Best WordPress Hosting
 

Rendhagyó Petri György-kiállítás nyílik a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Petri György (1942–2000) író, költő és esszéista pályafutása során kritikusan figyelte meg a társadalmat, és írásain keresztül próbálta megérteni annak változásait.

Petritől mindig is távol állt az intézményesülés; a szabályokat, a kötelezettségeket megkérdőjelezte, és inkább sajátos meglátásait követte. Ezért a kurátorok úgy vélték, életművét és az általa képviselt kívülálló életérzést nem tehetik az intézmény falai közé, egy hagyományos kiállítótérbe. Egy olyan helyiségre lesz szükségük, amely nem szokványos módon adja vissza küldetésük lényegét, ezért megalkották a Petri-teret.

A Petri-tér a múzeum kertjéből nyíló egykori Károlyi Étteremben, ma raktárban lesz megtekinthető. A bezárt étterem, a szakács nélkül maradt konyha szimbolikusan vonatkozik Petrire, ugyanakkor a verseiben szereplő tárgyak megmutatkoznak a maguk anyagi raktárvalóságukban is „vastag por alatt, / [.] hallgat / egy szétszerelt világ”.

Az utolsó interjú Lator Lászlóval

Bár A Lator-tanya alapját családi fotók adják, a költő hozzájuk fűzött kommentárjainak és verseinek köszönhetően egy eltűnt világ és eltűnőben lévő vidék pillanatképei rajzolódnak ki a lapjain, amelyek egyszerre szólnak hétköznapokról és ünnepekről, egy családról és az azt őket körülvevő társadalmi környezetről.  Az első kép 1920-ban, az utolsó 1943-ban készült, a helyszín pedig szinte kivétel nélkül az a kárpátaljai Tiszasásvár, amely 1920-ban Csehszlovákiához, majd 1939-ben ismét Magyarországhoz került. 1945 után a Szovjetunió, annak felbomlását követően, 1991-től pedig Ukrajna része lett. A kötetet a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia adta ki, közösségi finanszírozású, és a Petőfi Irodalmi Múzeum főmúzeulógusa, Kemény Aranka állította össze.  

Mi keltette fel az irodalom iránti érdeklődését?

Olvasgattam ezt-azt, és megpróbáltam én is olyat írni. Aranyt meg Petőfit, de XX. századi költőket is. Nem tudom, hogyan kaptam rá, egyszer csak kedvem támadt hozzá.

Időkapszulát helyezett el a Petőfi Kulturális Ügynökség

A Petőfi-bicentenárium zárásaként egy időkapszulát helyezett el a Nemzeti Bankban Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, melyet Dr. Kandrács Csaba, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke vett át.

„Elküldtünk egy könyvet a jövőbe. A címe: „Az idő igaz” – A Magyar Kultúra magazin Petőfi tricentenáriumi antológiája. Ebbe Petőfi versei mellé ma is élő költők műveit válogattuk be, olyan verseket, amelyek témájuk, kérdésfelvetésük, érzelmi-gondolati tartalmuk okán kapcsolódnak a reformkori törekvésekhez, kihívásokhoz.

Azzal a reménnyel és bizakodással szerkesztettük ezt a kéziratot, hogy száz év múlva a Petőfi Irodalmi Múzeum akkori főigazgatója megjelenteti ezt a verseskötetet. Mert hiszünk abban, hogy bármit is tartogat a következő évszázad, 2123-ban a Kárpát-medencében Petőfi születésének 300. évfordulóját fogják ünnepelni a magyarok, akiknek akkor is fontos lesz az irodalom.

K. I. aki voltam

A mai ötvenes-hatvanas korosztál korán megtanulta Kormos István nevét, hiszen gyermekkorukban a televízió Esti mese című műsorában láthatta Vackor, a piszén pisze kölyökmackó történeteit.

Kormos egy valódi nagy generáció szülötte volt, olyan pályatársak látták meg ebben az évben ­– 1923-ban – a napvilágot, mint Juhász Ferenc, Nagy László, Lator László vagy Fodor András. A kiállítás arra vállalkozott, hogy bemutassa ezt a bonyolult és nehéz időszakot, alig túl az első világháborún. Egy szétzilált, megcsonkított, traumák sorát elszenvedett országban kellett eszmélkednie a fiatal költőgenerációnak, és bizonyítani, hogy az irodalom eszközeivel jövőben is lehetséges keresni és megmutatni mindazt a szépséget, ami az életben fellelhető, örömet szerezni az olvasóknak.

Az élet a költőhöz gyermekkorában sem volt kegyes, hiszen alig kétévesen elvesztette édesanyját. Eszmélkedő nemzedékével együtt kellett átélnie a Horthy-korszakot, aminek vége felé kitört a második világháború. Ennek során, 1944-ben egy bomba porig rombolta a Kormos család pesterzsébeti otthonát. A békeidők ígéretes, demokratikus nyitányú korszakában, 1946-ban jelent meg első kötete, az Égig érő fa, majd egy évre rá publikálta a Dülöngélünk című verseskötet.

„Mondottam, lábnyom, mértéked legyen nulla”

Ünnepélyes keretek között megnyílt Az álom vége? Klímaváltozás Az ember tragédiájában és ma című kiállítás csütörtökön este a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM). Demeter Szilárd, a PIM főigazgatója megnyitó beszédében a klímaváltozás kapcsán hangsúlyozta: „Küzdenünk kell, hogy bízva bízhassunk. Helyettünk ezt nem fogja megoldani senki.” Dr. Pálvölgyi Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója, egyetemi docens pedig a bizalomra helyezte a hangsúlyt. „Ha nem bízunk egymásban és az intézményeinkben, akkor tényleg el vagyunk veszve.”

A Petőfi Irodalmi Múzeumban sokszor volt már olyan kiállítás, amely Madách Imre életét és munkásságát mutatja be, de még soha olyan, amely az eszkimó szín apokaliptikus világát idézi, ezzel is jelezve azt, hogy az embernek egyre nagyobb felelőssége van a saját környezetének védelmében. A kiállítás a klímaváltozás felgyorsulása miatt igencsak aktuális. A tárlatból megtudhatjuk azt is, hogy George Byron, Charles Fourier vagy éppen Jókai Mór is foglalkozott a jövőbeli klímaváltozással. A jövő század regényének zárófejezetében Jókai Mór például arról ír, milyen következményekkel jár az éghajlat drasztikus megváltozása.

Dr. Pálvölgyi Tamás megnyitó beszédében a bizalomra helyezte a hangsúlyt. Szólt arról is, hogy Madách a Tragédiában a nap kihűlését látta a legnagyobb veszélynek, így Pálvölgyi szerint nehéz konkrét párhuzamot vonni korunk problémája és az író víziója között. Vagyis Madách még addig nem ment el, hogy az ember pusztítja el a Földet, de ettől függetlenül jóslatát jól tesszük, ha nem hagyjuk figyelmen kívül.

Madách: Az álom vége?

Épp itt volt az ideje, hogy Petőfi mellett a másik kétszáz évesünk előtt is tisztelegjünk a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Annál is inkább, mert Madách Tragédiája az esztétikai értékei mellett látnoki mű. Éppen száz esztendeje, 1923-ban írja Babits Mihály a Tragédia előszavában azt, amit a kiállításban is idézünk: „Olvasd újra művét, s úgy fog hatni reád, mint valami véres aktualitás, korod és életed legégetőbb problémáival találkozol.” Az idei évben jómagam is sokszor utaltam rá, hogy úgy érzem, mintha a falanszter-színben élnénk (egy kis római színnel keverve). A kurátor kollégák viszont az eszkimó-színt választották keretül arra, hogy a most már egyre akutabb problémaként érzékelődő klímaváltozásról elgondolkodjunk.

Nézzük a tényeket: esik az eső, süt a nap. Ez természetes. Ami manapság nem tűnik annyira természetesnek, hogy ha esik, akkor egyszerre sokat esik, ha süt a nap, akkor nagyon süt. Öreg gazdák morzsolgatják a búzaszemeket, fejüket ingatják. Amikor azt mondják, hogy ilyent még az öregapám sem látott, akkor azt mondják, hogy valami megváltozott, és nem jó irányba.

Valamit tennünk kell, mondják, mondjuk.

Mintha mondatokkal rendeznénk be egy szobát

A sorozat keretében a tárgyakhoz való kötődés, az irodalmi művekbe beépülő tárgyak, az archiválási szokások és a múzeumi gyűjteményezés témaköreit járják körül a beszélgetők – ezúttal a költő (a PIM gyűjteményében található) fekete színű IKEA-s dohányzóasztala szolgáltatta az apropót. Az eseményről a múzeum szakmai blogja számolt be.

„Mi van most nálad?” – indította az eszmecserét a bevallása szerint igencsak megilletődött Simon Mártont faggatva Lévai Balázs. Mint kiderült, a szerző „utál dolgokat cipelni magával”, amit lehet, zsebben hord, a táskahordásra is csak az elmúlt pár évben szokott rá. Simon elmondta, nem hord (nem is hordott) magával tollat, jegyzetfüzetet ilyen esetekre, „mert ezt nagyon modorosnak éreztem, de lehet, hogy emiatt egy csomó tök jó dolgot elfelejtettem, amit aztán nem írtam föl”, bár hosszabb utazások alkalmára vesz egy-egy noteszt, jegyzeteléshez, még ha az ebbe kerülő feljegyzések inkább csak naplószerű, vázlatos rögzítések, nem kezdetleges művariációk. E dilemma azonban rögtön egy alkotáselméleti kérdést is magával vont: előfordulhat-e, hogy a telefonos piszkozatok adta, könnyebb/gyorsabb rögzítési lehetőségek okán, manapság a kész művek nem érlelődnek meg igazán? „Ez, sajnos, teljesen jogos. Én most igyekszem lazítani azon a szigorúságon, amivel a verseket írtam a legutóbbi könyvemben, úgy lehet, hogy a következőben lesz egy csomó nagyon rossz vers, előre szólok… de ez nem függ össze a telefonnal” – reagált rá jellemző öniróniával Simon.

Megtudhattuk, hogy Simon Márton gyerekkorában (melyet a kilencvenes években, Békés megyében töltött) sok generációtársához hasonlóan kosárlabdakártyákat gyűjtött, azonban, pénz híján, kreatív ötletekkel cserélve, sosem megvéve azokat. Gyűjteménye végül 500 darabosra bővült (és még mindig megvan belőle százvalahány darab). Gyűjtőszenvedélye, úgy érzi, többé-kevésbé még most is jellemző rá, igaz, manapság már elsősorban könyvgyűjteményére fókuszálva. „Vannak ilyen rögeszméiem, amik alapján elkezdek tárgyakhoz kötődni”– árulta el. Konkrét példaként egy fél bögrényi régi pénzérmét említett.  Lévai híres írók gyűjtőszenvedélyeit is szóba hozta: Jókai ásvány- és kagylógyűjteményét, Tandori Dezső híres mackógyűjteményét, valamint Lázár Ervin nyakkendőkből levágott darabokból álló kollekcióját.

Új tagokat választott a Digitális Irodalmi Akadémia

Demeter Szilárdnak, a PIM főigazgatójának előterjesztésére szépírói teljesítményére és a kortárs irodalom népszerűsítésre érdekében végzett több évtizedes, áldozatos tevékenységére emlékezve posztumusz taggá választották a 2016-ban, fiatalon elhunyt Kőrösi Zoltán írót, forgatókönyvírót, szerkesztőt. A testület posztumusz taggá választotta továbbá Tamás Gáspár Miklóst, az elmúlt fél évszázad egyik legkiemelkedőbb és legnagyobb hatású esszéistáját, akinek egyéni hangú, irodalmi igénnyel megírt társadalomtudományi, publicisztikai munkái, irodalomkritikái a tagok többségének megítélése szerint is méltók a digitális megörökítésre.

„Az elmúlt öt évben a DIA-n közzétett művek száma megtöbbszöröződött, és hogy konkrét számokkal is lehorgonyozzuk a termelési jelentésünket: a honlapon elérhető kötetek száma 2019-es 1800 tételről 2023 októberére több mint 3000 tételre (25 ezerről több mint 63 ezer feldolgozott könyvoldalra) nőtt úgy, hogy a szövegfeldolgozás általánosan elismert magas színvonalát biztosítottuk” – mondta el köszöntő beszédében Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. Kiemelte: annak, hogy a DIA olyan, amilyen, az alkotók és műveik mellett Radics Péter a felelőse. „Felelős érte, mert társtettes, szürke eminenciás, szöveg- és lélekgondozó, fáradhatatlan demiurgosz, ő a válasz a költői kérdésre, hogy ki viszi át a szerelmet a fogában tartva ama túlsó partra. Azt hiszem, mindannyiunk nevében köszönöm neki a munkát, és csak még több munkát ígérhetünk jutalmul.”

A főigazgató hangsúlyozta: jövőre lesz hetvenéves a Petőfi Irodalmi Múzeum, és reményét fejezte ki, hogy „itt leszünk még akkor is, amikor valaki majd Önök közül vagy a leendő DIA-tagok közül megírja a jövő század regényét, és ezt a regényt mi közzé is fogjuk tenni, hogy elolvashassák a magyarok, éljenek bárhol a világban. Mert ha jól értem Radics Pétert, akkor valahol ez a Digitális Irodalmi Akadémia küldetése: hozzáférhetővé tenni a minőségi magyar irodalmat minden magyarul olvasni tudó ember számára. Azt nem tudom teljes bizonyossággal állítani, inkább csak remélem, hogy megy a könyvek által elébb a világ – mindenesetre rajtunk nem fog múlni, hogy mehessen. Muszáj mennie. Amilyen zaklatott korszakban élünk, az időnyerés most már kevés: nekünk nem időt kell nyernünk, hanem jövőt.”

A metaverzumban is fogunk olvasni?

„Szoktam csodálkozni, amikor a Gutenberg-galaxist siratják. Azt mondják, mindent elönt a képi kultúra, új a paradigma, az emtíví a jövő a klipjeivel. A történelemnek vége, mondják, mintha nem várna ránk sok-sok helyi meg világháború és világbéke még. (…) Mintha nem az volna az egyik legnagyobb történelmi tapasztalatunk az elmúlt pár ezer évben, hogy ami egyszer kialakult, azt semmi erő később meg nem tudta szüntetni” – fogalmazott Spiró György író több mint 25 évvel ezelőtt. És valóban, a Gutenberg-galaxist azóta is sokan siratják. Ám a statisztikák szerint töretlen a nyomtatott könyvek hegemóniája. Még akkor is, ha a TÁRKI három évvel ezelőtti, átfogó felmérése azt mutatja: folyamatosan csökken az olvasók száma. Ma ellenben már alig akad, aki megkérdőjelezi a digitalizáció fontosságát.

A Digitális Irodalmi Akadémia ötlete 1997 őszén merült fel, majd több mint kétéves előkészítés után 2000 májusában indult el az eleinte javarészt kiemelkedő kortárs szerzők teljes életműveit összegző, ingyenesen elérhető online könyvtár. Az induláskor az akkor Kossuth-díjas és Babér-koszorús szerzők váltak a szervezet alapító tagjaivá, amely a jogszerű digitális felhasználásért cserébe rendszeres alkotói támogatásban részesíti a tagjait. Az online adatbázis a világ bármely pontjáról elérhető, és mára klasszikus sorozatokkal is kiegészült, valamint számos posztumusz tagot számlál.

– A 25 éves Digitális Irodalmi Akadémia bőven felülmúlja legszebb álmainkat, reményeinket, várakozásainkat – fogalmaz Tószegi Zsuzsanna egyetemi docens, aki az alapításnál a program vezetőjeként bábáskodott. – A digitális bennszülöttek el sem tudják képzelni az induláskori helyzetet – jegyzi meg – , ahogy az én generációm sem az áramszolgáltatás előtti világot. – 1997-ben maroknyi ember ismerte és használta az internetet. Alig volt még személyi számítógép, nem voltak okostelefonok, táblagépek. Így csak erős hittel lehetett bízni abban, hogy a magyar nyelvterületen a kortárs szépirodalom online elérése iránt lesz érdeklődés, fogadókészség. Tószegi Zsuzsanna hangsúlyozta:

Az indiánok nem hagynak cserben minket – Szőcs Géza 70

Három könyv is segít emlékezni, hogy jobban megismerhessük Szőcs Géza költészetét. A most megjelent Szőcs Géza 70 című kötetben pályatársak, barátok, kollégák emlékeznek, képek, kéziratok és levelezések villantják fel, milyen is volt a költő. Hetven éve született, és három éve nincsen közöttünk. „A 24 íráson keresztül Szőcs személyének 24 olvasatát, ha úgy tetszik, 24 inkarnációját láthatjuk-hallhatjuk, a szerzők hangján” – írtuk korábban a könyvről. Farkas Wellmann Endre, a kötet szerkesztője kiemelte: azokat kérte fel az emlékezésre, akik Szőcs Géza barátai voltak. 

Farkas Wellmann Endre, a kötet szerkesztője

Az átfogó ismeretekhez nélkülözhetetlen egy olyan könyv is, amely tartalmazza az összegyűjtött írásokat. Ez is hamarosan megjelenik a Helikon kiadónál, hétszáz oldalnyi vers, s még ez sem a teljes életmű. Remek kiindulópont lehet viszont ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a szövegekhez. 

Hazaszótár: Szívkör

„Jöjjön bármilyen válság az igazi megoldás az, ha visszanyerjük, sajátként megéljük a gyakorlati tudást. Aki ma azt állítja, hogy tudja mi fog történni egy, öt vagy tíz év múlva, az hazudik.Egy dolgot viszont tudunk: a Jóisten segítségével a magyar gondolat ezer éven át megtartotta nemzetünket a Kárpát-medencében, tehát jó okunk van abban bízni hogy a következő ezer esztendőre is kitalálunk valamit” – fogalmazott mai jegyzetében Demeter Szilárd. A főigazgató szerint ehhez viszont az kell, hogy álljunk vissza a magyar valóságba, elevenítsük fel hagyományainkat, vegyük ismét birtokunkba az ezer és ezer esztendőn keresztül fölhalmozott bölcsességet és még az is szükséges, hogy lássunk túl a „mai kocsmán”, írjuk felül a mentális határainkat.

„Szerencsés az, akinek a szülőföldje és hazája egy országhatáron belül található. Szerencsétlen az, akinek se szülőföldje, se hazája, csak országa van. Nekünk, elszakított nemzetrészeknek nehéz volt megértetni, hogy milyen volt szeretni azt a hazát, aminek nem vagy polgára, amely lemondott rólad – és milyen nehéz szülőföldet tartani olyan országban, ami nem a hazád. És hogy mennyire jó érzés most már, évtizedek nemzetpolitikai építkezésének köszönhetően, ha otthonról hazamész. De az igazi tét még mindig a táv. Hogy szívben és fejben mekkora távot tudsz otthonként befogni. Mekkora a szívköröd. Az enyém most már Kárpát-medencényi. Szívem csücske Székelyföld, de szeretni tudom Pozsonytól Szabadkáig, Beregszásztól Gyuláig, örökségünktől a rögvalóig a teljes magyar világot. Nem azért, mert az enyém, hanem azért, mert a miénk. Lényeges különbség” – tette hozzá.

A teljes jegyzet itt hallgatható meg.

Küzd a rendező, küzd a színész, küzd a néző – Térey János és a színház

Új, a modern színház jelenével foglalkozó beszélgetéssorozat indult Kortárs? Irodalom? Színház? címmel a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A sorozat elsőként Térey János és a színház kapcsolatát mutatta be. A moderátor Bazsányi Sándor, beszélgetőtársai Jákfalvi Magdolna színháztörténész, Máté Gábor színművész, színházi rendező és Mundruczó Kornél film- és színházi rendező voltak.

Bazsányi Sándor bevezetőjében elmondta: a Térey-féle térerő, nyelvi dinamika az író minden munkájában jelen volt, így színházi szövegeiben is. A kérdés az, hogy ez az eleve teátrális költői nyelv hogyan működik a színházban.

Mundruczó Kornél szerint Térey János legfőbb erénye a nyelvben való tájékozottsága. A karakterek nem válnak külön önálló entitássá, inkább valamilyen klasszikus érzetet jelenítenek meg. Nincsen személyiségük, ezzel Térey visszanyúl a klasszikus színházi hagyományokhoz. A Niebelung-lakópark jó példa erre.

Debrecent nézte és Debrecen visszanézett rá: hazatalált Térey hagyatéka

Négy év telt el halála óta, azóta hagyománnyá nemesedett, hogy szeptember közepén az író, költő előtt tisztelegnek, s művein keresztül kiemelten foglalkoznak azzal, mit is jelent debreceninek lenni, mit jelent a debreceniség, hogyan kötődnek a városhoz, a hagyományokhoz. Ezek azok a kérdések, amelyek az írót is rendkívüli módon foglalkoztatták: műveiben és magánéletében is, és ez a kettő ért össze az idei Térey Könyvünnepen emlékhelyének átadásával.

Június végén érkezett a hír, hogy az özvegy, Harmath Artemisz úgy döntött, a budapesti, Viza utcai írólakás tárgyi hagyatéka teljes egészében költözik a cívisvárosba. (A döntés hátteréről Harmath Artemisszel készített interjúnk itt olvasható.) Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójának javaslatára Harmath Artemisz Debrecen kultúrájáért felelős alpolgármesteréhez, Puskás Istvánhoz fordult tanácsért, aki hamarosan megoldást is talált az állomány elhelyezésére. Azt biztos kezekbe, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár gondozására bízta, akik a legmegfelelőbb hajlékot, Térey fiatalkorának legkedvesebb kiskönyvtárát jelölték ki a személyes tárgyak otthonául. Egy emlékhelyet hoztak létre, ami a jövőben egy kis kulturális központtá nőheti ki magát: lehetőséget teremt a kutatóknak elmélyedni a személyes tárgyakon keresztül is az életműben, és otthont ad a helyi irodalmi szcénának is rendezvényeik lebonyolítására.

Harmath Artemisz, az író özvegye gyermekeivel

Janne Teller, Bergsveinn Birgisson és Bridget Collins is érkezik az idei PesTextre

Az első Stranger Things-regény írója, Gwenda Bond, valamint Janne Teller, Bergsveinn Birgisson, Bridget Collins és Mathias Énard is vendége lesz az idei PesText nemzetközi fesztiválnak. A szeptember 20–30. közötti budapesti eseményen a már ismert szerzők mellett a látogatók olyan feltörekvő, ígéretes alkotókkal ismerkedhetnek meg, mint Giulia Caminito, Nicholas Binge vagy Stacey Halls.

A PesText kiemelt szerepet szán az irodalom határterületeinek, így a könyvillusztrációnak is. A zenei és színházi programokról Vecsei H. Miklós és a TÁP Színház gondoskodnak. A PesText Nemzetközi Irodalmi és Kulturális Fesztivál a MISZJE és a Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében valósul meg.

„Amikor öt évvel ezelőtt először rendeztük meg a PesTextet, éreztük, hogy ez valami nagyon más lesz. Olyan nemzetközi fesztivált álmodtunk meg, amely a világirodalmat helyezi a fókuszba, ugyanakkor külföldön is jó hírét kelti a magyar kultúrának. Azóta minden évben kiváló szerzőket hívtunk el hazánkba, akik izgalmasabbnál izgalmasabb párbeszédeket folytattak a magyar olvasókkal – idén sem lesz ez másként. Mindazon nehézségek ellenére, amelyek mostanság jellemzik világunkat, mi továbbra is itt vagyunk, hiszünk abban, hogy az irodalom összeköt bennünket. Biztos vagyok abban, hogy a művészet, a kultúra képes hatni az arra nyitott emberekre” – fogalmazott Kollár Árpád, a PesText alapítója, a MISZJE (Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület) igazgatója.

„Kulturális értékeket csak közösségek tudnak emlékezetben tartani” – Ősszel nyílik Debrecenben Térey János lakásmúzeuma

A szeptemberi Térey Könyvünnepre nyílik meg Térey János debreceni lakásmúzeuma, amely a József Attila- és Babérkoszorú díjas író és költő tárgyi hagyatékát mutatja be. A kiállítás eleven tér lesz, „békebeli zóna”, ösztöndíjas, illetve rezidenciaprogramokkal és egyéb kortárs irodalmi rendezvényekkel. Harmath Artemisz irodalomkritikussal beszélgettünk.

Ha lakásmúzeumba kerül Térey János tárgyi hagyatéka, melyik életszakasz állapotát kívánja a kiállítás reprezentálni? A debreceni gyerekkort és a kamaszkort? Vagy ebben benne van a Vizafogó-féle dolgozója is?

A Viza utcai írólakás tárgyi hagyatéka egy az egyben utazik Debrecenbe. Ez az érett felnőttkor, a gyerekkor relikviáival.

Nick Binge, Janne Teller, Bergsveinn Birgisson, Gwenda Bond és Mathias Énard a PesTexten

Ötödik alkalommal szervezi meg a PesText Nemzetközi Irodalmi és Kulturális Fesztivált szeptember 27-30. között a MISZJE (Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület) és a Petőfi Kulturális Ügynökség. A kiemelt fellépők között szerepel Janne Teller, Bergsveinn Birgisson, Gwenda Bond, Rébecca Dautremer, Mathias Énard és Nick Binge. A fesztiválnak idén is a Három Holló biztosít helyszínt.

A PesText Nemzetközi Irodalmi és Kulturális Fesztivált 2023-ban immáron ötödik alkalommal szervezi meg a MISZJE (Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület) és a Petőfi Kulturális Ügynökség. A világirodalmi fókuszú PesText célja bemutatni, hogy miként képesek az eltérő nyelvek és kultúrák irodalmi alkotásai megjelenni egy másik ország, másik nemzet olvasmányélményei között.

Szeptember 27. és 30. között több budapesti helyszínen, a Három Hollóban, a Millenárison és a Petőfi Irodalmi Múzeumban várják programok az érdeklődőket. A fellépő szerzők között található többek között Janne Teller, a világhírű Semmi című regény írója; Bergsveinn Birgisson, az egyik legnépszerűbb kortárs skandináv szerző; Gwenda Bond, az első Stranger Things-regény, a Gyanakvó elmék alkotója, valamint a Goncourt-díjas Mathias Énard. Izgalmas vendégnek ígérkezik továbbá a két fiatal tehetség, a sci-fi műfaját képviselő Nicholas Binge az Egyesült Királyságból, valamint az olasz Giulia Caminito, A tó vize sohasem édes szerzője.

„Mindenképpen becsületes” – A Helyzetjelentések – Cseh Tamás 80 című kiállításról

24 éves korában második filmes munkájáról kérdezik a rádióban (az interjúrészlet meghallgatható a kiállításon). Roppant éretten beszél háromféle foglalkozásáról, kifejezésmódjáról (képzőművészet, zeneszerzés-zenélés, tanítás), de már ekkor későinek érzi, hogy „még mindig” ezzel a problémával küzd, és aggódik, mert egyiket sem szeretné félgőzzel csinálni. „Én egyet akarok csinálni. De ehhez először önmagamat kell megtalálnom” – mondja. Aztán – a látottak nyomán ez volt a benyomásom – egy egész élet telik el ezzel az önkereséssel.

*

Mintha összenőtt volna a gitárjával. Sokszor interjú közben is a vállára volt akasztva, és meg-megérintette, simított rajta. Mintha a gitárba kapaszkodva az azonosságát vélte volna megragadhatónak. Filmrészletek sokaságán szembesülhetünk furcsa, mesterkélt, a hangszer nyakát az ég felé emelő gitártartásával, amely a színpadi felvételeken nem jellemző. Talán rendezői utasításnak engedelmeskedett? Jancsótól, aki kérhette ilyesmire, az iránta való nagy megbecsülésről és művészete értő ismeretéről tanúskodó sorokat idéz a kiállítás szövege.

Petri György-interjúkötet jelent meg

Petri György (Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.) Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, újságíró. Költészete nélkül nem írható le a 20. század utolsó harmada Magyarországon. A ’80-as, ’90-es évek egyik kultikus alakjának versei nem csupán a kommunista diktatúra mibenlétéről szóló kordokumentumok, hanem annak példái is, hogy az egyéni szabadság lehetetlennek ítélt körülmények közt is megőrizhető. Egyebek között verskéziratokat, töredékeket, naplórészleteket és naplószerű feljegyzéseket tartalmazó – hagyatékrésze 2013-ban került a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány Archívumába. A hagyatékot 2017 óta a Kertész Imre Intézet gondozza.

A most megjelent kötet Tasi József irodalomtörténész Petri Györggyel készített, teljes terjedelemben eddig még soha nem publikált életútinterjújának szerkesztett változatát tartalmazza, terjedelmes jegyzetanyaggal és válogatott életrajzi mutatóval kiegészítve. A beszélgetéseket Tasi József a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) munkatársaként 1993 novembere és 1994 februárja között készítette a költővel, és bár a hanganyag és a gépirat a PIM-ben elérhető a kutatók számára, annak szerkesztett leiratát az olvasóközönség teljes terjedelemben most ismerheti meg.

A kilenc beszélgetés egy-egy fejezetként jelenik meg a könyvben, amelyekben először mesél Petri részletesen a gyermekkoráról, szüleiről, nagyszüleiről, gimnáziumi éveiről, meghatározó toldys tanárairól, az Antall-féle könyvrongálási botrányról, az egyetemről és a barátairól.