Best WordPress Hosting
 

Módszer és lélek – beszélgetés Méhes Károllyal

Hogyan ébredt fel benned gyerekkorodban az olvasás szenvedélye? Lassan minden titok című írásodban olvashattuk, hogy sokáig édesanyád látott el könyvekkel. Mik voltak az első fontos olvasmányaid?

Mindig szerettem olvasni – azt mondják, ez valami mintakövetés. Tényleg lehet benne valami, mert sok könyv volt otthon, és tényleg láttam a szüleimet könyvvel a kezükben, sokszor jöttek haza úgy, hogy minden különösebb alkalom nélkül könyvet vásároltak. Megvolt a maguk érdeklődési köre, szerették Karinthy Ferenc, Galsai Pongrác (őt ismerték még pécsi éveiből), Moldova György, Mezei András, Czigány György írásait. Ezek nekem eleinte persze „felnőtt könyvek” voltak, és remekül elvoltam A Pál utcai fiúk – Egri csillagok – Tüskevár univerzumban, mindegyiket nagyon sokszor újraolvastam. Aztán egészen kivételes esetként gyerekgyógyász apukám egy ízben engedélyezte, hogy némi hőemelkedéssel és köhögésimitációval otthon maradjak a suliból, és ekkor anyukám a kezembe nyomta Kosztolányi összes novelláját: ezt olvassam, biztos, hogy tetszeni fog. Tetszett, máig ezt olvasom, ha biztosra akarok menni, amikor valami jót akarok magamnak.

Emlékszel még a legkorábbi irodalmi próbálkozásaidra? Milyen szövegek voltak ezek?

„Szép félelem és csodás részvét” – Méhes Károly: A fikusz téliesítésének napja című kötetéről

Boldog ember, akinek a lakásához erkély, netán terasz is tartozik, kiskertről már nem is beszélve. Ha kedveli a dísznövényeket, nevelhet fikuszt, és a tavaszi felmelegedés idején kirakhatja a cserepet a szabad ég alá, hogy érje a nap, a friss levegő, és az égi áldásból is kaphasson.

A fikusz számára a boldogtalanság napja, amikor megérkeznek az őszi, hideg légtömegek. Ez a nap, hogy Méhes Károly frissen megjelent kötetének címét idézzük: A fikusz téliesítésének napja. Nagyot tévednénk azonban, ha úgy gondolnánk, hogy a költő ezt a növényi (emberi) szomorúságot teszi meg legfőbb témájául, ennél ugyanis jóval többről van szó. Merthogy vannak a boldogság-boldogtalanság dichotómiáján innen vagy talán túl olyasmik, amikre Méhes nagyon is odafigyel, ezek pedig a test és a lélek egyszerű örömei, önfeledt pillanatai, valamint nyűgei-nyavalyái, amelyek talán a vég közelségének sejtelmeit hordozzák magukban.

A kötet első verse az Életjel: „(…) egy pillanatra / úgy tűnik semmi / sem fáj épp / így aztán a csöndben / végig lehet venni / mi nem fáj ami / fájni szokott. / A nyak a csuklyás izom / a jobb csípő / a bal is alkalmasint / a lábfej középcsontjai / mindkét oldalon / a térd apró szúrásokkal / a jobb váll roppanásai / és a kacska könyök / olyanokat roppan / a bal kar na az nagyon / a pattanó gyűrűsujj / a kézfejen a búb / tetszett a sebésznek / de még hagyta nőjön (…)”.