Best WordPress Hosting
 

Puhatestűt is neveztek el a polgárpukkasztó Frank Zappáról

Baltimore-ban született 1940. december 21-én olasz bevándorló apától és francia-olasz anyától. A család tízéves korában költözött Kaliforniába, Zappa már ott nőtt fel. Tizenkét évesen kezdett dobolni, tizennyolc évesen tért át a gitárra, amelyen teljesen egyedül tanult meg játszani. Ekkoriban minden pénzét lemezekre költötte – a klasszikus zeneszerzők közül Stravinsky és Edgard Varèse volt rá nagy hatással. Középiskolásként alakította első együttesét, de megélhetési okokból egy ideig még bárokban és esküvőkön is játszott.

Az általa szerényen csak „a nyugati part legborzalmasabb bandájának” nevezett formáció 1964-ben anyák napján kapta a The Mothers nevet, és a következő évben elkészült első, Freak Out! című dupla albumuk. A kiadó azonban nem bízott benne, hogy ilyen névvel bárki is megvenné a lemezt, így lettek a The Mothers of Invention. Zappa azonnal összekülönbözött a kiadóval, amely nem akart fizetni neki, dalait önkényesen cenzúrázta. A szerződésben előírt utolsó lemezét a sokatmondó We’re Only in It For the Money (Csak pénzért csináltuk) címmel tette le az asztalra, majd saját kiadót alapított.

A polgárpukkasztás nagymestere volt, példa erre az a híres-hírhedt poszter, amelyen letolt nadrággal, előregörnyedve, a kamerába bámulva ül a lakás legkisebb helységében. Szövegeivel mindent és mindenkit kigúnyolt a hatalomtól a kispolgárokig, a békeharcosoktól a televíziós prédikátorokig. Amikor Al Gore alelnök felesége a lemezek korhatár szerinti besorolását követelte, Zappa „unatkozó washingtoni háziasszonyok gyülekezetének” titulálta a kezdeményezés pártolóit.

A hippihimnusz szerzője, Joni Mitchell

Roberta Joan Anderson néven látta meg a napvilágot az albertai Fort Macleodban, anyja tanár, apja a légierő hadnagya volt. A második világháború után apja leszerelt, és a saskatchewani North Battlefordba költöztek. Kilencévesen elkapta a gyermekbénulást, ennek következtében bal karja egész életére gyengébb maradt. Tizenévesen kezdett érdeklődni a művészetek iránt: tehetséget árult el a festészetben, zongorázni tanult, majd ukulelére és gitárra váltott, és a helyi folkzenei klubokban lépett fel barátaival.

A középiskola után a calgaryi Alberta College of Art hallgatója lett, de egy év után teherbe esett, otthagyta az iskolát és Torontóba költözött. Lányát, akiről nem tudott gondoskodni, örökbe kellett adnia, és csak három évtizeddel később találkozott vele. Nehéz időszak köszöntött be életében: a zenészek szakszervezeti tagdíjához szükséges 200 dollár híján főleg utcán zenélt, közben egy áruház női ruházati részlegében dolgozott, hogy kifizethesse albérletét.

Fellépései közben megismerkedett egy Chuck Mitchell nevű folkénekessel, akivel összeházasodtak és New Yorkba költöztek, de a házasság két év múlva felbomlott, ő egyedül férje nevét tartotta meg. Az immár Joni Mitchell néven kávéházakban és folkklubokban zenélő énekesnő híre egyre terjedt, rajongótábora egyre nőtt, közéjük tartozott Leonard Cohen és a lemezkiadó David Geffen is, ekkoriban született Chelsea Morning, a Both Sides Now, szerzeményeit egyre többen tűzték műsorukra.

Úgy gondolta, túl öreg a Grease-hez, de a próbafelvételek meggyőzték – Olivia Newton-John 75 éve született

Cambridge-ben született, és bár Isaac Newton nem rokona, akad a családban fizikus: anyai nagyapja a Nobel-díjas Max Born volt. Apja a II. világháborúban részt vett a híres Enigma-tervben, amelynek során sikerült a németek által használt kódrendszert megfejteni, és ő volt az, aki 1941-ben letartóztatta az Angliába repülő Rudolf Hesst, Hitler korábbi helyettesét. A család 1954-ben az ausztráliai Melbourne-be költözött, ahol apja egyetemi tanárként kapott állást.

Olivia a tudományos élet helyett inkább a szereplésre vágyott, tinédzser korában alapított egy lányegyüttest. Nagy sikereket nem értek el, fellépéseik leginkább sógorának kávézójára korlátozódtak. A szépen éneklő lány azonban hamarosan a rádiók és a tévék gyakori szereplője lett, a hatvanas években megnyert egy tehetségkutató versenyt is. A fődíj egy angliai út volt, így a fiatal tehetség szülőhazájában építhette tovább karrierjét.

1971-ben jelent meg első önálló albuma, amelynek címadó dala Bob Dylan If Not For You című dalának feldolgozása volt. Az amerikai áttörésre még két évet kellett várnia, a Let Me Be There című dal azonban már egy Grammy-díjat is hozott számára; nem sokkal később jelentette meg az I Honestly Love You című dalát, amely névjegyévé vált, és további két Grammy-díjat hozott neki.

Soha nem készült énekesnek az egyik legjobban kereső popelőadó, Barry White

A fekete bőrű énekes a Texas állambeli Galvestonban született 1944. szeptember 12-én, Barry Eugene Carter néven (szülei soha nem házasodtak össze, ezért egy ideig nem apja, hanem anyja vezetéknevét viselte). A vallásos gospel zenén és anyja klasszikus lemezgyűjteményén nevelkedett, templomi kórusokban énekelt, zongorázni magától tanult meg, és már 11 évesen játszott egy lemezfelvételen. Tizenhat évesen autólopás miatt négy hónap börtönre ítélték, mégis ez változtatta meg életét. A rácsok mögött hallotta a rádióban Elvis Presley It’s Now Or Never című dalát, és az élmény hatására elhatározta, hogy ezután csak zenélni fog.

Szabadulása után csatlakozott az Upfronts együtteshez, ahol bársonyos, olykor kemény, olykor erotikus baritonja ellenére a basszus szólamot kellett énekelnie. Ekkoriban még mások karrierjét egyengette, lemezkiadóknak kutatott fel tehetségeket, dalokat írt és hangszerelt. 1972-ben futtatta be a Love Unlimited női együttest, amelynek hangzását olykor ő maga is „dúsította” búgó hangjával. Ő írta a csapat első nagy slágerét is: a Walkin’ in the Rain (With the One I Love) című dalt az egyik énekesnővel folytatott csevegés ihlette, a csevegésből végül szerelem és házasság lett. A Love Unlimited első albuma több mint egymillió példányban kelt el, a formáció egészen a nyolcvanas évekig sikeresek volt. White 1973-ban hozta össze a lánytrió kísérőzenekarának szánt, 40 tagú Love Unlimited Orchestrát népes vonósszekcióval, amely aztán önállóan is befutott, Love’s Theme című instrumentális számuk 1974-ben a lista első helyéig jutott, és szerepet játszott a diszkóláz elindításában.

White úgy döntött, hogy egy férfi előadóval is dolgozni fog, így három szerzeményét egy demókazettára énekelte fel. A dalokat megmutatta menedzserének és barátjának, aki hosszú rábeszéléssel meggyőzte, hogy ezek előadására nincs nála alkalmasabb.

Frank Sinatra: Csak egyszer élsz, de ha úgy csinálod, ahogy én, akkor az is épp elég

Francis Albert Sinatra 1915. december 12-én a New Jersey állambeli Hobokenben látta meg a napvilágot szicíliai bevándorlók gyermekeként. Írástudatlan apja bokszolóként, tűzoltóként, majd bártulajdonosként kereste kenyerét, anyja bábaasszony volt, aki – ha kellőképpen megfizették – tiltott beavatkozásokat is vállalt. Sinatra több mint hatkilós baba volt, s amikor az orvos speciális fogóval a világra segítette, átszúrta a dobhártyáját, és sérülést okozott a bal arcán.

Nagyravágyó anyja sztárnak nevelte, nem csoda, ha kora gyermekkorától meg volt győződve arról, hogy nagy dolgokra hivatott. A jóképű fiú gyakran énekelt apja bárjában, s már ekkor hatalmas sikere volt, főként a nők körében. A befutásig még sok mindent kipróbált, volt pincér és újságíró is, mígnem a Hoboken Four együttessel megnyert egy rádiós tehetségkutató versenyt, szerződést kaptak, és országos turnéra indultak. Pályája egyre meredekebben ívelt felfelé, mind gyakrabban lehetett hallani a rádióállomásokon.

Eleinte Harry James, majd Tommy Dorsey zenekarával lépett fel, végül 1943-ban önállósította magát. Amerika hadba lépése után – átszúrt dobhártyája miatt – szolgálatra alkalmatlannak minősítették, otthon kellett maradnia. Ontani kezdte a slágereket, 1952-ig nyolcvanhat dalt vitt sikerre, világhírű lett. Tizenéves lányok és felnőtt nők egyaránt odavoltak érte, Frankie Boy telt házas koncertjeinek sikerében érzelmes, magával ragadó előadásmódja is szerepet játszott, s elkezdték „A Hangnak” nevezni.