Greiner Andor néven született a Somogy megyei Újnéppusztán (ma Rinyaújnép), apja szatócs, majd kishivatalnok volt. Gyermekkorát Szilágysomlyón és Sátoraljaújhelyen töltötte, majd családjával Budapestre költözött, iskoláit is itt végezte. 1901-től a budapesti egyetem bölcsészkarán tanult, együtt látogatta Babitscsal, Kosztolányival és Juhász Gyulával Négyesy László híres szemináriumait. Irodalmi pályája is ekkor indult: miután kiválóan beszélt németül, angolul, olaszul és franciául, emellett megtanulta a provanszál és az ófrancia nyelvet is, először műfordításokkal jelentkezett. 1903-ban a Kisfaludy Társaság pályázatára lefordította Frédéric Mistral Mirèio című eposzát, majd a Roland-éneket – ekkortól kezdte használni a Gábor Andor nevet.
Tanulmányait 1904-ben félbehagyta és újságírónak állt, többek között A Hét, a Pesti Napló, a Jövendő, a Magyar Nemzet és az Új Idők közölte írásait. Publicisztikája a polgári radikalizmus és a korai szocializmus eszméiből táplálkozott, mesterének Voltaire-t tartotta, a racionalizmus talajáról támadta a Ferenc József-i kor ostobaságait.
Népies hangvételű verseiben a városi nincstelenek sorsával, társadalmi kérdésekkel foglalkozott. 1907-től, Nagy Endre Bonbonnière kabaréjának megalakulásától sorra írta kabarétréfáit, vidám jeleneteit, humoreszkjeit, sanzonjait (Szirmai Albert zenéjével). Jelenetei rendszeresen szerepeltek más kabarészínpadokon is. Az 1910-es évekre országosan is elismert szerző lett, sorra jelentek meg prózai és verseskötetei (Buta a feleségem és egyéb bolondságok; Pesti sirámok. Könyv a beteg városról; Tarka rímek; Mit ültök a kávéházban?).