A sorozat keretében a tárgyakhoz való kötődés, az irodalmi művekbe beépülő tárgyak, az archiválási szokások és a múzeumi gyűjteményezés témaköreit járják körül a beszélgetők – ezúttal a költő (a PIM gyűjteményében található) fekete színű IKEA-s dohányzóasztala szolgáltatta az apropót. Az eseményről a múzeum szakmai blogja számolt be.
„Mi van most nálad?” – indította az eszmecserét a bevallása szerint igencsak megilletődött Simon Mártont faggatva Lévai Balázs. Mint kiderült, a szerző „utál dolgokat cipelni magával”, amit lehet, zsebben hord, a táskahordásra is csak az elmúlt pár évben szokott rá. Simon elmondta, nem hord (nem is hordott) magával tollat, jegyzetfüzetet ilyen esetekre, „mert ezt nagyon modorosnak éreztem, de lehet, hogy emiatt egy csomó tök jó dolgot elfelejtettem, amit aztán nem írtam föl”, bár hosszabb utazások alkalmára vesz egy-egy noteszt, jegyzeteléshez, még ha az ebbe kerülő feljegyzések inkább csak naplószerű, vázlatos rögzítések, nem kezdetleges művariációk. E dilemma azonban rögtön egy alkotáselméleti kérdést is magával vont: előfordulhat-e, hogy a telefonos piszkozatok adta, könnyebb/gyorsabb rögzítési lehetőségek okán, manapság a kész művek nem érlelődnek meg igazán? „Ez, sajnos, teljesen jogos. Én most igyekszem lazítani azon a szigorúságon, amivel a verseket írtam a legutóbbi könyvemben, úgy lehet, hogy a következőben lesz egy csomó nagyon rossz vers, előre szólok… de ez nem függ össze a telefonnal” – reagált rá jellemző öniróniával Simon.
Megtudhattuk, hogy Simon Márton gyerekkorában (melyet a kilencvenes években, Békés megyében töltött) sok generációtársához hasonlóan kosárlabdakártyákat gyűjtött, azonban, pénz híján, kreatív ötletekkel cserélve, sosem megvéve azokat. Gyűjteménye végül 500 darabosra bővült (és még mindig megvan belőle százvalahány darab). Gyűjtőszenvedélye, úgy érzi, többé-kevésbé még most is jellemző rá, igaz, manapság már elsősorban könyvgyűjteményére fókuszálva. „Vannak ilyen rögeszméiem, amik alapján elkezdek tárgyakhoz kötődni”– árulta el. Konkrét példaként egy fél bögrényi régi pénzérmét említett. Lévai híres írók gyűjtőszenvedélyeit is szóba hozta: Jókai ásvány- és kagylógyűjteményét, Tandori Dezső híres mackógyűjteményét, valamint Lázár Ervin nyakkendőkből levágott darabokból álló kollekcióját.