros utca 35. szám alatti egyemeletes házban élt a Grosschmid család 1913-tól 1932-es Miskolcra költözésükig. A szürkés-bézses épületen táblák emlékeznek meg Márai Sándorról és Radványi Gézáról, alattuk koszorúk jelzik az utókor háláját. (Az íróét 1991-ben avatták fel, filmrendező öccséét 2016-ban.) És jöjjön egy gyors magyarázat a különböző vezetéknevekről. Az édesapa, Grosschmid Géza ügyvéd minden tekintetben támogatta gyermekeit, de a családi hagyomány szerint, amikor két fia művészi pályára lépését bejelentette, kategorikus kijelentést tett: „Én nem bánom, ha pojácát csináltok magatokból, csak ne az én nevem alatt.” Ez az oka annak, hogy Sándor a nemesi előnevüket, Géza pedig az apai nagymama vezetéknevét választotta.
A Márai Sándor-emlékkiállításnak helyet adó ház Kassán, a Mészáros utca 35. szám alatt. Fotó: Vajda János / MTI