Best WordPress Hosting
 

Archívum címkék: Releases

Napoleon

Közzétette szerző

Hát ez valami hihetetlen, a filmben Napoleon a lovassággal együtt megy a harcba, pedig a valóságban nem így volt, ahogy a lovát sem lőtték le ágyúval a touloni csatában, és még azt is hibásan ábrázolták, hogy a piramisokra lőtt ágyúval. Komolyan, mit gondoltak Ridley Scotték, amikor ilyesmiket tettek a filmb…

Hahaha, shut up. Get a life.

A Napoelon életéről szóló filmnél inkább azt kell figyelni, hogy mi a fenét akartak mondani nagyobb falatnak, mivel az első szexjelenet után egyértelmű, hogy baromira nem vérkomoly ábrázolás, még ha addig teljesen úgy is adták elő. Na jó, mivel Marie Antoinette lefejezésével kezdődik a mű, akinek utána feltartják a nyakánál még vérző fejét, így már az elején és voltak rá utalások, hogy ez nem hősköltemény lesz a dicső hadvezérről, amit csak tetézett az előre is mutatott “ha lenézel a lábam közé, akkor örökre a rabja leszel”-jelenet, ami az iszonyat vicces szexben csúcsosodott ki.

PostPin It!

The Killer

Közzétette szerző

Nehéz helyzetből indult David Fincher új filmje a Netflixen, hiszen ha nem ez a rendezői név lenne rajta, akkor sokkal kevesebben indították volna el, de így meg viszont a Fight Club, a Zodiac, vagy a Social Network lebeghetett a nézők szeme előtt – mindeközben Fincher csak talán csak egy zsánerrel játszó egyszerű darabot akart az asztalra tenni, ami még az alkotói karrierjére is reflektál “vele” a főszerepben.

A történet röviden egy bérgyilkosról szól, aki jól keres, mindig felkészül, nem hibázik, vagy ha mégis, akkor is tartja magát a tervhez, legyen az A, B, C, D, amit erre az esetre készített. Végrehajt, nem érdekli kinek és miért, csak jöjjön a pénz, az érzései ambivalensek. Nyilván a film elején egy hibával indítunk, aminek következményei a magánéletébe csapódnak le, amit nem tűr, és visszavág egy hagyományos bosszúfilmes szerkezetben, de Fincheri hidegséggel…, vagyis precizitással, hogy a végére megtalálja a lelkiismeretét.

Az egész ilyen kontrasztos felépítésű, mivel a fejében mondogatja a “Tartsd magad a tervhez! Készülj fel, ne improvizálj! Ne bízz senkiben! Soha ne add fel az előnyödet! Csak azt a csatát vívd meg, amiért megfizetnek! Zárd ki az empátiát! Az empátia gyengeség. A gyengeség sebezhetővé tesz.” Viszont a cselekedeteivel ennek teljesen ellentmond, hiszen bíz emberekben, empátiával cselekszik, sebezhető. A tényleges jelleme más, mint az a rendíthetetlen gyilkos, akit felépített magában, és ezt a két világot kell összepasszintania, vagy épp felszámolnia az egyiket.

PostPin It!

The Equalizer 3

Közzétette szerző

A meglepetés folytatás? Valahogy úgy él az emlékeimben, hogy az első rész korrekt volt, a második viszont nem annyira, szóval nem nagy reményekkel ültem elé, és ahhoz képest…, korrekt lett. Denzel nagyon öregesen, sokat ülve, de pakolt még egyet.

Tudjátok miért jött be nekem? Azért amit talán a rendező Antoine Fuqua emlegetett: a Man on Fire nem hivatalos folytatása. Na nem úgy, ahogy ő gondolta, bár Dakota Fanning és Denzel Washing itt van belőle, de van A zsoldos című regény, amiből készült a Man on Fire adaptáció, de sok átírással. Az Equalizer 3 viszont hangulatban pont a könyvet idézte, azt amikor Creasy újra összeszedi magát a világtól egy kisvárosba elvonulva, ahol még élni is újra megtanul, miközben fizikailag felkészül a bosszúhadjáratra.

Itt is ilyesmi a történet. Bár van egy átívelő szál a CIA-vel, ami összefügg a főszereplő Robert McCall problémájával, és teljesen érthető miért tették bele, viszont mégis utóbbi a fontosabb. Az a lényeg, ahogy a sebesült Robertet befogadja a közösség, szépen lassan lábadozik és felfedezi az életet, de a helyi maffia elkezdi túlgondolni a kizsákmányolást, és hát ki kell egyenlíteni az erőviszonyokat, szóval újra kénytelen felvenni az óráját, aztán kiosztani a gonoszoknak a hátralévő másodperceket.

PostPin It!

Old Dads

Közzétette szerző

A Netflixen egy “anti-woke”, régimódi viselkedést hangoztató komédia? Hihetetlen. Persze csak viccelek azzal, ahogy páran gondolják, hiszen sokan az érzékenyebb témák fellegvárának tartják a streaming szolgáltatót, de valójában náluk van a legtöbb féle és mennyiségű tartalom (izé, film és sorozat), így persze simán elfért a Vén Csókák is Bill Burr rendezésében és főszereplésével.

A történet apákról szól, vagyis hát főleg egy apáról, aki elég idősen vált azzá, és így még a régimódi értékeivel érkezett a mostani emberi értékekre érzékenyebb világba. Mindez természetesen sok konfliktushoz vezet, hiszen amikor szembesül valami igazságtalansággal, abba rögtön beleáll, legyen az a fia hippi magánóvodája, a szülőségébe belekontárkodó senkik, a munkahelyének új fiatal woke vezetője (ez a szál amúgy a legviccesebb), vagy épp a sok idióta elektromos rolleres!

A tanulság? Kicsit többször tartsd meg magadnak a véleményed, és próbálj kevésbé ideges lenni a felesleges dolgokon, ne állj be minden csatába, hanem koncentrálj arra, ami számodra értékes. Mármint komolyan ilyesmi jön le a végére, az a nagy karakterfejlődés, hogy egy érzékenyebb csávóval már nem veszik össze.

PostPin It!

Killers of the Flower Moon

Közzétette szerző

A művészek szinte követelik, hogy legyen következménye a tetteknek a világban, miközben mutatják mennyire nincs. Bár a Megfojtott virágok Amerika sötét korszakáról mesél, de az általános igazsága természetesen mindenhova érthető.

Érdekes, hogy a könyv amin alapszik a film valójában az FBI születéséről szól, ahogy a neve, az Killers of the Flower Moon: The Osage Murders and the Birth of the FBI is mutatja. A végeredményben pedig inkább csak fricskát kapnak a szövetségi nyomozók a tényleges dráma végén. Na jó, ez valamennyire túlzás, de érdekes, hogy mennyire háttérbe szorultak, hiába volt közük ahhoz, hogy véget értek a gyilkosságok.

A történet középpontjában az Osage törzs van, akiknek csak a puszták jutottak, vagyis maradtak, de aztán “szerencséjükre” a földek alatt rengeteg olaj volt. A felfedezéssel a gazdagság járt, na meg a megjelenő fehérek, akik a pénzre pályáztak. Volt aki fegyverrel vette el tőlük az értékeket, volt aki a bizalmukba férkőzve, barátjukként, vagy épp férjükként taposott át rajtuk a kapzsi céljait kergetve. Leegyszerűsítve ez van a 3 órában, na meg persze a szerelem, ami mindezt megolajozza.

PostPin It!

No One Will Save You

Közzétette szerző

Olyan jó kis magas labda lenne a Nincs, aki megmentsen magyar címből, hogy meg tudlak menteni egy szar filmtől, csak hát nem igaz, mivel a Hulu horrorja itthon is megjött a Disney+-ra, és még jó is. Vagy nagyjából jó.

A történet röviden nyilván az, hogy a főszereplőt egy régi trauma kíséri, csak a feldolgozását egy űrlény invázióval érzékeltetik a néző számára. Amúgy meg azzal a fő kihívással ülhettek neki a készítők, hogy csak “akcióval”, vagyis kizárólag cselekedetekkel és képekkel miképp lehet elmesélni egy történetet, hiszen a No One Will Save You feliratozójának nagyjából 20 sornyi dolga volt, de lehet sokat mondok ezzel.

Viszont a célkitűzésük azzal is járt, hogy nincs idejük tökölni semmivel, mindent le kellett metszeni a történetről, hogy pörögjön előre, azaz gyorsan jönnek az űrlények, és állítják folyamatosan erőt próbáló kihívások elé az otthon egyedül élő, a közösségből kitaszított főszereplőt, aki szépen lassan el jut oda magában, hogy nagyjából elfogadja amit fiatalon tett.

PostPin It!

Röviden: The Deepest Breath

Közzétette szerző

Rendben, mélyre mennek szabad tüdővel, de mi a fene lesz ebben dokumentarista stílusban érdekes majdnem 2 órán át? Valami ilyesmire gondoltam az amúgy lélegzetállító kezdő jelenet után.

A történet Alessia Zecchini szabad merülőt követi, hogy mi motiválta erre a sportra, milyen edzésen esett át, és hasonlók kerülnek elő a jellemrajzában. Mellette pedig egy szintén ilyesmi felé sodródó férfit is bemutat a film, nyilván azért, mert a sorsuk idővel összekapcsolódott.

Nyilván dokumentumfilm, szóval érdekes vágással kalapálnak belőle teljes, mozgóképben fogyasztható történetet, azt amit megláttak benne előzetesen. Összességében jó a végeredmény, és az izgalmas részekkel is ügyesen játszanak, szóval van feszültség is az amúgy gyönyörű merülések mellett, viszont a játékidő nekem nem telt meg valahogy, talán mert a végső kihívást nem építették fel rendesen.

PostPin It!

A Man Called Otto

Közzétette szerző

Amikor felvittem az IMDBN az idén látott listámba a filmet, akkor konkrétan meglepődtem, hogy 7,5 ponton áll. Vagyis értem, hogy miért kajálható be Tom Hanks új filmje, és nem is a földbe döngölném, mert elmegy, de olyan komfortnézős hatásvadászat a Man Called Otto fele, ami nem szokott betalálni.

A történet középpontjában Otto van, aki egy morgós öregember, de már az elején látjuk, hogy a felesége elvesztése miatt alakult így. Otto mindene a szabályok valamiért (nyilván kiderül idővel ennek a háttere is), és kommunikálni csak agresszívan tud mindenkivel. Amikor a szomszédjába költözik egy bevándorló nő az ügyetlen férjével, akkor minden megváltozik. Az akaratos nő sok apróságra ráveszi Ottót, és ezek az élmények lassan segítenek az öregnek újra kinyílni az életre.

Mindez szép és jó, de közben van egy teljesen másik film is ebben, egy szétdarabolt flashback, amiben a Truman Hanks által alakított fiatal Ottót látjuk, aki találkozik élete szerelmével, és összejön vele. Na a “másik” kijelentést itt komolyan kell venni, mert olyan, mintha valami kezdő rendezőre bízták volna, és ezen az alakítások sem segítenek, hiszen az egész olyan, mint valami tanuló munkája kezdő színészekkel és megvalósítással. Hogy ez az idilli élet, ami hiányzik az idős Ottónak, azt legfeljebb a sárga szűrőből tudhatjuk.

PostPin It!

The Creator

Közzétette szerző

Nem hiszem el, hogy ez 100 milliónál kevesebbe került. Néztem a filmet, és folyamatosan ámultam a vizualitásán. Ez alatt nem is csak a trükköket értem. Lehet nem ezzel kéne kezdeni, de előtte volt például a The Marvels előzetese, ami ugye 270 milliót taksál, és a Creator kinézetben oda-vissza veri. Hihetetlen a látványvilág. A sztori már kevésbé…

A történet a közeljövőben játszódik, ahol az emberiség, vagyis Amerika harcol az AI ellen, míg például a távol-keleti országok üdvözlik az evolúció új lépcsőjét. Ebben vesz részt a főszereplő, aki a múltja miatt egy olyan bevetésbe kerül, amiben az amerikaiak tudomására jutott új AI csúcsfegyver megszerzésére mennek katonák.

Gondolom a trailerből is lejött, hogy egy fiatal AI fiú a “csúcsfegyver”, és a főszereplő önös érdekből nem pusztítja el, hanem közösen kezd menekülni vele. Nem akarok sokat lelőni a sztoriból, mert nincs sok a filmben. Mármint jól hangzik az egysoros tartalomban, hogy AI, de valójában ez csak egy hatalmas körítés, hogy a rendező jól kinéző dolgokkal vegye körbe a teljesen alap akciófilmjét.

PostPin It!

Elemental – a halványuló Pixar-parázs

Közzétette szerző

Bár nem is olyan rég a Soul még emlékeztetett minket a Pixar fénykorára, de azóta csak tovább folytatódott a kreatív mélyrepülés, amiből lehet már sosem húzzák fel a gépet. Rendben, az Elemiben akadtak jó pillanatok, és a végén még akár sírni is lehet, 1-2 húrt eltaláltak a készítői, de nem nagyon állt össze egy koherens filmmé.

Tudjátok mi jutott össze közben? Hogy mennyire érezhető a mondanivaló. Nyilván mese, szóval egyszerűen szájba rághatják a vége gondolatot, de a Pixar azért valahogy korábban tudta ezt sok korosztályosan csomagolni, itt pedig kilógott a lóláb. Az üzenettől indultak nyilván, de a köré történt ötletelésen…, nem is tudom, talán úgy mondom, hogy nem érződött egyedi hang, vagy túlságosan el volt temetve a románc alatt.

A történet a különböző kultúrák találkozásáról szól, az ázsiai minde… izé, tűzi mindent a családi hagyományokért, és a fekete.., izé vízi nagycsaládi individualizmus találkozásáról, és más kultúra elfogadásáról. A főszereplő tűzlány mélyen belül azt érzi, hogy fel kell adnia az álmait, és átvenni az apja tűzboltját, folytatni a hagyományt, de amikor egy vízsrác belecsobban az életébe, akkor nem csak a bolt kerül bajba, de még azzal is szembesül, hogy lehet a saját útját kell járja. Na meg szerelmes is lesz.

PostPin It!

Röviden: Joy Ride (2023)

Közzétette szerző

Nem akarok elmenni a nagyobb idei R besorolású komédiák közül egyik mellett sem, így nem maradhatott ki a Joy Ride, ami 32 millióba került, és bukott odakinn. Na de attól még lehetne jó, nem?

A történet egy örökbefogadott kínai lányról szól, na meg a barátnőjéről, akivel ketten kilógtak az amerikai kisvárosból, ahol gyerekként éltek. Felnőve az egyikőjük sikeres ügyvéd, a másik pedig a garázsában élő művész, akinek teljesen szétesett az élete. Ők ketten húznak el Kínába, hogy nyélbe üssenek egy üzletet, és hozzájuk csapódik egy rokon és egy barátnő, hiszen 2 emberrel nem lehet komédia road moviet csinálni. Na jó, ez cinikus megjegyzés volt, igazából mind a négyen teljesen más nézőpontot mutatnak be. De minek?

A lényeg, hogy az üzleti útból az örökbefogadott anyjának keresése lesz, amihez át kell vágni Kínán, és eközben bajba is kerülnek párszor a nők. Igazából ez bőven elég lenne laza keretnek, ami összefogja a kitalált vicces pillanatokat, de valahogy semmi flow nincs, iszonyat darabos a film. A fő probléma még így is inkább az, hogy a poénok nem erősek, vagyis… kínosak. A film után rögtön az ugrott be, hogy olyan, mintha a Bridesmaids fosós jelenete lett volna az etalon, és annak a hangulatát akarták megidézni, de gyenge és feleslegesen kínos utóérzet lett belőle. Ezen kívül a kémia sem működött a szereplők között, így amikor konfliktusba kerültek, az többnyire “na végre” érzést hozott nálam. Spoiler: ez még az utolsó perceknél is állt, amikorra elvileg összekovácsolódtak.

PostPin It!

Good Will Hunting – a megnyugtató katarzis ereje?

Közzétette szerző

A minap belefutottam a Louis CK viccbe, miszerint Matt Damon az egyik írója a filmnek, és úgy kezdte a forgatókönyvet, hogy “mindenekelőtt: fantasztikus vagyok, egyszerű munkás, sokat verekszem, de ezek mellett.. az IQ-m szinte végtelen, még suliba sem jártam, csak tudom a dolgokat”. Persze nevettem rajta, viszont fel is élesztette bennem, hogy újra kéne nézni […]

PostPin It!

Heart of Stone

Közzétette szerző

Hogy miért nem jött a poszt időben, pedig már szombaton megnéztem Gal Gadot kémes filmjét, a Netflix augusztusi blockbusterét? Mert egyszerűen a legátlagosabb semmi volt a végeredmény. A történet egy olyan mindentől független kémügynökségről szól, akik vigyáznak a világ egyensúlyára, például az országos kémhálózatokba beépülve azok jó akciót segítik. A ventilátorba repülő kaki pedig az, […]

PostPin It!

Oppenheimer – történelemlecke vagy figyelmeztetés?

Közzétette szerző

Mielőtt a konkrét filmre térnék pár dolog mindenképp az Oppenheimer mellett szól, és ha nem tetszett volna akkor is szurkolnék neki: egy komoly témáról éretten beszélő mű 100 millióból, amit filmre forgattak, és elvileg a CGI-t hanyagolták benne, nem csak az atombomba felrobbantásánál, hanem úgy összességében. Mivel van tele a látvány helyett? Beszélgető felnőttekkel, akik […]

PostPin It!

Bird Box: Barcelona (Dog Box?)

Közzétette szerző

A Netflix megtette, végre szállított valamit a Bird Box univerzumba, ami… szarabb, mint az eredeti. Komolyan, még az európai helyszín sem dobja fel, talán mert a távoli képek csúnyábbak, mint a Fallout 1-2 (írói túlzás), a közeli pusztulat pedig olyan, mintha 1 utcán járnának fel és le, miközben “átszelik” Barcelonát. A történet onnan indít, ahonnan […]

PostPin It!

Mission: Impossible – Dead Reckoning Part One

Közzétette szerző

Kicsit bajban vagyok, mert részemről valamennyire értékelhetetlen a Dead Reckoning így, hogy csak a felét láthattuk. Hova viszik a karaktereket, mit akarnak esetleg mondani a főellenséggel? Ki tudja, egyszer csak vége a sztorinak, a pilotnak. Idén ugye eléggé nagy trend lett ez a félbevágás, és kicsit borzasztó, hogy többnyire jól is hoztak, mert rá fog […]

PostPin It!

Indiana Jones and the Dial of Destiny

Közzétette szerző

Indiana Jones és a nosztalgiajárat. Ez a magyar címe azt hiszem, és rögtön az első 10 percben fel is pattan a vonatra Indy, méghozzá egy olyan CGI pillanatot hozva, ami kétszázhússzal kiszakít a beleéléséből. Nem a trailerben is látott deepfakere gondolok, hanem a tényleges kocsikon futásra ennél a 300 millióba került filmnél. A történet a […]

PostPin It!

No Hard Feelings

Közzétette szerző

Szóval Jennifer Lawrence úgy döntött, hogy a Causeway-jel és ezzel tér vissza, és itt mindent bevállal? Mi történt, felfogadta Matthew McConaughey ügynökeit? A No Hard Feelings megpróbált érvényesülni a moziból, de még streamingről is kihalt “mocskos” vígjátékok zsánerében. Félig sikerült is neki. A film ötlete láthatóan a helikopter szülőkből indult ki, na meg abból a […]

PostPin It!

Tyler Rake visszatért – több pénz, több helyszín az Extraction 2-ben

Közzétette szerző

Az Exraction első része a világjárvány legelején érkezett, amikor nagyon ki voltunk éhezve minden újra, hiszen épp szembesültünk azzal, hogy jó sokáig zárva lesznek a mozik, és a nagy stúdiók még nem döntötték el mit kezdenek a már készen levő blockbustereikkel. Ebbe az időszakba tette be a Netflix a korábban kaszkadőr Sam Hargrave akciófilmjét, amiben […]

PostPin It!

The Flash: avagy No Way Home a DC-től

Közzétette szerző

Az a durva, hogy a Flashpoint történetre épülő film szinte közepessége miatt hatalmas lehúzást és korrekt éltetést is simán kaphatna, közben csak egy kellemes semmi. Rendben, a Shazam 2-nél jobb, hiába a DCEU utolsó nagy rúgása, de azt, valljuk be, nem nehéz megugrani. A történet röviden annyi, hogy Barry, avagy a Flash egyik este szomorúan […]

PostPin It!