Anglia legnyugatibb megyéje, Cornwall egyik kis falucskájában, St. Columb Minorban született 1911. szeptember 19-én. Apja iskolaigazgató volt a délnyugat-angliai Marlborough-ban, fia is itt végezte iskoláit. Golding 1930-tól az oxfordi Brasenose College-ban tanult, szülői nyomásra először két éven keresztül természettudományt, majd saját elhatározásából angol irodalmat. Ekkoriban már maga is írogatott, de 1934-ben publikált első kötete, egy versgyűjtemény minden visszhang nélkül maradt. 1935-ben, a diploma megszerzése után egy kis wiltshire-i színház dramaturgja lett, de belekóstolt a színészetbe és a rendezésbe is. 1939-ben Salisburyben, a Bishop Wordsworth’s Schoolban kapott tanári állást, angolt és filozófiát tanított.
A második világháború idején a haditengerészetnél szolgált cirkálókon, rombolókon, aknaszedő hajón, szemtanúja volt a Bismarck német csatahajó elsüllyesztésének. 1944-ben részt vett a normandiai partraszállásban is. A háború után visszatért Salisburybe tanítani, és itt is maradt egészen 1960-ig.
Negyvenhárom éves volt, amikor megjelent első regénye, A Legyek Ura, amely egy lakatlan szigetre vetődött maroknyi angol iskolásfiú elvadulását, embertelen, barbár ösztöneinek felülkerekedését ábrázolja megrázó erővel. A különös történet fogadtatása azonban korántsem volt egyértelmű: a Faber and Faber Kiadó lektora lesújtó véleménnyel volt a kéziratról, vacaknak, unalmasnak és értelmetlennek, képtelen és érdektelen képzelgésnek tartotta. Amerikában viszont óriási sikert aratott a regény, Golding világhírű lett, művét 1962-ben a neves angol rendező, Peter Brook filmesítette meg.