Archívum címkék: Radnóti Miklós

Huizinga késő középkori és kora újkori európai történelemről, irodalomról és művészetről írt művei az egyetemes művelődéstörténet népszerű klasszikusai. Az 1920-as évek végétől a politikai és társadalmi fejlemények hatására jelentős tudománydiplomáciai tevékenységet vállalt. Bátran kiállt a fasizmus ellen, 1942-ben a németek ezért internálótáborba zárták. Kultúrkritikai munkássága ismert volt a harmincas években Magyarországon is, 1939-ben a Magyar Tudományos Akadémia is tiszteleti tagjává fogadta.

Mint Balogh Tamás a fordításhoz készült, itt olvasható bevezetőjében írja: „Huizinga Válogatott tanulmányai először 1943 decemberében jelentek meg a Pharos kiadásában (Szécsy János és Szabó-Froreich Antal bibliofil kiadója – A szerk.), »Irodalom, művészet, tudomány« alcímmel, Radnóti Miklós fordításában és Tolnai Gábor válogatásában. A Magyar Nemzet 1944 február legelején arról tudósított, hogy az első kiadás alig négy hét alatt elfogyott. Egy másik híradásból kiderül, hogy már sajtó alatt van a – valamivel drágábbra tervezett – új kiadás. A könyvet a háború után is kiadták, változatlan tartalommal, de már Huizinga: Az európai hajnal. Irodalom, művészet, tudomány címmel. A kiadó ezúttal a címlapon is fontosnak tartotta szerepeltetni, hogy a könyv »Radnóti Miklós fordítása«, a megújult fülszöveg végén pedig azt olvashatjuk: »A könyv kongeniális fordítását a mártírsorsú költő: Radnóti Miklós végezte«. Ezen a nyomon elindulva érdekes dolgokra bukkanhatunk, ha még sok is a bizonytalanság.”

Balogh Tamás érzékletes betekintést ad a fordítási munka hátterébe, a bevezető szövegből olyan érdekességek is kiderülnek, mint az, hogy „a magyar köztudatban Huizinga neve mindmáig két kétségkívül leghíresebb fordítójáéval, A középkor alkonyát átültető Szerb Antaléval és Radnótiéval fonódik össze. Szerbnek nagyon sietnie kellett a munkával, és ennek nyomait viseli az általa készített szöveg. Ennek ellenére a fordítása jó – sőt, azt mondanám, ezért, vagy ezért is jó, hiszen Szerb alkatilag sem tudott másként, mint hajszoltan dolgozni. Ha Szerbnek megtisztelő, de letudandó feladat, Radnótinak kínszenvedés és elvesztegetett idő volt Huizingát fordítani. Számára ez pénzkereset volt. 1943–44-ben sokat jelentett neki a méltányos tiszteletdíj és az emberhez méltó munka, amit a Pharos kínált.”