Best WordPress Hosting
 

Megrázó önéletrajz a személytelenség mögött – Borbély Szilárdra emlékezünk

via kultura.hu => eredeti post link

Szegényparaszti családból származott, az ország egyik legelmaradottabb területén, a magyar-román-ukrán hármashatár közelében fekvő kis Túrricsén nevelkedett. A Debreceni Egyetemen szerzett magyar szakos diplomát, majd az egyetem régi magyar irodalomtörténeti tanszékén lett oktató. Ismert íróként és költőként is folytatta oktatói-tudományos tevékenységét, tanársegéd, aspiráns, adjunktus, majd 1998-tól a tanszék docense volt, s ebben az évben az irodalomtudományok kandidátusa lett.

Egyetemista korában kezdett publikálni, pályája korai szakaszában leginkább verseket, illetve színpadi darabokat írt. Ezek mellett több irodalomtörténeti tanulmánykötete is megjelent, 2001-től tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Elektronikus Textológiai Bizottságának. A Magyar Írószövetség, a Szépírók Társasága és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének munkájában is szerepet vállalt, 2006 és 2009 között az Alföld folyóirat versrovatának szerkesztőjeként is tevékenykedett. 1988-tól haláláig csaknem húsz, többségében lírai kötete jelent meg. Borbély Szilárd 2014. február 19-én önkezével vetett véget életének.

Szülei 2000 szentestéjén rablótámadás áldozatai lettek otthonukban, brutálisan összevert édesanyja meghalt, édesapja soha nem épült fel sérüléseiből, a támadókat pedig végül a bíróság nem ítélte el. Ezt a tragédiát igyekezett feldolgozni 2004-ben megjelent Halotti pompa című verseskötetében, amelyet lírai főművének tekintenek, de több későbbi művében is megjelenik a gyilkosság traumája. Írásai sokkal komorabbá és reménytelenebbé váltak, és bár magára elsősorban mindig is lírikusként tekintett, más műfajokban is alkotni kezdett. Regényei fikciók, saját személyes tapasztalataiból és emlékeiből táplálkoznak, ahogy talán a legismertebb, 2013-ban megjelent Nincstelenek – Már elment a Mesijás? című is. Ez a kötet egy mindentől elzárt, szegény és elmaradott falu mindennapjait mutatja be. Bár a regényben a helység neve nem szerepel, csak GPS-koordinátái, az író később elmondta: Túrricséről mintázta a falut, ahol első éveit töltötte és ahonnan sikerült kitörnie.