Az emberiséget mindig is érdekelte, mit hoz a jövő. Míg a Föld nagy része ismeretlen volt, a vadregényes, buja tájak szolgáltak az utópiák helyszínéül. Majd amikor már a körülöttünk lévő világ jelentős részét felfedeztük, a távoli jövőben alkottunk új víziókat. A jelen azonban mindig hat a jövőre, így a megkérdőjelezhető idillt és a paradicsomi állapotokat felváltották a disztópiák, a negatív jövőképet ábrázoló írások. Ebben a válogatásban találunk klasszikusokat, amelyeket érdemes újra fellapozni, ismeretlen magyar történetet, kortársat sztárszerzőtől és olyat, amelyből majdnem mindenki látta a filmváltozatot. A disztópiák elgondolkodtatnak azzal kapcsolatban, mi is az ember, hol a helye a világban, illetve mit tehet azért, hogy ne váljon valóra az a jövőkép, amelyet ezek a regények bemutatnak.
Anthony Burgess: Gépnarancs
A regény többféleképpen olvasható: lehet izgalmas felnövéstörténet, lehet akár egy pszichopata elméjének mély bugyraiban való elmélyülés, és nem mellesleg akár egy fenyegető jövőkép ábrázolását is láthatjuk a műben. A cselekményen túl Burgess egy új nyelvet alkotott, amely miatt az olvasónak küzdenie kell, hogy kövesse az eseményeket. A tettek máshogyan beszélnek, mint a szavak. Szembekerül egymással Beethoven és az erőszak és agresszió hétköznapisága. A szleng alakulása, és az, mit tárhat fel a nyelv, fontos tétje a könyvnek, valamint az is, mit jelent a rend, mit adunk át az újabb generációknak. A könyvet Stanley Kubrick értelmezte újra a filmvásznon Mechanikus narancs címmel.