Best WordPress Hosting
 

„Az egész múzeumi élményt immerzívnek képzeljük el” – beszélgetés a budapesti Light Art Museumról

Az új intézmény – a Light Art Museum (LAM) – gyorsan közkedveltté vált a budapestiek, és az idelátogató bel- és külföldi turisták körében: már első kiállításuk is több, mint 200 ezer látogatót vonzott, a jelenleg zajló második tárlatra pedig időarányosan eddig még többen voltak kíváncsiak – ilyen számokkal csak a nagy fővárosi múzeumok blockbuster tárlatai büszkélkedhetnek. Vida Szabolccsal, a múzeum művészeti vezetőjével és Bencsik Barnabással, a mostani kiállítás egyik kurátorával a LAM létrejöttének hátteréről, az intézmény különleges profiljához kapcsolódó kihívásokról és a jövőbeli tervekről is beszélgettünk.

–  Artportal (AP): Talán sokaknak tudunk még újat mondani, ha felelevenítjük a Light Art Museum létrejöttének történetét. Hogyan, mikor alakult ki az elképzelés, hogy érdemes lenne a hazai múzeumi palettát egy ilyen különleges intézménnyel gyarapítani?

– Vida Szabolcs (V.Sz.): Néhány éve, 2020 körül merült fel tulajdonosainkban a gondolat, hogy létre kéne hozni egy alapvetően immerzív térként funkcionáló, fényfestéseknek helyet adó teret és innen indulva jutottunk el végül a fényművészeti múzeumig, ami már ennek az izgalmas műfajnak nemcsak a kreatívipari megjelenéseivel, hanem a kortárs képzőművészeti aspektusaival is foglalkozik, azok befogadó tereként funkcionál. Az ötlet persze nem a semmiből született; az egyik ötletgazda, L. Laki László cégének fő profilja már a 90-es években a partiszervezés volt, aminek természetesen fontos eleme volt a partik látványvilágának megteremtése, azaz harminc éves kötődése van ehhez a világhoz. László tagja volt annak a kisebb közösségnek, amelyik szinte folyamatosan VJ-zett. Nagyon szívébe zárta ezt a világot és rengeteg energiát fektetett bele. De hasonló mondható el egy másik társtulajdonos alapítóról, Klinkó Györgyről is. Ő is részt vett a VJ kultúra terjesztésében, Lászlóval közösen szervezte a különböző támogató, tudásmegosztó eseményeket, VJ tornákat. Közös bennük egyébként az is, hogy mindketten műgyűjtők.

Világvégi univerzum – A Madách Imre Emlékmúzeum Alsósztregován

„Lakunk egy dombon vagyon, körülvéve egy ángol ízlésű, majdnem igenis nagy körű kerttől, mely hegyen s völgy ölén fekvén, erdőt, rétet, szőlőt, aklot és tavat is foglal magában, de egy része most igen elhagyott. E vad, csendes magány tehát, mely másnak nem tudom, de nékem kimondhatatlan bájt foglal magában, hazám, kedves lakóhelyem.” Így festette le Madách Imre szülőhelyét, Alsósztregovát 1838-ban egyetemi iskolatársának, barátjának, Lónyay Menyhértnek. Akkortájt nagyjából ötszázan lakták, túlnyomó többségében szlovákok. Fényes Elek 1851-es országismertetője 60 házban 414 evangélikus, 76 katolikus, 4 református és 3 zsidó lakót jegyzett fel, egy-egy evangélikus és katolikus templommal, valamint „a Madách nemzetség ősi laká”-val. A 2021-es arányok: 1013 lakosából 977 szlovák, 10 cseh, 3 magyar, 2 cigány, 1 ukrán, 20 ismeretlen nemzetiségű. A templomok ma is állnak – a katolikus a falu szélén, az evangélikus a közepén, a Madách-kastély mellett –, de a gazdasági statisztikákban a határbeli „vasérczkő”, a két malom és az 1430-ig visszamenően datálva létező családi rezidencia „nagy kertje, gyümölcsöse és üvegháza” helyett a termálfürdő és az arra épült wellnesshotel jóval nagyobb súllyal szerepel.

A Madách Imre Emlékmúzeum

Ahogy Szászi Zoltán költő, Madách Imre egyik avatott ismerője fogalmazott a bicentenárium kapcsán Alsósztregován rendezett konferencián, az, amit száz évvel ezelőtt találtunk volna itt, „még az irodalmi emlékházat se ütögette meg”. Többször átalakult a tárlat, egyre bővült és formálódott strukturálisan, az épp tíz éve felújított kastélyban látható aktuális kiállítás – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma filiáléjaként – méltó emlékhely, Madách-tisztelőknek igazi zarándokhely.

„Később máshol nem történtek velem többé nagy dolgok” – A kassai Márai Sándor-emlékkiállítás

„Mindent, ami az életben nagyon jó volt, Kassától kaptam. S minden, ami az életben nagyon rossz volt, ott esett meg velem. Tulajdonképpen később máshol nem történtek velem többé nagy dolgok” – írja az Egy polgár vallomásaiban. A családi történetek és az illusztris felmenőktől kapott örökség mellett a város gazdag történelmi múltja hatással volt a gyermeki képzeletre, ami tovább élt a befutott, kiforrott író munkáiban is. Bárhova került is Márai a világban, minden várost Kassához hasonlított, mindenhol az onnan magával vitt szellemiséget kereste.

A Mäsiarska, azaz Mészáros utca 35. szám alatti egyemeletes házban élt a Grosschmid család 1913-tól 1932-es Miskolcra költözésükig. A szürkés-bézses épületen táblák emlékeznek meg Márai Sándorról és Radványi Gézáról, alattuk koszorúk jelzik az utókor háláját. (Az íróét 1991-ben avatták fel, filmrendező öccséét 2016-ban.) És jöjjön egy gyors magyarázat a különböző vezetéknevekről. Az édesapa, Grosschmid Géza ügyvéd minden tekintetben támogatta gyermekeit, de a családi hagyomány szerint, amikor két fia művészi pályára lépését bejelentette, kategorikus kijelentést tett: „Én nem bánom, ha pojácát csináltok magatokból, csak ne az én nevem alatt.” Ez az oka annak, hogy Sándor a nemesi előnevüket, Géza pedig az apai nagymama vezetéknevét választotta.

A Márai Sándor-emlékkiállításnak helyet adó ház Kassán, a Mészáros utca 35. szám alatt. Fotó: Vajda János / MTI

Különleges Shakespeare Múzeum nyílik Londonban

William Shakespeare életét és korát bemutató új múzeum nyílik jövő tavasszal Londonban – írta szerdán a BBC News.

A London legkorábbi színházai közé tartozó egykori Curtain Playhouse régészeti feltárásának helyszínén készülő múzeum a 16. századi brit drámaíró életébe enged interaktív bepillantást, és a korabeli London életét is bemutatja, mindazokkal az inspirációkkal, amelyek hatottak az íróra.

Harry Parr, a projekt társalapítója azt ígéri: az állandó kiállítás úgy mutatja majd be Shakespeare-t, ahogy korábban nem ismerhettük.