Ma hajnalban hatvannégy éves korában elhunyt Kovács András Ferenc, kollégánk ezzel az írással búcsúzik tőle. Olvass bele!
Archívum címkék: Kovács Bodor Sándor
Nagy Pál 89 éves – egy eddig soha nem látott videófelvételével köszöntjük
Nagy Pál ma 89 éves. Ebből az alkalomból előkerestem egy 1997-es videófelvételt, amelyen a szerző saját, nagy avantgárd versét olvassa föl. Olvass bele!
Amikor először és utoljára fürdőruhában láttam Pataki Ágit
Katonanóta (részletek) – Az én városom – 10. befejező rész
Salgótarján 100 / 10 x 10 fekete-fehér fotó
1976. június 30-án reggel kilencre szólt a katonai behívóm a tarjáni Kohász Művelődési Központba. (Leánykori nevén Acélgyári Olvasó.) Túl sok szép emlékem nem fűződött a helyhez, a kivétel Antonioni Nagyítása volt, amit itt láttam először, hét évvel korábban. Apám kísért el, busszal jöttünk Zagyváról, egy darabig szótlanul várakozott, aztán mikor kiderült, hogy Nagykanizsára visznek légvédelmi tüzérnek, elbúcsúztunk egymástól. Nem emlékszem már, hogyan jutottunk el leendő katonatársaimmal a vasútállomásra, a vonat 11’ 44”-kor indult Pest felé, ez valahogy megmaradt. Álltunk a peron összeráncosodott aszfaltján, sütött a nap, nehéz volt belegondolni, hogy most kezdődik a nyár.
Amikor elküldtem Charles Austint 3 pólómmal Michael Jacksonhoz, aki letérdelt előtte
Olimpiai és világbajnokok Salgótarjánban
Az én városom 9. rész, 10X10 fekete fehér fotó
Ha azt a kérdést tesszük föl magunknak, hogy melyik városi rendezvénynek volt a legnagyobb híre az országhatárokon is túl, akkor nagyon egyszerű a válasz: az Ugrógála kiemelkedik a nem túl népes mezőnyből.
Két találkozás: Cseh Tamás és Bereményi Géza Salgótarjánban – Az én városom 7. rész
Salgótarján 100 – 10 x 10 fekete-fehér fotó
Cseh Tamás (Budapest, 1943. január 22. – Budapest, 2009. augusztus 7.) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar zeneszerző, énekes, színész, előadóművész, rajztanár.
Bereményi Géza (Budapest, 1946. január 25. –) Kossuth- és Balázs Béla-díjas író, dalszöveg- és forgatókönyvíró, filmrendező. Az Eldorádó című filmjéért 1989-ben Európai Filmdíjat kapott a Legjobb rendező kategóriájában. Cseh Tamással mintegy 1300 dalt írtak közösen.
Az első séf – Elek István-interjú (1994) – Az én városom 6. rész
10 x 10 fekete-fehér fotó – Salgótarján 100
Bevezető
„A ház várost teremtett maga köré” – 59 éve nyílt meg a Karancs Szálló
A Karancs Szálló vendéglátó helyei – Az én városom 5. rész
(Cseppekben a tenger) – 10 x 10 fotó a 100 éves Salgótarjánról
A minap egy Pesten élő, Tarjánból elszármazott fiatal barátommal sétáltunk a város főterén, amikor a Karancs Szálló tömbjére rámutatva azt kérdezte, ezt meg lebontják? Rosszul esett ez a hangütés, mintha rólam kérdezett volna valamit, egy, a jövőben bekövetkező kedvezőtlen változásról. Bizonyára akadna más visszaemlékező, aki részletesebb, izgalmasabb, nagyobb időszakot átölelő dolgozatot írna e témában, de most rajtam a sor, megpróbálom ifjú korom emlékeit felidézni, amelyek ehhez a „betontömbhöz” kötnek.
Ha valahol elhangzik a Karancs neve, mindenki előtt a kilenc szintes épület szállodai tömbje jelenik meg. Pedig értelemszerűen a vendéglátóhelynek ebben a részében jóval kevesebb tarjáni fordult meg, mint a földszinti, úgynevezett lepényben, illetve a félemeleten elhelyezett vendéglátóipari egységekben. Menjünk sorjában.
Pontosan emlékszem a félmeztelen jelenetre – Az én városom – 4. rész
Salgótarján 100 – 10 X 10 fekete-fehér fotó
Az előző rész címe az is lehetett volna, hogy Szobrok és Zeppelinek. Tarjánt, a jelzők között élő települést nevezték már a szobrok városának is. Az itt közölt 10 fotón 4 különböző szobor látható, az egyik kétszer. De repüljünk most vissza ismét az ifjú korba.
A beatzene mellett, – amiről az előző részben meséltem – azzal párhuzamosan természetesen más hatások is értek. A filmek ereje például tartósabbnak bizonyult. Megírtam már a Nagyításhoz fűződő viszonyomat, de azt kifelejtettem a visszaemlékezésből, hogy 1967-ben, 12 éves koromban már rendszeres olvasója voltam a Filmvilágnak. Valószínűleg nem mindent értettem meg a cikkekből, de pontosan emlékszem az az évi cannes-i filmfesztiválról szóló tudósításra, ahol az egyik illusztráció Vanessa Redgrave és David Hemmings félmeztelen jelenetét ábrázolta Antonioni filmjéből.
Az én városom – 3. rész
Salgótarján 100 – 10 x 10 fekete-fehér fotó
1969-ben már a vadonatúj Főtér extra hosszúságú padjain ültünk a barátaimmal délutánokként, a tér 100 x 70 méteres oldalvonalaival, valamint a körülötte fölépült modern városközpont üveg- és betontömbjeivel impozáns látványt nyújtott. A főutca másik felén megmaradt a Kis főtér, ami helyi járati buszmegállóként funkcionált még sokáig.
Siklódy Lőrinc 1923-ban felállított I. világháborús Hősök szobrát* 1959-ben Tar István Fegyvert fogó munkása váltotta, mely alkotás máig is a helyén maradt, bár közelében 2012-től a város 1920-ban megválasztott első polgármesterének szobra áll, pontosabban ül, kezeit a maga által írt könyv kéziratán tartva.**
Karácsonyi randevú
Kovács Bodor Sándor írása
A fiú és a lány a szökőkutat nézték. A kör alakú medence közepén egy kőből rakott kúp állt, innen tört föl a víz a magasba, tavasztól őszig. A medence belső pereméről a középpont irányába egymástól szabályos távolságokra csövek álltak ki, ezekből vékony sugarú víz spriccelt a kúp irányába. Most azonban, a tél kezdetén csak egy magányos, mondhatni fölösleges objektum volt, amit valaki ott felejtett a város parkjában. Körülötte emberek jöttek- mentek, magukra akasztott táskákkal, szatyrokkal, mások zsebre tett kézzel, hajadonfőtt, fázósan vagy kimelegedve, elszántan vagy különösebb cél nélkül őgyelegve. A fiú tizenhat, a lány tizenhárom és fél éves volt.
– Miért hívtál ide?- kérdezte a lány fázósan, átkarolva magán zöld színű nagykabátját. Alatta kockás szoknyát viselt és sötét harisnyát, nyakában piros sálat. – Igaz délelőtt van, de még vásárolnom kell néhány ajándékot a bátyáimnak, holnap már karácsony lesz, tudtad?
Repülőgépről lőtték, 56-ban halálra ítélték, ma 88 éves Nagy Pál író – interjú
Repülőgépről lőtték, 56-ban halálra ítélték, ma 88 éves Nagy Pál író, a párizsi Magyar Műhely alapító-szerkesztője
Születésnapi beszélgetés*
Többször is meséltél már a gyerekkorodról, most mégis arra kérlek, elevenítsük föl a legfontosabb pillanatait, amelyekre máig emlékszel!