via kultura.hu => eredeti post link
Szülei korán elváltak, édesanyja egyedül nevelte őt és a húgát. Táncosnőnek készült, de a Balettintézetbe nem vették fel, azonban így is 10 évig tanult klasszikus balettet. Zenei általános iskolába járt, majd óra-ékszer eladó lett a Divatcsarnokban, s már 17 évesen vendéglátózott, a Rangers, majd a Thomastic együttessel lépett fel. 19 éves volt, amikor Szécsi Pál felfedezte egy balatoni bárban, s annyira megtetszett neki Cserháti hangja, hogy beajánlotta a Magyar Rádió könnyűzenei stúdiójába és felvette háttérénekesnek saját műsorába.
Cserháti Zsuzsa az 1972-es Táncdalfesztiválon vált országosan ismertté, amikor a Nem volt ő festő című dalával előadói díjat nyert. Egymás után készültek rádiófelvételei, olyan slágerekkel hódította meg a hallgatókat, mint a Kicsi gyere velem rózsát szedni, a Boldogság gyere haza és az Árva fiú. 1975-ben született meg gyermeke, ezután énekelte el egyik legnagyobb slágerét, az Édes kisfiam című számot. Az olasz dal magyar szövegét eredetileg Kovács Katinak írta Bradányi Iván, de az énekesnő lemondott róla Cserháti javára.
Minden műfajban otthonosan mozgott, bármit képes volt hitelesen elénekelni, legyen az tánczene, jazz, swing, soul vagy funky. Nevét már az akkori „nagy hármas”, a Koncz Zsuzsa-Kovács Kati-Zalatnay Sarolta-trió mellett emlegették. 1978-ban az Én leszek című dallal elnyerte a Magyar Rádió Tessék választani! című könnyűzenei versenyének nagydíját, megjelent első lemeze, majd 1981-ben a második is. 1979-ben harmadik helyezést ért el a sopoti fesztiválon a Különös szilveszter című dallal és fellépett egy írországi fesztiválon. Az 1981-es Tánc- és popdalfesztiválon A boldogság és én című száma díjat nem kapott ugyan, de a dal később nagy sláger lett.