via kultura.hu => eredeti post link
Párját ritkító karrier. Olyan, amilyenre a nemzetközi operavilágban alig találni hasonló példát. A legjelentősebb dalszínházak tisztelték meg a kamaraénekesi címmel. Medálokkal, oklevelekkel ismerték el nemcsak a hangját, a játékát, hanem a művészi attitűdjét. Marton Éva 80 éves és aktív.
Amikor ott állt kóruspróbán a Lónyay utcai tornateremben, mit gondolt, mi lesz önből? Merre visz az útja?
Igen elszántan azt gondoltam, hogy operaénekes leszek. Nem is járt más a fejemben. Pedig kezdetben fogalmam sem volt róla, mi az, hogy operaénekes. Egy átlagos általános iskolába jártam, nem volt semmilyen tagozat, de volt egy igen figyelmes és jól képzett, áldozatkész énektanárunk, Raksányi Magda. Ő valamilyen okból nem lehetett operaénekes, a tanításban élte ki az ambícióit. Amikor meghallotta az én több mint három oktáv terjedelmű hangomat, azt mondta jó lenne, ha zenét tanulnék. Vékony, csilingelő, kristálytiszta hangom volt, hitte, ha tanulok, tovább fejlődik a matéria és az a kis ember, akire komoly lehetőségek várhatnak. Végső soron egy idegen ember fedezte fel bennem az értéket, amivel születtem.