Könnyű dolgom lenne, ha egyszerűen egy hangszerbemutatóról kellene most írnom, ám a történet valami sokkal bonyolultabb és fontosabb lényeget hordoz magában: sok évtized után most újra megszólal az a hang, amely hosszú időn át az etédi közösség önkifejezésének összetéveszthetetlen hangja volt, s amely az idők során végképp elhallgatni tűnt, egészen mostanig. Etéden vasárnap csoda történt: nem csupán egy hangszer újjászületésének az ünnepén lehettünk jelen, hanem a közösség életének azon a nagy pillanatán, amely lehetőséget teremt önnön identitásának újrafogalmazására is.
A hangszer történetéről az egyik legfontosabb tájékoztatást Orbán Balázstól kapjuk, aki a Székelyföld leírásában a következőképpen beszél Etédről: „Etéden van egy sehol sem láttam ősi hangszer a Timbora, ez egy hosszu lant négy hurral, és guitare-szerü hang-osztálylyal, melyel igen szép, remegve panaszos hangokat lehet kihozni; a hurokat tollal pengetik. E lehetett régi harczi dalnokaink hangszere, s a most tökéletesitett cytherának ősatyja.” Persze, nagyon nehéz lenne bizonyítani vagy cáfolni Orbán Balázs állítását, ám sokkal fontosabb, hogy, amikor a timbora kapcsán őt idézzük, elolvassuk a teljes, Etédről szóló leírást, amelyben az idézett bekezdés előtt kevéssel így beszél a faluról: „Etédet gyönyörü nép lakja, kiválóan a nők oly szépek mint sehol: annyi szépséget egy csoportban soha sem láttam, mint Etéden egy vasárnap templomból való kijövetelkor; öltözetük is igen szép és festői, s azért közmondás Székelyföldön, hogy: olyan szép mint az etédi menyecskék.”
Etéd látképe. Fotó forrása: Etéd Község Önkormányzata