Best WordPress Hosting
 

Pontosan emlékszem a félmeztelen jelenetre – Az én városom – 4. rész

Salgótarján 100 – 10 X 10 fekete-fehér fotó

Az előző rész címe az is lehetett volna, hogy Szobrok és Zeppelinek. Tarjánt, a jelzők között élő települést nevezték már a szobrok városának is. Az itt közölt 10 fotón 4 különböző szobor látható, az egyik kétszer. De repüljünk most vissza ismét az ifjú korba.

A beatzene mellett, – amiről az előző részben meséltem – azzal párhuzamosan természetesen más hatások is értek. A filmek ereje például tartósabbnak bizonyult. Megírtam már a Nagyításhoz fűződő viszonyomat, de azt kifelejtettem a visszaemlékezésből, hogy 1967-ben, 12 éves koromban már rendszeres olvasója voltam a Filmvilágnak. Valószínűleg nem mindent értettem meg a cikkekből, de pontosan emlékszem az az évi cannes-i filmfesztiválról szóló tudósításra, ahol az egyik illusztráció Vanessa Redgrave és David Hemmings félmeztelen jelenetét ábrázolta Antonioni filmjéből.

Az én városom – 3. rész

Salgótarján 100 – 10 x 10 fekete-fehér fotó

1969-ben már a vadonatúj Főtér extra hosszúságú padjain ültünk a barátaimmal délutánokként, a tér 100 x 70 méteres oldalvonalaival, valamint a körülötte fölépült modern városközpont üveg- és betontömbjeivel impozáns látványt nyújtott. A főutca másik felén megmaradt a Kis főtér, ami helyi járati buszmegállóként funkcionált még sokáig.

Siklódy Lőrinc 1923-ban felállított I. világháborús Hősök szobrát* 1959-ben Tar István Fegyvert fogó munkása váltotta, mely alkotás máig is a helyén maradt, bár közelében 2012-től a város 1920-ban megválasztott első polgármesterének szobra áll, pontosabban ül, kezeit a maga által írt könyv kéziratán tartva.**