Két évtizedes életművét foglalja össze, és egy friss jubileumi dalcsokrot is bemutat szeptember 24-én Budapesten az Il Divo. A többnemzetiségű, klasszikus zenei alapokon alkotó énekegyüttes a Papp László Budapest Sportarénába várja az ünnepelni vágyó hazai rajongókat.
[Dátum: 2024.04.25. 01:02]
Június 29-én világszerte egyedülálló rendezésben érkezik a Margitszigetre a vígopera irodalom egyik legkedveltebb és legtöbbet játszott darabja, Gioachino Rossini A sevillai borbélya. A művet ezúttal Káel Csaba álmodta újra, méghozzá elsőre igencsak meghökkentőnek tűnő módon: némafilmes környezetbe. Az eredmény önmagáért beszél, a nézők egy jólesően megnevettető, tökéletes nyáresti előadásnak lehetnek majd szem- és fültanúi. A rendezővel és a Rosinát alakító Balga Gabriellával beszélgettünk.
[Dátum: 2024.04.15. 03:13]
A Magyar Állami Operaházban beszélgetünk, ami Önnek emblematikus helyszín, hiszen itt kezdődött az opera és a színház iránti szeretete, innen indult statisztaként. Hogyan került az Operába a mezőgazdasági szakközépiskolából?
Nagyon kacskaringós út volt. Már az meglep, hogy tud arról, hogy mezőgazdász akartam lenni. Vagy valamilyen hangszeres művész. Akadtak, akik biztattak, tanuljak énekelni, érdemes lenne. 1950-ben a családunkat Sellyéről, a szülőfalumból kitelepítették a Hortobágyra, én akkor 17 éves voltam. A kényszermunkatáborban négy-ötszázan lehettünk, édesapám, ha ideje volt rá, rögtön elővette a csellóját, itt ivódott belém, hogy a zene milyen gyógyír az ember lelkének. Az egyikük hegedülni tudott, a másik dobolni, volt köztünk harmonikás is. Abban a nyomorúságos helyzetben mi, fiatalok igyekeztünk jól érezni magunkat, a fiúkkal esténként szerenádot adtunk, én voltam az egyik énekes. Ott kezdtem el énekelni. Egyik sorstársamnak tenor hangja volt, nekem bariton, rövidesen mi lettünk „az énekesek”. Egy ügyvédember, Török Géza azt mondta: – Csaba, ha egyszer innen kiszabadulsz és módod lesz rá, tanulj énekelni, szép hangod van. Ez adta az indítást, de akkor még azt hittem, hogy mezőgazdász leszek.
Bede-Fazekas Csaba a 90. születésnapja alkalmából rendezett gálaműsoron a Győri Nemzeti Színházban. Fotó: Győri Nemzeti Színház
Operával indul az új év a Miskolci Nemzeti Színházban. Szabó Máté rendezésében láthatják a nézők Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operáját Cser Ádám karmester vezényletével. Az operaszínpadok megunhatatlan darabjáról a rendező és a karmester is mesélnek, az előadás január 12-től látható a Nagyszínházban.
[Dátum: 2024.01.20. 00:34]
Az erdélyi Székelyudvarhelyen született. Szülei a második világháború végén a front elől menekültek Magyarországra és Miskolcon telepedtek le. Kiskorától tanult zongorázni, gyermekként Bartók Béla művei jelentettek számára meghatározó zenei élményt. Tizennégy éves volt, amikor Kodály Zoltán felvette a különleges tehetségek csoportjába a Zeneakadémiára, ahol zeneszerzést tanult, majd Kölnben karmesteri diplomát szerzett.
Zenei pályáját a Vígszínház zenei vezetőjeként kezdte, 1963 és 1971 között film- és színházi zenéket komponált. Ő írta Szabó István Álmodozások kora, Makk Károly Macskajáték című alkotásainak muzsikáját és a kísérőzenét Az ember tragédiája Major Tamás rendezte előadásához. 1968-tól 1976-ig a Stockhausen Ensemble tagja volt, amellyel 1970-ben fél évet töltött az oszakai világkiállításon, 1978 és 1991 között a Pierre Boulez által alapított Ensemble InterContemporain művészeti igazgatója volt.
Karmesterként az elmúlt évtizedekben a világ legnagyobb zenekarait dirigálta rendszeresen, első vendégkarmestere volt a Budapesti Fesztiválzenekarnak és a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak. A leghíresebb operaházakban és a világ legjelentősebb fesztiváljain vezényelt, a legnagyobb rendezőkkel dolgozott együtt.
Budapesten született 1948-ban. Családjával sokat énekeltek otthon, tehetségét látva szülei terelték a zene felé. 1955-től öt éven keresztül a Magyar Rádió Gyermekkarában énekelt, tizenkét évig hegedülni is tanult. Kamaszkorában mégis hátat fordított a pályának, versenyszerűen kosárlabdázott, még az NB I-ben is játszott, 1967 és 1977 között esztergályosként dolgozott. Az operajátszás felé Wagner iránti rajongása és Bánk bán szerepe vonzotta, az énekléssel komolyabban külső unszolásra kezdett el foglalkozni. 1976 és 1979 között magánúton képezte magát Kaposy Margit irányításával, 1977-től a Magyar Rádió és Televízió énekkarának tenoristája volt. Az Operaház társulatához 1979 januárjától Mihály András igazgató azonnal szerződtette előéneklése után, az intézménynek 1999 óta örökös tagja, 2008-tól mesterművésze.
Az Operaház színpadán Puccini Bohéméletében, Parpignol szerepében debütált, és már 1979 őszén főszerepet kapott, Hunyadi László volt Erkel Ferenc operájában. A kis szerepeket sem becsülte le: „jók egy kezdőnek, mert megtanul koncentrálni. Nagyon oda kell figyelni, mert a kis szerepet csak elrontani lehet – szokták mondani. Csak egyszer vagy kétszer kell megszólalni, de ha az nincs a helyén, baj van” – mondta egy interjúban. Pályája elején énekelte A végzet hatalmában Alvarót, Don Josét Bizet Carmenjében, A varázsfuvola Taminóját, Puccini Turandotjában Marton Éva partnereként Kalafot. Két kortárs magyar opera ősbemutatójának is főszereplője lehetett: 1985-ben Bozay Attila Csongor és Tündéjében Csongort, két év múlva Szokolay Sándor Ecce homo című operájában Manoliosz hegyi pásztor szerepét alakította. Amikor 1989-ben az Erkel Színház felújította Respighi A láng című operáját, a műben ő volt Donello.
Molnár András Richard Wagner Parsifal című operájában 1983-ban. Fotó forrása: OPERA Archívuma
Hosszú idő után először láthatja nagyszabású gálaesten a fővárosi közönség Rost Andreát. A december 31-i gálakoncert a Vigadóban a száz éve született Maria Callas munkássága előtt tiszteleg. Az esten Rost Andrea nemcsak énekel, hanem a műsort is ő vezeti, sőt, az esemény produceri feladatait is ellátja.
[Dátum: 2023.12.02. 09:13]
Maria Anna Cecilia Sofia Kalogeropulos görög bevándorlók gyermekeként született New Yorkban. Gyógyszerész apja az amerikaiak számára nehezen kiejthető nevet előbb Kalosra, később Callasra rövidítette. A csodálatos hangú, rendkívüli hallású kislányt anyja már ötévesen éneklésre fogta, hiába tiltakozott az kézzel-lábbal. Szülei válása után, tizennégy évesen anyjával Görögországba költöztek, ahol képzetlen hangja miatt nem vették fel a konzervatóriumba, így a spanyol koloratúrszoprán, Elvira de Hidalgo növendéke lett. Pályafutása 18 évesen az athéni operaházban, Suppé Boccaccio című vígoperájának egy kis szerepével kezdődött; 1942-ben a Tosca címszerepébe beugorva már hatalmas sikert aratott.
1945 őszén meghallgatást kért a híres New York-i Metropolitan Operában, ahol a Fidelio és a Pillangókisasszony főszerepét ajánlották fel neki, de mivel a szeszélyes és ekkor még túlsúlyos Callas inkább az Aidát és a Toscát szerette volna, széttépte a papírt. A Chicagóból kapott szerződést elfogadta, de a társulat a premier előtt megszűnt.
Megkeresték viszont Olaszországból, és 1947-ben a Veronai Arénában Ponchielli Giocondájának címszerepében debütált. Nem sokkal később feleségül ment a nála 30 évvel idősebb Giovanni Meneghini téglagyároshoz, aki impresszáriója is lett. Zenei téren Tullio Serafin karmester vette szárnyai alá, színészi képességei kibontakoztatásában pedig a rendező Luchino Visconti volt segítségére. 1951-ben mutatkozott be a milánói Scalában. Mexikóban egy hónap alatt énekelte el a torokpróbáló Normát, Aidát és Toscát. A hangjától lenyűgözött Arturo Toscanini neki adta a Lady Macbeth címszerepét; a Metben 1956-ban Bellini Normájában mutatkozott be. Legnagyobb vetélytársa Renata Tebaldi volt, rivalizálásuk az operabarátokat is két táborra osztotta.
Cremonában, egy orvos fiaként látta meg a napvilágot, születésének napja pontosan nem ismert, csak az biztos, hogy 1567. május 15-én keresztelték meg. Első zeneóráit szülővárosa katedrálisának karnagyától vette, megismerkedett a polifon szerkesztési móddal, hegedülni és énekelni tanult, első motettái és madrigáljai (többszólamú énekelt művek) tizenöt éves korában jelentek meg. 1590-ben a mantovai Gonzaga herceg énekese és gambajátékosa lett (a gamba hathúros vonós hangszer), 1601-ben elnyerte az udvari karmesteri állást. A herceg felismerte Monteverdi zsenialitását, minden eszközzel támogatta, ő pedig hálából – bár szerződése nem kötelezte erre – sok zeneművet írt pártfogójának. Számos útjára elkísérte Gonzagát, a tizenöt éves háború alatt, 1595–96-ban Magyarországon is járt, jelen volt Esztergom ostrománál. 1599-ben megnősült, és bár három gyermeke született, feleségét hamar elvesztette.
Első operáját, egyben a műfaj egyik legelső darabját Orfeo címmel 1607 farsangjára komponálta, Alessandro Striggio szövegkönyvére. A mű Orfeusz történetét meséli el, aki az alvilágba indul feleségét, Euridikét megmenteni. Bár ebben még megtalálhatók a tradicionális „favola pastorale”, a régi olasz pásztorjáték-irodalom elemei, Monteverdi már korának minden harmóniai és hangszerelési eszközét mozgósította. A drámai szerepű operazenekar, a recitativo és a bel canto arioso típusával megteremtette a műfaj évszázadokon át érvényes hagyományát. Merész disszonanciákat, váratlan modulációkat alkalmazott, amelyekkel a történet drámai fordulatait támasztotta alá. Wagnert megelőzve használta a vezérmotívumot, dalműveiben ugyanazzal a motívummal jellemzett bizonyos drámai szituációkat, ha azok többször ismétlődtek. Műveiben a recitativók közé áriákat, kórusokat és táncokat iktatott be, drámai hatású hangszíneket alkalmazott, az Orfeóban például az alvilág árnyait komor harsonákkal idézte. Kortársai közül elsőként ismerte fel a szöveg fontosságát, „a beszéd a harmónia ura, nem pedig szolgája” – vallotta. 1624-ben írta Tasso nyomán Tankréd és Klorinda párviadala című drámai darabját, amely a barokk zenében először használta a pizzicatót (a húrok nem vonóval, hanem ujjal, pengetve való megszólaltatása).
Sikeresen ábrázolta az érzelmek erejét Arianna című operájában is, melyet az új herceg, Francesco Gonzaga és Savoyai Margit hercegnő esküvőjére komponált, de a darabból csak Arianna lamentója maradt az utókorra. A fukar herceg nem részesítette tehetségéhez méltó javadalmazásban világhírű zenészét, aki huszonegy Mantovában eltöltött esztendő után lemondott, és örökre hátat fordított az udvarnak, ahol sok dicsőség, de még több szenvedés és félreértés kísérte életét.
Victoria de los Ángeles López García néven Barcelonában jött a világra. Kilencévesen már operarajongó volt, zenei tehetségét korán felismerték. Énekelni és gitározni szülővárosa konzervatóriumában kezdett, ahol 1941-ben fejezte be tanulmányait. Ugyanabban az évben, még hallgatóként lépett fel először Mimi szerepében Puccini Bohémélet című művében a híres barcelonai Liceu operaházban. Az intézmény négy évvel később szerződtette, s Mozart Figaro házassága című operájának grófnőjeként debütált. Huszonkét évesen már a madridi közönség is neki tapsolt, amikor a tenorkirály, Beniamino Gigli társaságában Puccini operáiban (Manon, Bohémélet) énekelt.
1947-ben megnyerte a genfi nemzetközi énekversenyt, és a siker nyomán számos meghívást kapott, az elsők közt Manuel de Falla La vida breve (Rövid élet) című operájában a cigánylány Salud szerepét énekelte Londonban 1948-ban. A következő évben először hallhatta hangját a Párizsi Operaház közönsége, amikor Gounod Faust című operájának női főszerepét, Margitot formálta meg.
Egymás után kapta a felkéréseket a leghíresebb operaházaktól.
1870. április 30-án született Komáromban, ahol katona-karmester apja állomásozott. Gyermekkorát Pozsonyban, majd Sopronban töltötte, 1880-tól Budapesten éltek. Bár Lehár élete nagy részét Ausztriában élte le, tizenkét éves koráig csak magyarul beszélt, és haláláig magyar állampolgár maradt. A rendkívül tehetséges fiút fiatal kora miatt sem a budapesti, sem a bécsi konzervatóriumba nem vették fel, ezért a prágai intézményben tanult hegedű szakon – az iskola szabályait áthágva zeneszerzésre Antonín Dvorák oktatta. Ekkoriban igen szerény körülmények között élt, egy ideig színházi hegedűs is volt, majd elnyert egy hangversenymesteri állást. Innen apja csábította el, akinek szólóhegedűsre volt szüksége katonazenekarában. Lehárt ez nem elégítette ki, húszévesen sikeresen megpályázta a losonci ezred karmesteri posztját. Ezzel a hadsereg legfiatalabb karnagya lett, és e minőségében végigjárta a Monarchia városait. 1891-ben egy alkalommal találkozott a valcerkirály ifjabb Johann Strauss-szal, 1894-ben egyik hangversenyén jelen volt I. Ferenc József, és barátjának mondhatta Puccinit is.
Először opera komponálásával próbálkozott.
1893-ben mutatták be Rodrigo című színpadi művét, s amikor három évvel később a Kukuska is színpadra került, kilépett a katonai szolgálatból. Bécsben telepedett le, hosszú ideig a közismert Naschmarkt és a Múzeum negyed közötti kis utcában, a Theopoldgassén volt otthona. Hírnevét 1901-ben egy keringő alapozta meg, jóllehet nem sokkal korábban egy próbavezénylésen azzal utasították el: „a jelölt egész jó klasszikus karmester lehet, de a keringőhöz nem ért”. Az ifjú Lehár Paulina Metternich hercegnő farsangi báljára – ahol a hölgyek arannyal és ezüsttel átszőtt ruhákat viseltek – Arany és ezüst címmel komponált keringőt, amely hatalmas siker lett.
Messziről kezdem. Egy anekdota szerint a 19. század felülmúlhatatlan hegedűs ikonja – nem Paganini! – vendégül látta Robert Schumannt. Egy órán keresztül ültek egymással szemben – szótlanul. Majd a vendég felpattant, közölte, milyen jót beszélgettek, és hálásan megköszönve a vendéglátást, távozott. A magyar származású Joachim József szalonjában zajlott le ez az anti-diskurzus.
Az elmúlt hétvégén a hamburgi Elbphilharmonie már-már futurisztikus hangversenyarénájának központi karéjában ülve jutott eszembe a történet a Fin de partie (Végjáték, A játszma vége), Kurtág György életművet summázó operájának zajos fogadtatása közben. Igaz, kellett ehhez a délelőtti találkozás a Komponistenquartier-rel, azaz a város káprázatosan gazdag zenei miliőjével – Hasse, Telemann, Carl Philip Emmanuel Bach, Mendelssohn, Mahler, Ligeti – a Petersstraße vöröstéglás skanzen Hanza-házai közt. Az utolsó állomás a Brahms-múzeum volt. Nem csoda, hogy Joachim – Johannes Brahms barátja, muzsikustársa és egyben pártfogója – szelleme megidéződött az est végére.
A kurtági életmű univerzalitása – mint minden igen jelentős zeneszerző esetében – egyben összefoglalója is az azt megelőző korszakok értékre számot tartó zenei stíluselemeinek, eszközeinek. Egyfajta ráépülés – a mai zenei nyelvezet teljes tárházát felvonultatva. Ebben az értelemben múlt és jelen kétszeresen kapcsolódott össze, egymást erősítve. Nemcsak a város zenei múltja, hanem maga a hamburgi hangversenyterem múltra épített (hiszen egy hajdani raktárépület képezi az építmény alapját), hipermodern épülete is ezt a folytonosságot szimbolizálta.
A Parma melletti Le Roncoléban (ma: Roncole Verdi) jött világra. A legenda szerint hatévesen, ministrálás közben a templomban hallott először orgonaszót, és azonnal elhatározta: zenével fog foglalkozni. A ma Verdi nevét viselő milánói konzervatórium felvételi vizsgáján megbukott, ő mégis a városba költözött, és a Scala korrepetitorától vett órákat. Huszonhárom évesen megnősült, és a szülőfalujához közeli Busseto zenekarának vezetője lett.
Első művét, az Obertót 1839-ben mutatta be a Scala, és a kedvező fogadtatás nyomán újabb megbízást kapott. A pünkösdi királyság című vígopera azonban – amelynek komponálása közben elvesztette feleségét és két gyermekét is – megbukott, Verdi élete mélypontra jutott. A Scala igazgatójának kapacitálására mégis újra munkához látott, így született 1842-ben a Nabucco, benne a híres Szabadság-kórussal. Műve hatalmas siker lett, a babiloni fogságban senyvedő zsidók történetét az olasz közvélemény az Ausztria elleni szabadságharc jelképének tekintette. Az ezt követő Lombardok (1843, melynek magyarországi bemutatóját csak 1974-ben tartották) és Ernani (1844) az olasz egységért küzdő mozgalom jelképévé tette, még neve is politikai jelszó lett, a Viva V.E.R.D.I. azt jelentette: Viva V(ittorio) E(manuele) R(e) D’I(talia) (Éljen Viktor Emánuel, Olaszország királya). 1844-ben mutatták be A két Foscari című, Lord Byron azonos című történelmi drámája alapján íródott, ritkán játszott művét. Az 1848-as forradalmakig 15 operája, életművének több mint fele született meg, de ezt az időszakot „gályarabságnak” tekintette, mert több operáját is az impresszáriók nyomása alatt komponálta.
Második alkotói korszakában, az 1850-es évektől olyan remekműveket írt, mint a Rigoletto (Victor Hugo drámája nyomán), A trubadúr (García Gutiérrez spanyol író El trovador című műve nyomán), a Traviata (ifj. Alexandre Dumas A kaméliás hölgy című műve alapján), az Álarcosbál, a Simon Boccanegra, a Schiller drámája ihlette Don Carlos és az Aida. Legszebb operáinak egy részét abban az észak-olaszországi Sant’Agata-i villában komponálta, amelyet 1848-ban vásárolt meg. 1851-től haláláig ott élt.
A Budapesten született énekesnő egészen kiskorától próbálgatta hallás után a dallamokat a zongorán, emellett énekelt is, szülei zeneiskolába íratták. A Postás zeneiskolában tanult szolfézst és zongorát, énekelt a Magyar Rádió Gyermekkórusában. A konzervatórium után felvették a Zeneakadémiára, ahol 1973-ban kapta kézhez diplomáját az opera tanszakon Sipos Jenő növendékeként.
Ugyanebben az évben lett a Magyar Állami Operaház magánénekese, Mozart Don Giovanni című operájának Zerlina szerepében debütált, beugróként. 1974-ben a római Santa Cecilia akadémián Gianna Pederzininél, kora híres mezzoszopránjánál fejlesztette tovább énektudását, elmélyült az olasz operakultúrában is. A hetvenes években több nemzetközi énekversenyt nyert, többek közt Karlovy Varyban, Pozsonyban, Párizsban.
Első énektanára a legendás zenepedagógus Sík Olga volt, szavai szerint sokat köszönhet a Kossuth-díjas szoprán Orosz Júlia emberi és szakmai pártfogásának, Mikó Andrásnak, az operaház főrendezőjének és az általa a hivatás nagymesterének tekintett Békés András rendezőnek is. Kincses Veronika a szakmai tudást és alázatot tartotta és tartja a legfontosabbnak, amely mellé kivételes érzékenység párosul, pályája során az volt a legfontosabb számára, hogy megvalósítsa a kottában foglaltakat.
José Carreras nemzedékének kiemelkedő operaénekese, – különösen Verdi és Puccini operáinak előadásban kimagasló -, aki karrierje során több mint 60 szerepet játszott el színpadon, vagy készített róluk hangfelvételt. A Maestronak elképesztő, 85 milliós lemezeladás fűződik a nevéhez, amivel ő minden idők egyik legsikeresebb operaénekese.
[Dátum: 2023.08.22. 10:19]
Verdi: Attila, történelmi kalandopera és romantika, kiváló operaénekesek, varázslatos ledes animáció, kiállítással kísérve – mind egyenként is vonzó program. Augusztus 12-én mindezt egyben kapja a közönség a Margitszigeti Szabadtéri Színházban! Attila hun királyt az „Isten ostora” névvel illették, de hódításai mögött egy karizmatikus, éles eszű, megfontolt uralkodó állt, aki Verdi képzeletét is megragadta. Az operát a világ nagy operaházai repertoáron tartják, itthon kizárólag augusztus 12-én a Margitszigeti Színházban láthatja a közönség. A címszerepet John Relyea, napjaink egyik legjobb basszusa alakítja majd. Sőt, az előadásra váltott jeggyel a Víztorony-kilátóban felállított Attila kiállítás is megtekinthető, hátteret adva a történetnek, így teljessé téve az élményt.
[Dátum: 2023.08.10. 00:35]
A Margitszigeti Színház értesíti közönségét, hogy a 2023. július 29-ére meghirdetett Operagála eseményen való részvételét Pretty Yende, sajnálatos és váratlan családi esemény miatt lemondani kényszerült. A Színház változatlan időpontban megtartja az előadást. Nadine Sierra, az előadás másik világhíres szopránja, változatlanul fellép a gálán, partnere Francesco Demuro kiváló operatenor lesz, aki korábban a Müpa: A puritánok előadásában már nagy sikerrel mutatkozott be a magyar közönség előtt. A Margitszigeti Színház osztozik Pretty Yende művésznő gyászában.
[Dátum: 2023.07.26. 01:01]
A Szegedi Szabadtéri Játékok és a Csokonai Nemzeti Színház – Debrecen tájékoztatja tisztelt nézőit, hogy az augusztus 4-re, a Szegedi Szabadtéri Játékok újszegedi színpadára meghirdetett A varázsfuvola című előadás megtartása előre nem látható akadályokba ütközött, így az nem rendezhető meg. Helyette a Coopera A kékszakállú herceg vára című produkcióját láthatja a közönség az eredeti időpontban, amelyre A varázsfuvolára megvásárolt jegyek automatikusan érvényesek. Amennyiben ezzel a lehetőséggel a vásárlók nem kívánnak élni, az elmaradó produkcióra megváltott jegyek árát 2023. augusztus 4-ig visszaigényelhetik.
[Dátum: 2023.07.22. 17:35]
Pretty Yende és Nadine Sierra olyan világsztárok, akik valódi figyelmet érdemelnek. A fiatal szopránok olyan valódi sztárénekesek, akiket a világ legrangosabb operaházaiban láthat a közönség és most a Margitszigeti Színház egy fantasztikus estére elhozza őket Budapestre. Pretty Yende volt a kiválasztott művészek egyike, aki énekelhetett III. Károly koronázási ünnepségén a Westminster apátságban. Július 29-én egy káprázatos operagálán a Margitszigeti Színházban hallhatjuk őt Nadine Sierra társaságában. Repertoárjuk igazi romantikus nyári élményt ígér.
[Dátum: 2023.07.22. 17:28]
1915. november 8-án született Velencében. Ötéves korában látta Verdi A trubadúr című operáját, s ettől kezdve csak a zene érdekelte. Nyolcévesen már zongoristaként szerepelt, zeneszerzés-tanulmányait Pesaróban, majd a római Santa Cecilia Akadémián folytatta. Pályafutása elején fellépett koncertzongoristaként, de zenekarban is játszott, volt nagybőgős, üstdobos, hegedűs, két operát is írt. Még nem volt harmincéves, amikor a római operaházban Tullio Serafin karmester mellett lett korrepetitor, megismerkedett a zeneszerző Pietro Mascagnival is. Szavai szerint Serafin mellett Wilhelm Furtwängler dirigálása volt számára meghatározó.
Karmesterként 1944-ben Rómában Verdi Traviata című operájával debütált. 1946 és 1955 között a stockholmi királyi opera karmestere volt, megkapta a svéd állampolgárságot is, majd öt éven át a dán rádió szimfonikus zenekarának első dirigenseként működött. Vendégkarmesterként dolgozott a berlini Staatsoperban, a New York-i Carnegie Hallban és a Metropolitanben, a londoni Covent Gardenben, a berni Stadttheater együttesének első zenei vezetője volt. Nagy sikerrel lépett fel a híres Glyndebourne-i Fesztiválon Verdi Macbeth című operájával a Londoni Filharmonikusok élén, majd Donizetti Boleyn Annájával – a milánói Scalában viszont soha nem állt a karmesteri pulpituson.
Egisto Tango és Sergio Failoni után a harmadik olasz karmesterként hosszú ideig volt jelen a magyar zenei életben. A budapesti Operaházhoz Failoni felesége közvetítésével került,