via kultura.hu => eredeti post link
A fekete bőrű énekes a Texas állambeli Galvestonban született 1944. szeptember 12-én, Barry Eugene Carter néven (szülei soha nem házasodtak össze, ezért egy ideig nem apja, hanem anyja vezetéknevét viselte). A vallásos gospel zenén és anyja klasszikus lemezgyűjteményén nevelkedett, templomi kórusokban énekelt, zongorázni magától tanult meg, és már 11 évesen játszott egy lemezfelvételen. Tizenhat évesen autólopás miatt négy hónap börtönre ítélték, mégis ez változtatta meg életét. A rácsok mögött hallotta a rádióban Elvis Presley It’s Now Or Never című dalát, és az élmény hatására elhatározta, hogy ezután csak zenélni fog.
Szabadulása után csatlakozott az Upfronts együtteshez, ahol bársonyos, olykor kemény, olykor erotikus baritonja ellenére a basszus szólamot kellett énekelnie. Ekkoriban még mások karrierjét egyengette, lemezkiadóknak kutatott fel tehetségeket, dalokat írt és hangszerelt. 1972-ben futtatta be a Love Unlimited női együttest, amelynek hangzását olykor ő maga is „dúsította” búgó hangjával. Ő írta a csapat első nagy slágerét is: a Walkin’ in the Rain (With the One I Love) című dalt az egyik énekesnővel folytatott csevegés ihlette, a csevegésből végül szerelem és házasság lett. A Love Unlimited első albuma több mint egymillió példányban kelt el, a formáció egészen a nyolcvanas évekig sikeresek volt. White 1973-ban hozta össze a lánytrió kísérőzenekarának szánt, 40 tagú Love Unlimited Orchestrát népes vonósszekcióval, amely aztán önállóan is befutott, Love’s Theme című instrumentális számuk 1974-ben a lista első helyéig jutott, és szerepet játszott a diszkóláz elindításában.
White úgy döntött, hogy egy férfi előadóval is dolgozni fog, így három szerzeményét egy demókazettára énekelte fel. A dalokat megmutatta menedzserének és barátjának, aki hosszú rábeszéléssel meggyőzte, hogy ezek előadására nincs nála alkalmasabb.