Best WordPress Hosting
 

Mindannyiunk Lottó Ottója – Kabos László 100 éve született

Krausz László néven született. Kisgyerekként bohóc akart lenni, de a polgári iskola elvégzése után a fővárosba ment kertésznek tanulni, mert az akkori nehéz időkben az a hír járta, hogy a mezőgazdasági munkás zsidókat nem deportálják. Nem így történt, családjának valamennyi tagjával együtt 1943-ban a mauthauseni lágerbe került, ahonnan mindössze 31 kilóra soványodva tért haza. Apja nem élte túl a holokausztot, bár családja sokáig reménykedett, hogy hazajön. Amikor bizonyossá vált, hogy hiába várják, édesanyja úgy döntött, a család Amerikába megy, ahol rokonaik éltek. Csak a 21 éves László maradt itthon, aki úgy döntött: színész lesz, hogy jókedvre derítse az embereket, és öt évet adott magának, hogy álmai valóra váljanak.

Internátusban lakott, a Kertészeti Főiskolán 1948-ban szerzett diplomát. Közben Bálint Lajos, a Nemzeti Színház rendezőjének magánnövendékeként folytatott színitanulmányokat, Verebes Károly is betanított neki néhány számot. Kezdetben paródiákkal aratott sikereket kávéházakban és a háború utáni idők úgynevezett tömbmulatságain: a bérházak udvarán Csortos-, Gózon-, Jávor-utánzásait élvezhették a lakók. Színpadon a Pódium Kabaréban lépett fel először 1946-ban, egy Nóti Károly-tréfában, ekkor választotta művésznevét oldalági rokona, Kabos Gyula tiszteletére, s a közönség hamarosan „a Kiskabosként”, illetve Vörös Kabosként emlegette.

„Megvette már az e hetit?”

Latabár Kálmán, aki világhírű is lehetett volna

Latabár Kálmánt a ’30-as évektől kezdve a haláláig ünnepelték – színpadon és filmen egyaránt. Ő lett és maradt a mi Latyink, akinek emlékezetes alakításai az idei Budapesti Klasszikus Film Maraton programjában is láthatóak lesznek. A közönség ismét jókat nevethet a mindig brillírozó komikuson az Állami Áruház, az Egy szoknya, egy nadrág, a Mágnás Miska, illetve az Egy bolond százat csinál restaurált filmkockáin.

A művészdinasztiából származó Latabár Kálmán már háromévesen színpadra lépett. A vándorszínészek bizonytalan jövőjét választó szülei mellett kisebb szerepet kapott a Gül Baba című operettben, amit először 1905-ben adtak elő vele Pécsett. A korabeli kritikák szerint mindenki megkönnyezte az alakítását. Nemcsak a közönség, hanem a partnereként játszó apukája is.

A kezdeti sikert nem követte azonnali folytatás. Miután a családfő Budapesten végre biztos szerződést szerzett, a fiúk – Kálmán és öccse, Árpád – a Teleki téri piacon bútor, terítő és más tárgyak eladásából szereztek némi bevételt a házikassza számára. Emiatt az iskolába járás néha csak fakultatív program volt a gyerekek életében.