Úgy gondolták, hogy Petri György életművét és az általa képviselt “kívülálló életérzést” nem tehetik az intézmény falai közé. Olvass bele!
Archívum címkék: Petri György
Rendhagyó Petri György-kiállítás nyílik a Petőfi Irodalmi Múzeumban
Petri György (1942–2000) író, költő és esszéista pályafutása során kritikusan figyelte meg a társadalmat, és írásain keresztül próbálta megérteni annak változásait.
Petritől mindig is távol állt az intézményesülés; a szabályokat, a kötelezettségeket megkérdőjelezte, és inkább sajátos meglátásait követte. Ezért a kurátorok úgy vélték, életművét és az általa képviselt kívülálló életérzést nem tehetik az intézmény falai közé, egy hagyományos kiállítótérbe. Egy olyan helyiségre lesz szükségük, amely nem szokványos módon adja vissza küldetésük lényegét, ezért megalkották a Petri-teret.
A Petri-tér a múzeum kertjéből nyíló egykori Károlyi Étteremben, ma raktárban lesz megtekinthető. A bezárt étterem, a szakács nélkül maradt konyha szimbolikusan vonatkozik Petrire, ugyanakkor a verseiben szereplő tárgyak megmutatkoznak a maguk anyagi raktárvalóságukban is „vastag por alatt, / [.] hallgat / egy szétszerelt világ”.
Kezdhetek folytatódni – Petri György
„A nagymama/ növesztett engem/ ilyen roppant nagyra,/ szívósra, szépre, erősre./ Mikor/ elkezdtek lőni,/ az aranykarkötőjén/ vett két libát, lesütötte,/ aztán, nyomás! le az/ óvóhelyre./ Azóta: süt, süt, süt/ ebben az átmeneti helyzetben.”[1]
Egy budapesti óvóhelyen született. Ez a dátum később is jelentős volt számára, „Joszip és Jézus közötti” születésnapját rendszeresen versbe szedte. Másfél éves volt, amikor hivatalnok édesapját elvesztette, s ettől kezdve az irodalom iránt fogékony könyvelő édesanyja nevelte. Ő adta kezébe Ady, József Attila, Radnóti, valamint a német klasszikusok, Goethe, Heine műveit. Olvasmányélményei hatására határozta el már igen korán, hogy költő lesz. Tízéves korában írt zsengéi a napi aktualitásokhoz – Sztálin halálához, a gyapotszedéshez – kapcsolódtak: „ember és állat köszönti a napot / virágzik Mezőtúr nyári hólabdája, a gyapot” – e korai költemény még nem tekinthető a későbbi Petri-életmű szerves részének.
Középiskolai tanulmányait a Toldy Ferenc Gimnáziumban végezte, s ebben az időben alakította ki szoros kapcsolatát a különböző kocsmákkal és mindenféle szeszekkel. Érettségi után önmaga igazi útját keresve több foglalkozást is megpróbált. Vonzotta az orvosi pálya, a pszichiátria, így rövid ideig egy munkaterápiás elmegyógyintézetben dolgozott, majd raktári segédmunkás volt egy könyvkiadónál, végül a Kohó és Gépipari Minisztérium műszaki-dokumentációs osztályán lett korrektor. Első, immár komolyabb verseit az Élet és Irodalom, majd a Kortárs közölte, ám húszéves korában úgy érezte, hogy reménytelenül nem megy neki az írás, és elhallgatott. 1966-tól a budapesti egyetem (ELTE) magyar-filozófia szakán tanult tovább, ahol 1971-ben szerzett oklevelet. Ebben az évben jelent meg első, nagy sikert aratott kötete a Magyarázatok M. számára, amelyben az 1968 és 1970 között írt verseit gyűjtötte egybe.
Hogy lesznek ezek túlélők, valami itt korcsosul
A Frontátvonulás első osztályú irodalom, amelynek lírai dialógusairól, versritmusáról a Megáll az idő című fim forgatókönyve juthat eszünkbe. Mindkettőt Bereményi Géza jegyzi.
A bátorság nem esztétikai kategória, de azt kell mondanunk, hogy a hangjátékra emlékeztető album olyan kőkemény és rafinált rendszerkritikát fogalmazott meg, amelynek merészsége máig zavarba ejtő. Ekkor már persze az underground és a punk is beleüvöltötte dühét a pesti pincékbe, de a Frontátvonulás a komplexitása, robusztus lírája, ambiciózus szerkezete és előadói kvalitása miatt került a magyar popkultúra centrumába. Az album némi bulgakovi zamattal a megfigyelt és a megfigyelő közötti dinamikát is modellezi: „Ecsédi, hát mondja, maguknál vannak maguk? Keverik, keverik Ecsédi… Már megint addig ugrálnak, amíg magukon a világ szeme… csinálja nekünk itt a felfordulást, a botrányt, cirkuszozik… Összeakadhat a bajusz, Ecsédi! Könnyedén! Hát meddig kell még magukat védenem?… Már maga Sólyom elvtárs is haragszik! Na, informáltam, pedig nem akartam… Mi támaszkodni akartunk magukra, Ecsédi. Maguk meg ránk, nem? Azt akarják, hogy Karvaly elvtárs foglalkozzon az ügyükkel? Mert kezd már arra duzzadozni az akta… Vagy ki akarják fogni a vitorlánkból a szelet, Ecsédi?”
A történet egyik főhősének, Vizinek olyan indulatos társadalmi kommentárt mondott föl, hogy 1983-ban beleremegtek a csehszlovák Supraphon lemezjátszó hangfalai és az Éva vermutos üvegek is a koloniál bárszekrényen. Azt mondja Ecsédi a rendszert kiszolgáló egykori osztálytársnak: „Csak annyi, Halmos, hogy elegem van a báljaitokból meg a bankettjeitekből, ti nem értek semmit, Halmos. Szart se!”
Mostantól nem odaítélik, hanem pályázni kell a Petri-díjra
A Petri-díj továbbra is az első kötetek megjelenését kívánja támogatni, tehát csak olyan műveket várunk, amelyek… Olvass bele!
Petri György-emléktáblát avattak Terézvárosban
Születésének 80. évfordulója alkalmából emléktáblát helyeztek el Petri György egykori lakhelyén, az Eötvös utca 22. szám alatt. Olvass bele!
A titok neve: Műút – Sikertörténet és viharfellegek
Amikor a Nagy Nyomozásba belekezdtem, még nem sejtettem, hogy a nyomozót mennyire meg fogják dolgoztatni. Azt sem, milyen jelentős mennyiségű lesz az iratanyag, és mekkora kihívásnak bizonyul a vallomások értelmezése, összeolvasása. Azt sem, hogy a jelentős önbizalom, amellyel a feladatnak nekivágok, a befektetett munkával egyenes arányban fog csökkenni. Ne lövöldözős krimire, hanem tárgyalótermi drámára gondoljanak; olyasféle, soha be nem fejezhető vizsgálódásra, amely során mindenki a legkészségesebben áll rendelkezésre, és semmit sem akar elhallgatni – a titok mégis titok marad, sőt mintha az idő előrehaladtával csak egyre titkosabbá válna.
*
Miskolcra indulásom előtt körülbelül két héttel ímélt írtam Jenei László főszerkesztőnek. Megkért, hogy hívjam fel, és elkezdtünk a miskolci terveimről beszélgetni. Segítőkészsége megható volt. Kidolgozott és átküldött egy általa javasolt tervet a város „feldolgozására”, amely azonban – ez csak utólag vált számomra világossá – egy hét alatt eleve teljesíthetetlen volt. De mintha éppen a Műútról és magáról nem akart volna túl sokat beszélni. Mivel újra meg újra a folyóiratra tereltem a szót, és interjút kértem tőle a témáról – a folyóirat alapításáról, koncepciójáról, korszakairól, működésének visszhangjáról és főleg a mai helyzetéről –, hamarosan újabb küldemény érkezett tőle: általa rövidnek nevezett, nyolcoldalas összefoglaló az elmúlt 16 évről – amely minden tényt tartalmazott ugyan, de azt egyáltalán nem, hogy a Műút 2007-ben hogyan lehetett Miskolc-Zeusz fejéből teljes fegyverzetben előpattanó Pallasz Athéné: mi volt az oka, hogy a folyóiratok küzdőterén szinte azonnal egyöntetű elismerést váltott ki.
„Soha nem érdekelt, hogy dokumentáljam az életemet” – Petri György különbözése
Petri György a posztmodern irodalom egyik legnagyobb magyar költője. Így sietünk meghatározni őt – még akkor is az volt, ha tiltakozott ez ellen a behatárolás ellen. Egy költészetében és életszemléletében egyaránt modern, laza ember, feszültségmentesen innovatív.
Petri a filozófia és a politikai diskurzus lövészárkából figyelte a magyar közélet változásait, erről tanúskodik az egész életmű, amely nagyon szerteágazó. Hogy megértsük ennek a világnak a fő törvényszerűségeit, az átfogó munkák lehetnek segítségünkre. Egészen más azonban egy monográfia hangulata és más egy olyan szövegé, ami első kézből, valamiképp tőle származik.
És Petrinél igazán különleges az a hangulati szféra, ahogyan a világban – néha túlságosan is – benne van. Ha jobban meg szeretnénk ismerni ezt az egyszerre hétköznapiságon alapuló, mégis nagyon összetett gondolkodásmódot, ami verseiben is visszaképződik, hasznunkra válik elolvasni a Petri György különbözése című interjúkötetet, amely a Kertész Imre Intézet gondozásában, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös kiadásában jelent meg.
Petri György különbözése – a költőélet hányattatásai a rendszerváltozás előtt és után
Petri György különbözése – ezzel a címmel jelent meg átfogó interjúkötet a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Kertész Imre Intézet és a Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány gondozásában. A könyv a PIM archívumának mindeddig kiadatlan hanganyagának leiratát adja közre: Tasi József irodalomtörténész nagyjából két hónap alatt készített életútinterjút 1993–94-ben a költővel. Ebből egy 17 és fél órás felvétel született, eredeti leirata 274 oldal terjedelmű. Ha csak a számok bűvöletében maradunk, már azokból is kitűnik, a kötet milyen ritkaságként áll a 20. századi irodalomtörténet kutatásában.
Ugyanakkor a könyv érdeme nem pusztán egy – többek közt József Attila- és Kossuth-díjjal elismert – költő életének intim közelségből való elmesélése, történetének újra élővé tétele. A Petri György különbözése a személyes és alkotói életút restaurálásán túl korképet is nyújt a 20. század második felének politikai, közéleti, szellemi viszonyairól Magyarországon. Legalábbis ennek szánják a szerkesztők és kiadók a kötetet a június 5-én a Kertész Imre Intézetben tartott bemutató tanúsága szerint. Az eseményen Szabó Tamás programigazgató ezt a vonatkozást domborította ki köszöntőjében:
„Sok olyan leírás van a magyar kommunista rendszerben lévő ellenzéki szerepvállalásról, ami hiteles, de nem ad elég nagy felbontású képet. Ez az interjúkötet szerintem olyan felbontású kép, amiben nem látszanak a pixelek. Részben a személyes szűrő miatt, részben pedig azért, mert ez a személyes szűrő az a Petri György, akinek lényeglátása és sallangmentessége iszonyatosan nagy érzékenységgel vegyül.”
Petri György-interjúkötet jelent meg
Petri György (Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.) Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, újságíró. Költészete nélkül nem írható le a 20. század utolsó harmada Magyarországon. A ’80-as, ’90-es évek egyik kultikus alakjának versei nem csupán a kommunista diktatúra mibenlétéről szóló kordokumentumok, hanem annak példái is, hogy az egyéni szabadság lehetetlennek ítélt körülmények közt is megőrizhető. Egyebek között verskéziratokat, töredékeket, naplórészleteket és naplószerű feljegyzéseket tartalmazó – hagyatékrésze 2013-ban került a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány Archívumába. A hagyatékot 2017 óta a Kertész Imre Intézet gondozza.
A most megjelent kötet Tasi József irodalomtörténész Petri Györggyel készített, teljes terjedelemben eddig még soha nem publikált életútinterjújának szerkesztett változatát tartalmazza, terjedelmes jegyzetanyaggal és válogatott életrajzi mutatóval kiegészítve. A beszélgetéseket Tasi József a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) munkatársaként 1993 novembere és 1994 februárja között készítette a költővel, és bár a hanganyag és a gépirat a PIM-ben elérhető a kutatók számára, annak szerkesztett leiratát az olvasóközönség teljes terjedelemben most ismerheti meg.
A kilenc beszélgetés egy-egy fejezetként jelenik meg a könyvben, amelyekben először mesél Petri részletesen a gyermekkoráról, szüleiről, nagyszüleiről, gimnáziumi éveiről, meghatározó toldys tanárairól, az Antall-féle könyvrongálási botrányról, az egyetemről és a barátairól.
Vallai Napok Petri-versmaratonnal és vetítéssel
Vallai Napok, 2022. november 25-26-27. Helyszínek: RS9+ „Vallai Kert”, Nyitott Műhely
„Cipőmre nézek: fűző benne! / Nem lehet, hogy ez börtön lenne.”
Ezzel a kétsorossal zárta Vallai Péter minden Petri-estjét. A színész halálának tizedik évfordulója alkalmából idén először, de november utolsó hétvégéjén megrendezzük a Vallai Napokat. A kortárs irodalom-előadói vircsaft november 25-e pénteken startol és 27-éig, vasárnapig tart. Kortárs irodalomórákkal, filmvetítéssel, előadással, kiállítással, koncerttel és egy rekordkísérlettel várunk minden kedves Vallai Péter-kedvelőt és Petri György-rajongót!