Best WordPress Hosting
 

Erdély képzőművészetéről indít új előadássorozatot a BÁV Becsüs Akadémia

A BÁV Becsüs Akadémia a különböző szakágakban tevékenykedő becsüsök képzésén túl a Szabad Akadémia keretében rendszeresen szervez előadássorozatokat a művészet iránt érdeklődők szélesebb köre számára is. A témák rendkívül változatosak; az egyes művészettörténeti korszakok vagy művészeti irányzatok bemutatása mellett a programok bepillantást engednek a műgyűjtés és a műkereskedelem világába, de foglalkoznak olyan kérdésekkel is, mint a műtárgyhamisítás vagy a műtárgyvédelem. A képzőművészet mellett sokszor kerülnek a figyelem középpontjába a műtárgyak egyéb kategóriái, így a porcelánok és kerámiák, az órák és ékszerek, bútorok és szőnyegek is.

Az idei év első, négyrészes előadássorozata az erdélyi képzőművészet és műgyűjtés néhány izgalmas fejezetét villantja fel.

Az előadások időpontjai és témái:

A Nemzeti Filharmonikusok művészei Budapesten írnak zenetörténelmet

A Nemzeti Filharmonikusok Opera bérlete számos lehetőséget kínál a komolyzenei kultúrát kedvelő közönség számára. Együtt lép fel ilyenkor a Nemzeti Énekkar és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, nagyszerű vokális szólisták érkeznek a világ minden tájáról, míg a zenés színpadi művek a közönségnek műfaji felfrissülést nyújtanak.

És persze a kórus és a zenekar tagjai is új zenei szituációkban tehetik próbára tehetségüket.

Vashegyi György főzeneigazgató kiemelt célkitűzései közé tartozik még, hogy a Nemzeti Filharmonikusok élén Magyarországon eddig kevéssé ismert alkotásokat is megismertessen a hazai közönséggel. Az Opera bérlet így a már említetteken kívül is páratlan alkalmat ad ismeretlen zeneművészeti kincsek felfedezésére. Ilyen megismerésre méltó francia romantikus ritkaság Édouard Lalo halhatatlan remeke, az Ys királya is, amit még sohasem adtak elő Magyarországon.

Zavargó vizek egy barokk palotában

Ha valaki egy Egry József-jellegű, a tükröződő tó vizétől ihletett festővásznakat felvonultató tárlat élményét várná ettől a mostani, szintén a Balatontól ihletett kiállítástól, az csalódna. Furcsa tárgyak fogják fogadni furcsa anyagokból, képben-hangban-írásban dokumentált események, séta közben rögzített és fejhallgatón követhető interjúk, zúgó atmoszférával és falra projektált színekkel előidézett hangulatok, kül-és beltéri installációk, a térséggel kapcsolatos olvasmánylista-ajánlat és sok-sok, gyakran meglepő információ. 

A tárlat születéstörténete első hallásra egy kicsit bonyolult, de ez már csak így van, ha sok szereplő részvételével, egy közel két éven át tartó programsorozat részeként jön létre. A kiállítás ugyanis a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa (EKF) keretében megvalósuló BALATORIUM kulturális és ökológiai eseménysorozathoz kapcsolódik. 2022 és 2023 augusztusában két balatoni intézménnyel (Balatoni Limnológiai Kutatóintézet ill. Balaton-felvidéki Nemzeti Park) együttműködésben tervezett művészeti rezidencia-programot hirdettek meg. A pályázók köréből kiválasztott művészek a Balatonhoz és annak északi térségéhez kötődő legfontosabb ökológiai kihívásokkal és kulturális jelenségekkel foglalkoztak; azaz inspirálódtak, kutattak, végül alkottak is. Ezekből a művekből és további, a kurátor, Soós Borbála meghívására érkező alkotók munkáiból állt össze a Zavargó vizek anyaga. 

Zavargó vizek. Budai Balázs és Virág Balázs installációja a Dubniczay-palota udvarán, fotó: Bíró Dávid. Soós Borbála, Művészetek Háza, Veszprém jóvoltából

A cukiság esztétikája – beszélgetés a Ludwig Múzeum kiállításának kurátoraival

– ArtPortal (AP): A cukizmus (cuteism) a kortárs globális képzőművészeti trendek egyik meghatározó jelensége, amelyet a kurátori koncepciótok mégsem egységes esztétikai irányzatként mutat be, hanem a fogalommal „családi rokonságban” álló művészeti törekvésekre fókuszál inkább. Miért döntöttetek úgy, hogy a fogalom jelentésszóródásaira és nem magára a cukizmusra mint önálló irányzatra fókuszáltok?  

– Maj Ajna – Jan Elantkowski (MA–JE): A cukiság vagy cuteness (nem egyenlő a cukizmussal) nem kifejezett képzőművészeti „irányzat”, manifesztumokkal és képviselőkkel, hanem annál sokkal szélesebb, általánosabb kulturális jelenség, amely a modern társadalmak egészére jellemző. Képzőművészeti megjelenése tehát halmaz-részhalmaz viszonyt jelent: a cute a képzőművészetben a cuteness kulturális kontextusának egyedi megjelenési formája.  

A cukizmus kifejezést, amit csupán rövid ideig használtunk a kiállítás munkacímeként, Bozó Szabolcs az Artmagazinnak adott 2021-es interjújában saját művészetére vonatkoztatta humoros felhanggal, mondván, hogy a cubism (kubizmus) helyett ő a cuteism (cukizmus) mozgalmat képviseli. És bár eleinte mi is vonzódtunk ehhez a megfogalmazáshoz, hamar rájöttünk, hogy valójában az eredeti elképzelésünkkel ellentétes üzenetet kommunikálna a kiállításról.  

Tervezd velünk a jövőt! Indulj a Westend dizájnpályázatán!

A Westend negyedik éve hirdet kreatív tervezőpályázatot – idén Tervezd velünk a jövőt! címmel, melyben most mindenkit arra buzdítanak, hogy töltse meg olyan saját tervezésű dizájnnal a logójukat, ami a jövőt vetíti elénk, egészen pontosan a jövő bevásárlóközpontját. A legjobb alkotásokat értékes nyereményekkel díjazzák és a művek egy kiállítás keretében megtekinthetőek lesznek a Westendben is.

Szerinted milyen lesz húsz-harminc év múlva egy bevásárlóközpont? Lesznek még hagyományos boltok? Vagy mindenütt robotok segítenek majd a vásárlásban? Esetleg VR szemüveggel nézhetjük végig a kínálatot és a mesterséges intelligencia segítségével próbálhatunk virtuális próbafülkékben? Mennyire lesz személyre szabható a vásárlás? Milyen változásokat hoz a jövő a divatiparban? Hogyan lesz fenntarthatóbb a jövő bevásárlóközpontja? Hogyan alakulnak át a jövő modern városaiban a bevásárlóközpontok közösségi terei? Milyenek lesznek az ételudvarok? Egyáltalán, hogy jutunk el a bevásárlóközpontokba? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülhetnek fel az alkotások elkészítésénél, a kreativitásnak pedig csak a képzeleted szab határt!

A Westend pedig látványos felületet ajánl fel a kreatív tervedhez, ami nem más, mint a logó, azaz az ikonikus nagy W betűt kell megtöltened az általad elképzelt jövővel. Az üzletközpont dinamikus arculatában a logóban található nagy W betű formája ugyan adott, de a tartalma szabadon változtatható. Ezzel élhetsz most Te is!

Remek befektetési lehetőségeket kínál a Darabanth Aukciósház őszi nagyaukciója

A Darabanth aukciósház őszi nagyaukcióján nagyon sok tétel bizonyulhat jó befektetésnek; ezekből szemezgettünk.

Maurer Dóra (1937-) munkássága ma már széles körű nemzetközi elismertségnek örvend. Művei megjelennek a világ legnagyobb gyűjteményeiben és aukcióin, százmilliós nagyságrendű leütéseket is produkálva. Az aukció egyik csúcsdarabja, amely Maurer eddig kevésbé ismert oldalát mutatja be, igazi ritkaság: egy 1963-as absztrakt városkép, bronz kisplasztika formájában. A mű iránt, mely minden kortárs gyűjtemény éke lehet, máris igen nagy az érdeklődés.

Maurer Dóra: Absztrakt városkép (Cím nélkül), 1963, bronz, 22 x 10,5 cm

Tervezés a közjó érdekében

Ez már a jelen valósága vagy a vágyott jövő? A Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) Művészeti és Kreatívipari Kara jóvoltából először látható az Egyesült Államokon kívül a Design for Common Good Network (DCG) 6 kontinens 23 országából 32 projektet bemutató kurátori válogatása október 19-ig az Artus Stúdió terében.

A DCG egy találkozási pont, amely a közösségi építészet és formatervezés különböző területeit és szakembereit fogja össze. Közös törekvésük, hogy olyan gyakorlatok szülessenek, amelyek által fenntartható, gazdaságos, célszerű és toleráns módon megvalósítható projektek készülnek, az adott társadalmi és természeti környezet igényeinek figyelembevételével. Sok esetben leszakadó régiók és társadalmi csoportok ellátása és kiszolgálása a legfontosabb cél. A budapesti kiállításon a kurátor, Lisa M. Abendroth, a Metropolitan State University of Denver professzora hat témakör szerint válogatott a tervek között: Oktatás, Részvétel, Közösség, Kulturális Örökség, Fenntarthatóság, Városi ellenállóképesség.

Három magyar vonatkozású projekt is helyet kapott a válogatásban. A Hello Wood a METU-val együttműködésben – melyek a Hello Wood oktatási projektjeihez tartoznak – a helyi közösség igényeit felmérve épített installációkat. A taliándörögdi társasági élet középpontjában, a futballpályán egy négy méter hosszú többfunkciós játékasztalt állítottak fel Csocsocsocsó néven. Tolcsván egy szintén több szempontból is használható pavilon készült, mely kertmozi vászonként, vetítőként és külső tanteremként is funkcionál, neve (Tanulni FOX) pedig a településen született hollywoodi filmmogulra, William Foxra utal. Tarcalon ugyancsak a futballpálya a kiemelt közösségi helyszín, lelátója egy fedett építményt kapott, formája és színei a település jelképeit vizualizálják. Az avatóünnepségen a helyi labdarúgók mérkőztek meg a Hello Wood válogatottjával.

Érzékeny kérdések, érzékeny feldolgozásban – a Ludwig Múzeum új kiállításán jártunk

A Ludwig Múzeum legújabb nemzetközi csoportos kiállítására invitáló plakáton egy fotó látható: közeli kivágásban építőkocka-szerű elemeket érintő (tapogató?) gyerekkezek. A képválasztás nyilván nem véletlen, még ha első pillantásra nem is egyértelmű, hogy a gondoskodás és támogatás hívószavak köré rendeződik az a tárlat, aminek a plakátját nézzük. (Maria Bartuszová fotográfiája egy vak és gyengénlátó gyerekek számára rendezett 1983-as szobrászati szimpóziumon készült.) Igaz, nem is könnyű egyetlen képpel illusztrálni egy ennyire sokrétű témakört körbejáró kiállítást.

A gondoskodás ma sok szempontból rendkívül időszerű fogalom, és ezzel a Vigyázat, törékeny! című kiállítás két kurátora, Dabi-Farkas Rita múzeumpedagógus-művész és Popovics Viktória művészettörténész-kurátor nagyon is tisztában van. “Körülbelül másfél évvel ezelőtt született meg az ötlet, hogy csináljunk egy kiállítást a gondoskodásról. Ennek az előzménye az a kutatásom volt, amit a GYED időszaka alatt végeztem anyaság, feminizmus és művészet témájában. Nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy még jobb lenne a gondoskodást a lehető legszélesebb tematikák mentén kibontani” – mondja Popovics Viktória. 

A születéstől a halálig több olyan időszak is van az életben, amikor a szokásosnál nagyobb szükségünk van támogatásra, illetve amikor jobban és többet kell (kellene) odafigyelnünk saját magunkra. Ez a helyzet ráadásul globális méretekre tágítható, több változattal, leágazással és árnyalattal. A kérdésre, hogy a téma számos aspektusa közül melyek jelennek meg műalkotások formájában hangsúlyosan vagy érintőlegesen a kiállítótérben, Popovics Viktória sorolni kezdi: “Az anyasággal kapcsolatos tabutémákat – amik a kulturális, társadalmi, politikai elvárásokkal is kapcsolatosak – több munka is feldolgozza; más művek az oktatás, a női munka, az otthonápolás, az öngondoskodás kérdésköreit érintik (beleértve az olyan mentális egészséget érintő problémákat, mint például az alkoholizmus vagy az olyan elhúzódó trauma-és krízishelyzeteket, mint a gyász); megint mások a gondoskodással kapcsolatos  társadalmi intézmények körüli problémákra reflektálnak (élelmiszerhiány, menstruációs szegénység, társadalmi mobilitással kapcsolatos anomáliák, a romák előtt tornyosuló, többszörösen nehéz akadályok), és még lehetne folytatni…”

Superluminal – versenyben a fénnyel. A Light Art Museum új kiállítása

Tavaly nyáron A fény forradalma című kiállítással nyitotta meg kapuit Budapest egyik legújabb múzeuma, a Light Art Museum Budapest (LAM). Az intézmény több szempontból is különleges színfoltja a fővárosi – és általában a magyar – múzeumi palettának: kifejezetten a vizuális művészetek rohamosan egyre népszerűbbé váló, de önálló múzeumot a világban még csak nagyon kevés helyen kapott ágával, a fényművészettel foglalkozik, magán fenntartásban működik, és úgy rendezkedett be a belvárosi, Hold utcai egykori vásárcsarnok műemlékként jegyzett épületében, hogy megőrizte a csarnok eredeti látványát és atmoszféráját.

Kiállítási enteriőr Kútvölgyi-Szabó Áron: Counterfactual Counterprojections és Žilvinas Kempinas: Nautilus című installációival, fotó: Bíró Dávid/Light Art Museum Budapest

Vida Szabolcs, a múzeum művészeti igazgatója az intézmény fő céljaként azt jelölte meg, hogy szélesebb rétegekhez hozza közelebb a kortárs képzőművészetet, amihez a fényművészet kiváló terepként szolgál, hiszen összefonódik benne a tudomány, a technika és a művészet, azaz a „kor nyelvén szól” a nézőkhöz. Ezért releváns témafelvetésekre tud választ adni, izgalmasan tud kommunikálni a látogatókkal. Ráadásul ezt a nyelvet a fiatalabb nemzedékek is jól beszélik, így az intézmény olyan fiatalok számára is vonzó lehet, akik a „klasszikus” múzeumok világát némi távolságtartással szemlélik. A gyakorlat igazolta is ezt a várakozást, hiszen az első kiállítást, mely augusztus közepéig volt látható, 200 ezren tekintették meg. Míg az első cél a látogatókhoz kapcsolódik, a második a művészekhez: olyan „ökoszisztémát” igyekeznek teremteni, melyben a művészek az alkotó tevékenységükre koncentrálhatnak. A gyakorlatban ez produkciós segítséget és olyan honoráriumokat jelent, melyekkel a művészek kedvező körülmények között hozhatnak létre új műveket. E törekvés jegyében hirdettek 4 millió forintos keretösszegű pályázatot kifejezetten fiatal művészek számára és egymillió forinttal támogatták az FKSE munkáját is. A múzeum működésének harmadik fő célkitűzése pedig az, hogy segítse azokat a fiatalokat, akik mélyebben kívánnak megismerkedni a képzőművészettel. E cél megvalósításának érdekében szerveznek múzeumpedagógiai foglalkozásokat és építik a kapcsolatokat a felsőoktatási intézményekkel, mert úgy gondolják, hogy infrastruktúrájuk, illetve felhalmozott tudásuk segíteni tudja az azokban folyó oktatási tevékenységet.

Úton a divat körforgása felé

ArtPortal: Mit jelent a fenntartható divat? Tévedünk, ha elsőre a „second handre” vagy a ruhacsere programokra asszociálunk? Mennyiben több ez vagy más az említettekhez képest?

A fenntarthatóság fogalma 1987-re nyúlik vissza; a Brundtland-jelentésben a következőképpen szerepel: „a jelenlegi szükségletek kielégítése a jövő generáció szükségleteinek veszélyeztetése nélkül” (Berkeley, Keeble, Topiol, 2003). 

Bár több, mint 30 éve létezik a fenntartható divat, még sincs rá egységes, mindenki által elfogadott definíció. Összességében a kevesebb termelés és fogyasztás, a munkavállalók számára tisztességes munkakörülmények, és munkabér biztosítása, a gyártás során természetes szálak használata, és a veszélyes vegyi anyagok alkalmazásának csökkentése jelentené a fenntartható divatot, de mindezen szempontok együttes betartása nehezére esik a kisebb designer márkáknak, a tömegmárkák működési elve pedig teljesen ellentétes a fenti szempontokkal. Röviden azt mondhatnánk, hogy a fenntartható divat az a divat, ami tisztességes. Igazságos minden egyes ember és környezete számára, aki részt vesz a folyamatban a kezdetektől a végső felhasználóig.

A Metropolitan Egyetem hallgatója a C-IDEA Design Award jelöltjei között

A C-IDEA Design Award célja, hogy elismerje a kommunikációs dizájn, ipari formatervezés, építészet, belsőépítészet, divattervezés és új média területén kiválasztott fiatal tehetségeket, külön kategóriában a diákokat, mivel nagy hangsúlyt fektet a karrierjük elején álló, 26 évesnél fiatalabb tervezők támogatására. A 2023-as év díjazottjainak kiválasztására 45 befolyásos szakértőt kértek fel, – az iparág meghatározó alakjait – hogy a 38 országból érkezett 1016 pályaműből kiválasszák a legkülönlegesebb terveket. A díjazottak oklevelet kapnak, lehetőséget a C-IDEA Design Award évkönyvben való megjelenésre, valamint a logó használatának lehetőségét, nemzetközi médiavisszhangot, meghívást a díjátadó ünnepségre és még sok más elismerést, többek között részt vesznek a kiválasztott formatervek kiállításán, a szeptember 3-i díjátadó ünnepség helyszínén, a németországi Bünde múzeumában.

Rácz Nikoletta, a METU Kézműves tárgykultúra Divat specializáción tanuló hallgató pályamunkája a szabadon választott kategóriában nevezett, témája az ing volt, szabad értelmezésben. A gondolatmenet és kivitelezés egy egyetemi feladat során született, konzulense Koncsánszky Dóra fashion designer, az egyetem óraadó oktatója. Inspirációja a régi magyar népviselet volt, amely személyes kötődést is jelent számára. Hogy alaposabban megismerje a népi viseleteket, gyűjtő-kutató munkát végzett, interneten, szakkönyvekből, a régi viseletekről készült képek segítségével. Koncepciója a régi és az új együttélésének kifejezésén alapult: az ing mint a mai, modern ruhatár alapdarabja és az ing, ahogyan régi viseleteinkben megjelent. Az általa tervezett darab elején és hátulján megjelennek azok a plisszírre emlékeztető hajtások, amelyek egyes viseletek felső szoknyáiban is megtalálhatók a bőség érdekében. Nagy hangsúlyt fektetett az ujjak kialakítására, melyek a régi női viselet puffos ujjformáira hasonlítanak. Próbálta a régi és a mai modern formákat ötvözni, egy mai modern világban is viselhető, ám a régi magyar hagyományokat tisztelő, azt idéző inget alkotva.

The post A Metropolitan Egyetem hallgatója a C-IDEA Design Award jelöltjei között appeared first on artportal.hu.

A fény forradalma — Augusztus közepéig látogatható a Light Art Museum Budapest bemutatkozó tárlata

Az intézmény első kiállítása augusztus 13-ig tart nyitva, ahol 40 műalkotás, műegyüttes látható. A kiállított anyagban ikonikus, a 20. századot meghatározó modernizmus idején született munkák, középgenerációs és fiatal alkotók fényművészeti alkotásai egyaránt megtalálhatók. A válogatásban helyet kapott többek között a Borsos Lőrinc művészpáros, Csörgő Attila, Kepes György, Mengyán András, Moholy-Nagy László, Victor Vasarely és Várnai Gyula egy-egy műve is. 

Fotó: Réthey Prikkel Tamás (A LAM jóvoltából)

Az első kiállítást hatalmas érdeklődés övezte, a zárásig a látogatók száma meghaladja majd a 200.000 főt, ami nem csupán hazai, de nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő eredmény. A válogatáshoz egy közel 30 részből álló videóinterjú-sorozat is készült, továbbá a szervezők egy informatív katalógust is megjelentetnek a kiállított művekről. 

Living Heritage — Interview with Jósefina Alanko

The STRABAG Kunstforum takes care of the art collection founded by the Austrian construction technology company STRABAG and conducts activities around it. The main objective of STRABAG Kunstforum is to support the artistic and cultural milieus of contemporary Austria and the surrounding regions by establishing relations between the business, construction industry and the world of fine arts.

The Kunstforum covers many areas of the contemporary art world, from expanding and arranging the collection, organizing exhibitions, running the STRABAG Artlounge, to its unique studio and Artist-in-Residency programs. However, these areas are not separated, but organically connected to each other in the operation of the Kunstforum, since the works of the artists who won the prize, for example, enrich the collection of STRABAG, and winning artists can also participate in the residency programs operated by the forum.

Photo by Jósefina Alanko (Courtesy of the artist)

A Sátor – összművészeti esemény most pénteken

Az esemény több diszciplína – így például statikus művészeti installáció, performansz, közösségi rítus és zene – segítségével hivatott átsegíteni a Napot az éjjeli égbolton. Ezen az éjjelen a rontó erők, a betegségek, a szomorúság elvesztik hatalmukat, és helyükbe a tisztulás, megújulás, az öröm és a remény lép. Az esemény célja, hogy az ünnep aktualizálásával és a meghívott művészek közreműködésével – a magyar és a régiós kortárs művészeti szcéna helyzetére reflektálva, azt megsegítve és meggyógyítva – egy új, jövőbe mutató tradíciót hozzon létre.

A Useless Galeri kurátori koncepciója egy olyan szabadtéri kiállítás, ahol a művek sátrak tereiben jelennek meg. A sátor egyszerre szimbolizálja az önrendelkezést, a szabad művészet gyakorlását, de egyúttal utal a konvenciókkal és intézményekkel szembeni függetlenségre is. Tere egyszerre nyitott és zárt, szilárd és rugalmas, falai éppúgy képesek elválasztani a külvilágtól, ugyanakkor vékony rétegei világok összekötésére is alkalmasak. Efemer jellege miatt tehát nem mindegy, hogy éppen kint vagy bent vagyunk épp. A sátor arra is teret ad, hogy közösen képzeljük el és építsük fel saját, gyakran törékenynek tűnő struktúránkat, amely mégis képes otthont adni különböző gondolatoknak egy olyan világban, ahol a nyilvános tér már nem mindig áll rendelkezésre.

Az installációk és a performanszok önállóan és együttműködések sorozata mentén jönnek létre; egyszerre élesztenek fel valamiféle ritualitást, de közben szólnak kritikusan az egyre kevesebb mozgásteret biztosító jelenről is. Az installatív művészeti intervenciók mellett különös fókusz kerül azokra a performatív aktusokra is, amik lehetővé teszik a nézők bevonását és a közösségteremtést, ugyanakkor efemer jellegükből adódóan a pillanatnyi történések jelentőségét is nyomatékosítják.

Jósefina Alanko receives Main Prize of STRABAG  Artaward International 2023

The STRABAG Artaward International is one of the most highly endowed private art prizes for painting and drawing in Austria: a main prize and four recognitions with prize money totaling € 35.000 are awarded annually. The international art award is announced for artists from varying countries. Between 2021—2023, artists from Poland, Slovakia, the Czech Republic, Hungary and Austria were invited to participate. From more than 700 applications, 5 artistic positions have now been awarded. Klemens Haselsteiner, Chairman of the Board of STRABAG SE, awarded the prizes on the 15th of June 2023 at STRABAG Artlounge in Vienna. 

This year the Main Prize of STRABAG Artaward International 2023 was awarded to Jósefina Alanko (PL/FI). 

Klemens Haselsteiner CEO STRABAG SE and Main Prize Winner Jósefina Alanko (Photo by: Eva Kelety)

Művészet a Soá után – Boris Lurie és Wolf Vostell kiállítása a Ludwig Múzeumban

A viszonylag kis méretű, ám annál nagyobb empátiát és odafigyelést igénylő tárlat két olyan művészt állít párhuzamba, akik mind művészként, mind emberként megértették egymást, hiszen mindkettejük fontos célkitűzése volt, hogy a zsidóság ellen elkövetett történelmi igazságtalanságok és bűnök ne merüljenek a feledés homályába.

Lurie és Vostell egy kegyetlen, gúnyos fiúbanda tagjai, akik nem könyörületesek a látogatókkal. A cím alapján kézenfekvő volna azt gondolni, hogy a holokauszt történelmi tragédiájáról szóló kiállítást láthatunk, azonban ami valóban egyedivé teszi a tárlatot, az a művészek személyes meglátásai, a tényeken túlmutató alkotói szubjektivitásuk, vagyis az mód, amiként e témákhoz nyúlnak. Ez pedig talán még a szokásosnál is kényelmetlenebbé teszi az egész kiállítást.

Fotó: Végel Dániel / Ludwig Múzeum

Bemutatkoznak a Budapesti Metropolitan Egyetem Mozgókép, valamint Animáció és Média Design Tanszékei

ArtPortal: Kezdjük az elején, a kezdetektől. Mikor és milyen célkitűzéssel indult a két tanszék?

Kiss Melinda: Az Animáció és Média Design tanszék 2010-ben indult, bár akkor még más összetételben és formában. Az évek alatt, új szakok indulásával, a Művészeti és Kreatívipari kar szerkezete és felépítése dinamikusan fejlődött és változott, így ebben a formában a tanszék 2018 óta működik.

2010-ben a Budapesti Metropolitan Egyetem úgy döntött, hogy beépíti képzési palettájába a vizuális művészetet, újabb lehetőséget nyitva ezáltal azoknak a fiataloknak, akik a kreatív műfajok közül szeretnének hivatást választani. Fontos szempont volt a kezdetektől, hogy a nálunk tanulók olyan gyakorlati tudást szerezzenek, amelynek birtokában jó eséllyel el tudnak helyezkedni szakterületükön és elindíthatják karrierjüket. Az animáció és a média design vonatkozásában a mai napig kiemelten fontos ez a megközelítés, hiszen rendkívül széles és változatos felhasználással bíró területekről van szó, ahol az alkotói szemlélet és a technikai megvalósítás egyaránt fontos. Nagyfokú nyitottsággal várjuk a hozzánk jelentkezőket, célunk, hogy adottságaikat személyre szabottan fejlesszük, segítve ezáltal azt, hogy mindenki megtalálja a választott szakterületnek azt a szeletét, amely a számára leginkább megfelelő.