Jómódú zsidó család második gyermekeként Debrecenben született. Élete első tizenegy évét Berettyóújfalun töltötte. A vészkorszak idején, 1944 júniusában ő és nővére egy nappal azelőtt tudott pesti rokonaikhoz utazni, hogy a település zsidó lakóit deportálták. Egy pesti védett házban vészelték át Budapest ostromát, csodával határos módon 1945 nyarán szüleik is hazatértek, Berettyóújfalun egyedül az ő családjuk élte túl egészében az üldöztetést. A háború után a debreceni református főgimnáziumban, majd a fővárosi Madách Gimnáziumban tanult, szülei vaskereskedésük államosítása után, 1950-ben szintén Budapestre költöztek.
Polgári származása miatt nem jelentkezhetett egyetemre, de fölvették az Orosz (később: Lenin) Intézetbe, innen iratkozott át 1953-ban az ELTE magyar szakára, első írásai egyetemi évei alatt jelentek meg. Az 1956-os forradalom alatt nemzetőr volt, ezért diplomájának megszerzése után sokáig nem kapott állást, alkalmi munkákból volt kénytelen élni. 1959-től 1966-ig gyermekvédelmi felügyelőként dolgozott a VII. kerületi tanácsnál, mindennap szembesült azzal a nyomorral és kilátástalansággal, amely a mélyszegénységben élők életét jellemezte.
Élményeiből, tapasztalataiból született A látogató című, 1969-ben megjelent regénye.