via kultura.hu => eredeti post link
A kötet egyszerre több műfaj jegyeit viseli magán. Mondható dokumentumregénynek, családi históriának, kibővített önéletrajznak, irodalomtörténeti forrásmunkának egyaránt. A jó tollú szerző a mű felütésében saját négyéves kori emlékeit idézi fel, amikor édesapjával, a neves fizikussal és kibernetikussal 1965-ben Nyugatra távoznak. A továbbiakban kibontakozik a szemünk előtt a valaha mesésen gazdag família története, a generációk során felgyülemlő vagyon eredete.
Az írónő elsőként a 18. században élt szépapja, Deutsch Ábrahám emlékét idézi fel. Az illető úriember Kőszegen született, azonban felcseperedvén fogta magát és az ország túlfelére, Aradra költözött. Első vállalkozása egy kicsiny vegyesbolt volt, majd a későbbiekben, már a napóleoni háborúk idején a búzakereskedelemben ismerte fel a komoly üzleti siker lehetőségét. Akkoriban ugyanis Arad volt a magyar gabonatermesztés egyik legjelentősebb központja, s ezzel a kulcsfontosságú élelmiszer-alapanyaggal látta el a francia hadakat.
Ábrahám fia, Ignác már egy exponenciálisan növekvő kereskedelmi vállalkozást fejlesztett tovább. A gyermekkorból alig kinőve, 19 évesen segédkezett a családi üzlet fellendítésében. Őelőtte izgalmas, nagy jövőt ígérő üzleti pálya, igazi élethivatás állt, és nem elégedett meg a terménykereskedelem adta lehetőségekkel. 1843 táján központi szerepet játszott az akkoriban Magyarországon úttörőnek számító banki-biztosítási üzletág létrehozásában: az ő nevéhez kötődik az Aradi Első Takarékpénztár megalapítása. A fiatal Ignác ekkoriban vette nőül Krieshaber Paulát, akitől aztán négy gyermeke született. Közülük Bernát volt a legtehetségesebb, a fiúcska már tizenöt éves korától segítette édesapja törekvéseit.