Best WordPress Hosting
 

Érzékeny kérdések, érzékeny feldolgozásban – a Ludwig Múzeum új kiállításán jártunk

A Ludwig Múzeum legújabb nemzetközi csoportos kiállítására invitáló plakáton egy fotó látható: közeli kivágásban építőkocka-szerű elemeket érintő (tapogató?) gyerekkezek. A képválasztás nyilván nem véletlen, még ha első pillantásra nem is egyértelmű, hogy a gondoskodás és támogatás hívószavak köré rendeződik az a tárlat, aminek a plakátját nézzük. (Maria Bartuszová fotográfiája egy vak és gyengénlátó gyerekek számára rendezett 1983-as szobrászati szimpóziumon készült.) Igaz, nem is könnyű egyetlen képpel illusztrálni egy ennyire sokrétű témakört körbejáró kiállítást.

A gondoskodás ma sok szempontból rendkívül időszerű fogalom, és ezzel a Vigyázat, törékeny! című kiállítás két kurátora, Dabi-Farkas Rita múzeumpedagógus-művész és Popovics Viktória művészettörténész-kurátor nagyon is tisztában van. “Körülbelül másfél évvel ezelőtt született meg az ötlet, hogy csináljunk egy kiállítást a gondoskodásról. Ennek az előzménye az a kutatásom volt, amit a GYED időszaka alatt végeztem anyaság, feminizmus és művészet témájában. Nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy még jobb lenne a gondoskodást a lehető legszélesebb tematikák mentén kibontani” – mondja Popovics Viktória. 

A születéstől a halálig több olyan időszak is van az életben, amikor a szokásosnál nagyobb szükségünk van támogatásra, illetve amikor jobban és többet kell (kellene) odafigyelnünk saját magunkra. Ez a helyzet ráadásul globális méretekre tágítható, több változattal, leágazással és árnyalattal. A kérdésre, hogy a téma számos aspektusa közül melyek jelennek meg műalkotások formájában hangsúlyosan vagy érintőlegesen a kiállítótérben, Popovics Viktória sorolni kezdi: “Az anyasággal kapcsolatos tabutémákat – amik a kulturális, társadalmi, politikai elvárásokkal is kapcsolatosak – több munka is feldolgozza; más művek az oktatás, a női munka, az otthonápolás, az öngondoskodás kérdésköreit érintik (beleértve az olyan mentális egészséget érintő problémákat, mint például az alkoholizmus vagy az olyan elhúzódó trauma-és krízishelyzeteket, mint a gyász); megint mások a gondoskodással kapcsolatos  társadalmi intézmények körüli problémákra reflektálnak (élelmiszerhiány, menstruációs szegénység, társadalmi mobilitással kapcsolatos anomáliák, a romák előtt tornyosuló, többszörösen nehéz akadályok), és még lehetne folytatni…”

Akik felülmúlják önmagukat – a Superar esélyteremtő, közösségi zenei programról

Az esélyteremtő, közösségi zenei program a hátrányos helyzetű gyerekeket segíti, akik május 23-án igazi örömkoncertre készülnek a hazai könnyűzene jeles képviselőivel az Akváriumban.

A Superar pedagógiájának egyik alappillére az El Sistema. A Venezuelából indult kezdeményezés tulajdonképpen szociális mentőprogram, olyan oktatási hálózat, amely a szegénység elleni küzdelemben eszközként használja a zenei nevelést. Alapítója a 2018-ban elhunyt José Antonio Abreu, aki már kisfiúkora óta muzsikus akart lenni. „Tanáraimtól, családomtól és a közösségemtől megkaptam minden támogatást, hogy zenész lehessek. Egész életemben arról álmodtam, hogy minden venezuelai gyermeknek ugyanazok lesznek az esélyei, mint nekem. Ebből a vágyból és a szívemből született az ötlet, hogy a zenét mély és globális valósággá tegyem az országomban” – mondta.

1975-ben az első zenekari próba ugyan nem sikerült fényesen – az ötven kottatartó mögött mindössze tizenegy gyerek álldogált –, Abreu azonban nem adta fel. A legszegényebbek számára tette hozzáférhetővé a heti több alkalmas, csoportos zenei foglalkozásokat, amik az együttműködés, az ösztönző légkör és az örömteli zenélés szellemében telnek azóta is, a fejlődést, a befogadást és az integrációt szolgálva. Fáradozásának hála olyan muzsikusok is kikerültek a rendszerből, mint a világhírű karmester, Gustavo Dudamel, aki jelenleg a Los Angeles-i Filharmonikusok zenei és művészeti igazgatója, a Párizsi Nemzeti Opera és a Simón Bolívar Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója vagy Edicson Ruiz, aki a Berlini Filharmonikusok nagybőgőszólamát erősíti. Talán az ő sikereiknek is köszönhető, hogy az El Sistema mára világméretű szervezetté nőtte ki magát, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliáliában, Afrikában éppúgy virágzik, mint Palesztinában, Indiában, Japánban vagy az öreg kontinens országaiban.