Best WordPress Hosting
 

Előkerültek Cserháti Zsuzsa elveszett hitt felvételei

„A Játszd újra el!, valamint a Várj! című dalt 1990-ben rögzítettük a kispesti LGM Stúdióban egy éjszaka során. A terv az volt, hogy egy teljes albumot készítünk Zsuzsának, de az élet máshogy alakult: a két dal, illetve az angol nyelvű változatok most először jelenhettek meg, és szinte véletlen, hogy a felvételek fennmaradtak” – mondta Zakar István, a számok zeneszerzője a bemutatón.

Enyedi Ernő, az e-Music Records egyik vezetője, a kiadvány producere felidézte, hogy a két dalt 1990-ben a Proton kiadó vezetőjeként tervezte kiadni, és számos más daltöredék is elkészült. „Ezek a számok egy addig kevésbé ismert énjét hozták ki Zsuzsából: felszabadultan, gátlások nélkül énekelt, évekkel később ez tette őt az ország egyik legjobb énekesnőjévé”.

A hanganyag 1990 után elfelejtődött, igaz, tíz évre rá készült egy másik, eltérő hangszerelésű verzió. Közben 1998-ban a Játszd újra el! eredeti mesterszalagja megsérült, majd 2012-ben, már jóval a művész halála után leégett az az ügyvédi iroda, ahol az anyagot letétbe helyezték, így a maszter megsemmisült. Szerencsére maradt egy másolat, ami alapján végül elkészülhetett egy technikailag feljavított felvétel. Zakar István elmondta: a Játszd újra el!-ből hiányzó hat-hét másodperces részt is sikerült digitális eljárással szinte tökéletesen pótolni.

Legendás hang, hatalmas lélek, összetört szárnyak – Cserháti Zsuzsa

Szülei korán elváltak, édesanyja egyedül nevelte őt és a húgát. Táncosnőnek készült, de a Balettintézetbe nem vették fel, azonban így is 10 évig tanult klasszikus balettet. Zenei általános iskolába járt, majd óra-ékszer eladó lett a Divatcsarnokban, s már 17 évesen vendéglátózott, a Rangers, majd a Thomastic együttessel lépett fel. 19 éves volt, amikor Szécsi Pál felfedezte egy balatoni bárban, s annyira megtetszett neki Cserháti hangja, hogy beajánlotta a Magyar Rádió könnyűzenei stúdiójába és felvette háttérénekesnek saját műsorába.

Cserháti Zsuzsa az 1972-es Táncdalfesztiválon vált országosan ismertté, amikor a Nem volt ő festő című dalával előadói díjat nyert. Egymás után készültek rádiófelvételei, olyan slágerekkel hódította meg a hallgatókat, mint a Kicsi gyere velem rózsát szedni, a Boldogság gyere haza és az Árva fiú. 1975-ben született meg gyermeke, ezután énekelte el egyik legnagyobb slágerét, az Édes kisfiam című számot. Az olasz dal magyar szövegét eredetileg Kovács Katinak írta Bradányi Iván, de az énekesnő lemondott róla Cserháti javára.

Minden műfajban otthonosan mozgott, bármit képes volt hitelesen elénekelni, legyen az tánczene, jazz, swing, soul vagy funky. Nevét már az akkori „nagy hármas”, a Koncz Zsuzsa-Kovács Kati-Zalatnay Sarolta-trió mellett emlegették. 1978-ban az Én leszek című dallal elnyerte a Magyar Rádió Tessék választani! című könnyűzenei versenyének nagydíját, megjelent első lemeze, majd 1981-ben a második is. 1979-ben harmadik helyezést ért el a sopoti fesztiválon a Különös szilveszter című dallal és fellépett egy írországi fesztiválon. Az 1981-es Tánc- és popdalfesztiválon A boldogság és én című száma díjat nem kapott ugyan, de a dal később nagy sláger lett.