Juan Moreno y Herrera-Jiménez néven született Casablancában, andalúziai spanyol szülei a Franco-rezsim elől menekültek Marokkóba. A spanyol az anyanyelve, arabul és franciául az utcán, barátaitól tanult meg. Anyját tizenkét évesen veszítette el, a család öt évvel később Franciaországba költözött. A színészet iránt már gyerekkorában élénken érdeklődő fiú a középiskola elvégzése után katonának állt, hogy megszerezze a francia állampolgárságot. Szolgálatát Németországban töltötte, ahol kommandós kiképzésben részesült és egy különleges alakulat tagja volt. Leszerelése után visszatért Párizsba és beiratkozott René Simon drámaiskolájába.
Kezdetben színházi fellépéseket vállalt, vándorszínészettel is próbálkozott, majd tévéjátékokban és sorozatokban szerepelt. Nevét ekkor változtatta Juanról Jeanra, Moreno vezetéknevét pedig Renóra rövidítette.
Első filmszerepét Costa-Gavras Női fény című filmjében kapta 1979-ben. Luc Bessonnal 1981-ben a L’Avant dernier című film forgatásán dolgoztak először együtt, ettől kezdve szoros baráti és szakmai kapcsolat fűzte össze őket. Besson 1983-ban egy harcos szerepét osztotta rá Élethalálharc című fekete-fehér, szöveg nélküli, kis költségvetésű sci-fijében. Az elsivatagosodott Földön a túlélésért küzdő emberek drámai története több neves európai filmfesztiválon aratott sikert, a kritikusok különösen Reno alakítását dicsérték. Következő közös filmjük, a Metró 1985-ben került a mozikba Christopher Lambert főszereplésével. Ezt követte 1988-ban A nagy kékség – Renót a hallgatag mélytengeri búvár, Enzo Molinari megformálásáért César-díjra jelölték a legjobb mellékszereplő kategóriában. 1990-ben újra Besson instruálta a Nikita című akciófilmben.