Best WordPress Hosting
 

Az etédi csoda – Timbora-bemutató

Könnyű dolgom lenne, ha egyszerűen egy hangszerbemutatóról kellene most írnom, ám a történet valami sokkal bonyolultabb és fontosabb lényeget hordoz magában: sok évtized után most újra megszólal az a hang, amely hosszú időn át az etédi közösség önkifejezésének összetéveszthetetlen hangja volt, s amely az idők során végképp elhallgatni tűnt, egészen mostanig. Etéden vasárnap csoda történt: nem csupán egy hangszer újjászületésének az ünnepén lehettünk jelen, hanem a közösség életének azon a nagy pillanatán, amely lehetőséget teremt önnön identitásának újrafogalmazására is.

A hangszer történetéről az egyik legfontosabb tájékoztatást Orbán Balázstól kapjuk, aki a Székelyföld leírásában a következőképpen beszél Etédről: „Etéden van egy sehol sem láttam ősi hangszer a Timbora, ez egy hosszu lant négy hurral, és guitare-szerü hang-osztálylyal, melyel igen szép, remegve panaszos hangokat lehet kihozni; a hurokat tollal pengetik. E lehetett régi harczi dalnokaink hangszere, s a most tökéletesitett cytherának ősatyja.” Persze, nagyon nehéz lenne bizonyítani vagy cáfolni Orbán Balázs állítását, ám sokkal fontosabb, hogy, amikor a timbora kapcsán őt idézzük, elolvassuk a teljes, Etédről szóló leírást, amelyben az idézett bekezdés előtt kevéssel így beszél a faluról: „Etédet gyönyörü nép lakja, kiválóan a nők oly szépek mint sehol: annyi szépséget egy csoportban soha sem láttam, mint Etéden egy vasárnap templomból való kijövetelkor; öltözetük is igen szép és festői, s azért közmondás Székelyföldön, hogy: olyan szép mint az etédi menyecskék.”

Etéd látképe. Fotó forrása: Etéd Község Önkormányzata

„Nem hiszem, hogy könnyű sikerek mentén érdemes élni”

A gasztronómia és a vendéglátás terén nem részesültél intézményes oktatásban, most mégis itt ülünk az éttermedben, ráadásul az utóbbi években zászlóvivője lettél az erdélyi gasztronómiának. Mi vezetett erre az útra?

Már egész kiskoromban elkezdett érdekelni a főzés, és az a fajta gyermek voltam, aki könnyen rácsodálkozott egy tányér ételre. Az első főzéshez kapcsolódó élményem az, amikor még kisiskolás koromban először csináltam tojásrántottát a családnak, és próbáltam spéci módon felvágni hozzá a paradicsomot, amitől nagyon kreatívnak éreztem magam, dicséretet is kaptam a szüleimtől. A szülői minta és a családi közeg is nagyon inspiráló volt, mert édesapám –, aki sajnos már nincs velünk – nagyon szeretett főzni, imádta vendégül látni az embereket, így ez nálunk természetesnek számított. Ez ugyanígy jellemző a mostani életemre is, mert ha akad egy szabadnap, amikor otthon lehetünk a családdal, akkor már azonnal azon töröm a fejemet, hogy mit főzzünk, és kit hívjunk át – a feleségem persze nem mindig díjazza az ötletet. Mielőtt vendéglátós lettem, öt-hat évig utazgattam különböző országokban, és végigjártam azokat az éttermeket, amelyek érdekeltek. Már akkor is (ahogyan most is) azt mondtam magamról, hogy én „élénken figyelő vendég vagyok!”. Az volt az elképzelésem, hogy majd nyugdíjas koromban csinálok egy kis éttermet, ahol kiélhetem magam. Hála istennek nem kellett addig várnom.

Salt is Mine néven 2022 márciusában, a parajdi sóbányában szerveztetek vacsorát a budapesti Salt étterem séfjével, Tóth Szilárddal, ők 2019-ben kapták meg a Michelin-csillagot. Ezen a vacsorán volt csukaikra, fermentált rókagomba, kecsketatár, agyas leves, báránypacal és még sok minden más is, mindez 120 méterrel a föld alatt, ahová a vendégek amerikai veteránautókkal érkeztek.

Székelyudvarhelyi könyvünnep – családias találkozó szerzőkkel, műfordítókkal

Nincs az a könyvszerető ember, akit a pár fillérért elvihető régi könyvek látványa be ne csalogatna egy rendezvényre. Erre számítottak a székelyudvarhelyi városi könyvtár munkatársai is, amikor a sült gesztenyét, „kókós” lepényt, cukormázas almát kínáló faházikók mellé könyvturkálót is berendeztek a Könyvünnep helyszínének bejárata előtt. A téka családias hangulatú könyvlabirintussá alakult: a kölcsönző és a folyosók zugaiban kiadók standjai, az alagsorban illusztráció-kiállítás, az olvasóteremben író-olvasó találkozók, az audio-vizuális teremben dedikálásra is alkalmas kávézó. Az apró fényekkel megidézett adventi hangulat mellett olvasókuckókkal tették otthonossá a teret a szervezők; késztetést éreztem arra, hogy egy verskötet vagy egy jó regény társaságában kivonuljak a világból. A kínálatból hiányoztak ugyan a húzónevek – legfeljebb a nosztalgikus történelmi regények műfaját kedvelők írták be naptárukba a Fábián Janka-találkozó időpontját –, mégis akadtak olyanok, akik egész hétvégére beköltöztek a könyvtár falai közé. Így tettem én is, hogy minél több beszélgetésbe belehallgathassak.

Ingujj helyett kézműves könyv

Messziről felismerhető a Gutenberg Kiadó standja, kiadványainak képi világa már-már a védjegyévé vált. Kürti Andrea meghatározó grafikái több szakmai díjat is hoztak a kiadónak, tavaly például a Műrepülés című kötete nyerte el a Szép Magyar Könyv Díjat. A divattervezői szakmát illusztrátorita cserélő alkotó úgy érzi, a gyerekkönyv-illusztrációi színesek, dekoratívak, de ez nem jelenti azt, hogy a munkái minden szempontból tükrözik saját belső világát.

A Székelyföld 25 éves lett

Fennállásának a 25. évfordulóját ünnepelte pénteken a Csíkszeredában megjelenő Székelyföld kulturális folyóirat, ebből az alkalomból a Székelyföld-díjakat is kiosztották – adta hírül honlapján a Helikon című erdélyi irodalmi folyóirat.

A csíkszeredai Székelyföld Galériában megtartott jubileumi ünnepségen Zsidó Ferenc, a folyóirat főszerkesztője röviden összefoglalta a lap elmúlt huszonöt évének fontosabb eseményeit, továbbá megnyitották a Székelyföld 25 című plakátkiállítást. Ezt követően a folyóirat irodalmi elismeréseit, a Székelyföld-díjakat osztották ki.

Székelyföld-díjjal Papp Attila Zsolt költőt és Szabó Árpád Töhötöm néprajzkutatót tüntették ki. A nem székelyföldi származású szerzőknek járó Székely Bicskarend Díjjal Darvasi László költőt, írót jutalmazták.