Budapesten, a Krisztinavárosban született 1909. július 24-én. Édesapja a II. kerület helyettes elöljárója volt, édesanyja zongoraművésznek készült, de fiatalon férjhez ment, és a családi élet, a három gyerek véget vetett művészi pályájának.
A művészetek iránti fogékonyságát Amy örökölte, aki hat-nyolcéves korában már költőnek készült, és kamaszkorában – afféle ujjgyakorlatként – Reviczky-utánzatokat írt. Sokat és szívesen olvasott, különösen Vörösmartyt, Petőfit, a népköltészetet és a barokk költőket szerette. Érettségi után a pesti egyetem magyar és német szakán tanult tovább, többek között a nagyhírű irodalomtudós, Horváth János előadásait hallgatta a régi magyar irodalomról.
A diploma megszerzése után a Bajza utcai polgári iskolában tanított történelmet, magyart és németet, de hamarosan otthagyta a katedrát és szabadúszóként próbált megélni. Első verseit Babits közölte a Nyugat 1940. decemberi számában, később különböző irodalmi lapokban helyezte el költeményeit. 1941-ben publikálta első meséskötetét (A kislány, aki fütyülni tudott), 1946-ban a Singer és Wolfner kiadó jelentette meg Cili cica kalandjai című verses képeskönyvét, később is szívesen írt gyermekkönyveket. A második világháború után sokat dolgozott a rádiónak, majd 1949-ben rövid ideig az Athenaeum Kiadó munkatársa volt. 1947-ben lett a magyar költészet zseniális alakja, Weöres Sándor felesége, páratlanul harmonikus, művészileg is termékeny kapcsolatuk négy évtizedig tartott, Tarka forgó és Hetedhét ország címmel közös köteteket is közreadtak.