Salgótarjánban született egy katonatiszt és egy ápolónő lányaként. Már óvodás korában, első operaélménye hatására eldöntötte, hogy az énekesi pályát választja. Amikor kislányként énekelni hallotta a losonci színház igazgatója, gyermekszínésznek akarta szerződtetni, de ebbe a család nem egyezett bele. Hatévesen zongoraórákat is vett, azt általános iskolai matematikatanára javasolta a szülőknek, hogy taníttassák Budapesten zenére. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában László Géza növendéke volt, énekesként az Operettszínház kórusában debütált, ahol közelről figyelhette mások mellett Latabár Kálmánt és Honthy Hannát.
Színpadra először Szegeden lépett Puccini Pillangókisasszony című operájának egy kisebb szerepében. 1955-ben lett a Tisza-parti város társulatának a tagja, első főszerepeként Kodály Zoltán Székely fonó című daljátékának Háziasszonyát alakíthatta, ez lett aztán pályafutása egyik legkedvesebb szerepe. A színházban néhány soros prózai szerepet is elvállalt, részben mert imádta a színpadot, részben mert mindenből tanulni akart. Szabadidejében moziba járt, de nemcsak kikapcsolódni, hanem színészi fortélyokat is igyekezett ellesni. Példaképe Giulietta Simionato olasz mezzoszoprán volt, számtalanszor látta Verdi A trubadúrjának az ő főszereplésével készült filmváltozatát.
A budapesti operaházban 1956-ban egy sikeres beugrással debütált Verdi Az álarcosbál című operájában, de ekkor még visszautasította Tóth Aladárnak, az intézmény legendás igazgatójának ösztöndíjajánlatát. Ezt követte az Anyegin Csajkovszkij-féle operaváltozatának Olga szerepe. Gyermekkori álma két évvel később, 1958-ban valósult meg, amikor Palló Imre, az Operaház igazgatója szerződtette magánénekesi státuszban, ezután egy évig Szegeden és Budapesten felváltva lépett fel.