via kultura.hu => eredeti post link
Petri György (Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.) Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, újságíró. Költészete nélkül nem írható le a 20. század utolsó harmada Magyarországon. A ’80-as, ’90-es évek egyik kultikus alakjának versei nem csupán a kommunista diktatúra mibenlétéről szóló kordokumentumok, hanem annak példái is, hogy az egyéni szabadság lehetetlennek ítélt körülmények közt is megőrizhető. Egyebek között verskéziratokat, töredékeket, naplórészleteket és naplószerű feljegyzéseket tartalmazó – hagyatékrésze 2013-ban került a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány Archívumába. A hagyatékot 2017 óta a Kertész Imre Intézet gondozza.
A most megjelent kötet Tasi József irodalomtörténész Petri Györggyel készített, teljes terjedelemben eddig még soha nem publikált életútinterjújának szerkesztett változatát tartalmazza, terjedelmes jegyzetanyaggal és válogatott életrajzi mutatóval kiegészítve. A beszélgetéseket Tasi József a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) munkatársaként 1993 novembere és 1994 februárja között készítette a költővel, és bár a hanganyag és a gépirat a PIM-ben elérhető a kutatók számára, annak szerkesztett leiratát az olvasóközönség teljes terjedelemben most ismerheti meg.
A kilenc beszélgetés egy-egy fejezetként jelenik meg a könyvben, amelyekben először mesél Petri részletesen a gyermekkoráról, szüleiről, nagyszüleiről, gimnáziumi éveiről, meghatározó toldys tanárairól, az Antall-féle könyvrongálási botrányról, az egyetemről és a barátairól.