Best WordPress Hosting
 

Sokszor azt keressük az időben elveszve, hogy kik is vagyunk

Mit jelent az idő egy színésznek? Mit egy énekesnőnek? Mikor és hogyan születik meg az a különleges pillanat, amikor egy előadóművész és a közönsége között megáll az idő? Wunderlich József színművésszel és Schoblocher Barbara énekesnővel az idő misztériumáról beszélgettünk és többek között az is kiderül, hogy a csend miként lehet az idő része és mely alkotások hatnak rájuk igazán, de az is szóba kerül, hogy milyen tervekkel vágnak bele az új esztendőbe.

Alkotók: Talum Fruzsina, Erdei Bálint, Zagyva Zoltán

#videó

Melyek a kortárs magyar irodalom időtálló versei? Száz év múlva kiderül!

A Petőfi-bicentenáriumi év zárásához közeledve Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója egy időkapszulát helyezett el a Magyar Nemzeti Bankban, melyben a Magyar Kultúra magazin „tricentenáriumi” antológiájának – azaz a száz év múlva esedékes következő kerek Petőfi-jubileum ünnepi kiadványának – kézirata található. A dokumentumot kizárólag 2123-ban olvashatja majd el a Petőfi Irodalmi Múzeum akkori igazgatója, aki az időkapszulát készítők reményei szerint száz év múlva meg is jelenteti majd könyvként a gyűjteményt.

A projektről az Index is hírt adott. A PIM főigazgatója a lapnak elárulta, hogy ő és Bonczidai Éva, a Magyar Kultúra magazin főszerkesztője válogatták össze a verseket, melyek között Petőfi művei mellett többségében kortárs szerzők szerepelnek. A válogatás bár szubjektív volt, mégsem kizárólag két ember értékítéletére bízták a jövőpostát – Demeter és Bonczidai több mint 70 költőt, írót, irodalmi szakembert kért fel arra, hogy a magyar írott kultúra terméséből ajánljanak öt-öt verset egy ma is élő költőtől.

„Kíváncsiak voltunk, hogy szerintük melyik az a nagy vers, amelyik a XX. század második felében vagy a XXI. század első harmadában született. És a játék elkezdődött. Érdekes, hogy olyanoktól is javasoltak verseket, akik nem az élvonalbeli költők közé tartoznak, tehát a „névtelen” vagy kevésbé ismert alkotóktól is. De neveket nem árulhatok el, azt sem, hogy kik, és azt sem, milyen verseket javasoltak. Száz év múlva kiderül” – mondta Demeter Szilárd, aki azt sem árulta el, hogy hány kortárs szerzőtől pontosan hány vers szerepel a kötetben. Az ajánlott művek száma nagyjából 400 vers lehetett, ebből szűkített a két szerkesztő Az idő igaz című antológia kéziratához.

A vágány mellett, kérjük, vigyázzanak!

„Nehéz megfogalmazni, hogy az ember miért szeret bele a vasútba. De ha találkozik olyanokkal, akik hasonszőrűek, akkor egy egész éjszakát át tudunk beszélni a vonatról” – meséli Balázs Géza, aki elmondása szerint gyermekkora óta érdeklődik a vasút iránt. Olyannyira, hogy ki is talált egy tudományágat, ez a vasútnéprajz, illetve ennek kiterjesztett változata, a vasút-antropológia.

Készítette: Talum Fruzsina, Honti Gergő, Kojnok Dávid

#közlekedés

„Mámorító élmény, az első nagy győzelmek közül való az életben” – interjú Nagy Koppány Zsolttal

Gyermekként évekig ülünk a szüleink mögött vagy mellett az autóban, alig várva azt a pillanatot, hogy végre mi magunk is a kormány mögé ülhessünk. Milyen mértékben foglalkoztatott gyermek- és fiatalkorodban a vezetés, illetve milyen utazással, autózással kapcsolatos emlékeid vannak?

Nekünk annak idején Erdélyben nem Daciánk volt –  amelyre egyébként tökéletesen ráillett az életbölcselet: „Amikor egy ajtó bezárul, kinyílik egy másik” –, mint a lakosság jelentős részének, hanem a román autóipar másik csodája, egy Oltcit, amelyik az Olt folyó nevét ötvözte zavarba ejtő eredetieskedéssel a Citroën autómárka nevével. Ez egy háromajtós modell volt, akkorka – ha jól emlékszem, hatszáz köbcentis – motorral, amely kb. egy hajszárítót tudott volna magabiztosan hajtani. Kisebb dombokon egyes fokozatban ment fel, nagyobb dombokról visszagurult. Ráadásul olyan trehányul rakták össze, hogy a benzingőz egy része állandóan az utastérben terjengett.

Mivel az üléseket – érthetetlen és francia módon – meglepően kifinomult plüss borította, amely erősebb érintésre viszont könnyen szakadt, édesapámék előrelátóan preparált báránybőrrel borították be őket. Miután ezt a nap megsütötte, és a szaga összekeveredett a magát az utastérben már otthonosan érző benzingőzzel, olyan gyilkos elegy keletkezett, hogy a húgommal ketten minden utazás alkalmával ájultan hevertünk a hátsó ülésen, amely erős klausztrofóbiát is eredményezett, mert kicsi volt, szűk és kényelmetlen, és csak az első ülések előredöntését követően lehetett kikászálódni az autóból. Évekig ennyi élményem volt az autózással kapcsolatban; szerintem azon ritka gyerekek közé tartoztam, akik még a buszt is jobban kedvelték, mint a kocsit.

Könyvnyomtatás 550 – Az egységes tipográfia mint a modern könyvnyomtatás kezdőpontja

A mai automatizált technológiák általi gyártás, az ipari előállítás méretei és a fogyasztói társadalom működése afelé terelték az emberek könyvekhez fűződő kapcsolatát, hogy mint „készárut” leemelhetik a könyvesbolt polcairól, és mint szellemi értékkel bíró használati tárgyat, hazavihetik a saját könyvespolcukra. És bár a könyvnyomtatást sokan és sokféleképpen temették már az elmúlt évtizedekben, a fizikai könyvek, velük együtt a nyomdák mégis velünk maradtak.

Hogy előállítási körülményeik reflektálatlanul állnak a hétköznapokban, annak éppen az lehet az oka, hogy a könyv maga a hétköznapjaink szerves részévé vált. Ha el is töprengünk rajta, hogy elkészültéhez milyen stádiumokon kellett átesnie az író által a kiadóhoz leadott nyers szövegnek – például szerkesztés, jóváhagyás, tördelés, illusztrálás, tipográfia megválasztása –, mely folyamat végén kikerül olvasmányélményünk tárgya, nem valószínű, hogy röpke kérdőfoszlánynál tovább jutunk. Holott a részletek mögött jó esetben gondos tervezés, kritikus döntések sorozata húzódik meg.

Például valószínűleg ritkán gondolkozunk el azon, hogy mi alapján választja meg a könyvkiadó, a nyomda vagy épp a szerző az adott szöveg betűtípusát. Apróság, mégis alapvetően meghatározza ez a tényező az olvasással való kapcsolatunkat – jelentősége pedig jobbára csak akkor tűnhet fel, ha valamilyen oknál fogva nem megfelelő tipográfiával kiadott nyomtatványt veszünk a kezünkbe. A funkcionális vonatkozásokon túl – nevezetesen, hogy olvasható legyen, és hogy a kiadás nyelvének minden írásjel- és betűkaraktere egységesen lejegyezhető legyen – ott van az esztétika kérdése is. Ne csak olvasható, de jólesően olvasható is legyen az adott kötet: ez a minimum elvárásunk egy könyvvel szemben.

550 éves a magyar könyvnyomtatás – Magyar Kultúra lapszámbemutató az OSZK-ban

A rendezvényen Heinczinger Mika, a Liszt-díjas Misztrál együttes alapító tagja is közreműködött.

Rózsa Dávid, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója köszöntőjében elmondta: az idén 550 éves Budai krónika kultúránk gazdagságára, a magyar könyvnyomtatás történetére mutat rá és alkalmat ad arra, hogy számot vessünk kultúránk helyzetével. A Magyar Kultúra magazinról hangsúlyozta: a rendszeresen megjelenő tematikus magazin értékközvetítő, a könyvet fókuszba helyező lapszámában pedig a nemzeti bibliotéka is helyet kap. (Rózsa Dáviddal a témában készült interjú a Magyar Kultúra 2023/5. számában itt olvasható.)

Farkas Gábor Farkas, az Országos Széchényi Könyvtár művelődéstörténésze

„Minden kiadó minden szerzője fontos, aki hozzáad ehhez a piachoz”

Ha az elmúlt tíz évet tekintjük, milyen tendenciákat rajzolhatunk fel a könyviparban? Bővül vagy zsugorodik a piac?

A saját adataink, valamint a Magyar Könyvkiadók Egyesületének adatai azt mutatják, hogy az elmúlt évtizedben, nagyjából 2013-tól a Covid-járványig egy folyamatos, lassú, de stabil növekedés volt jellemző a könyvpiacon. A pandémia alatt valamelyest visszaesett a fogyasztás, de nem következett zuhanórepülés. Ez a stagnálás aztán 2021–2022-ben megint növekedésre váltott, azaz ma már újra növekvő könyvpiacról beszélhetünk. Tehát a sokszor tett pesszimista megállapítás, hogy már egyáltalán nem olvasunk, nem helytálló, legalábbis a mi adataink alapján nem ez látszik.

Jelenleg újabb gazdasági recesszió elején állunk. Hogyan alakulhat ebben a környezetben a könyvek piaca? Mik az előrejelzéseik az elkövetkező időszakra?

Székelyudvarhelyi könyvünnep – családias találkozó szerzőkkel, műfordítókkal

Nincs az a könyvszerető ember, akit a pár fillérért elvihető régi könyvek látványa be ne csalogatna egy rendezvényre. Erre számítottak a székelyudvarhelyi városi könyvtár munkatársai is, amikor a sült gesztenyét, „kókós” lepényt, cukormázas almát kínáló faházikók mellé könyvturkálót is berendeztek a Könyvünnep helyszínének bejárata előtt. A téka családias hangulatú könyvlabirintussá alakult: a kölcsönző és a folyosók zugaiban kiadók standjai, az alagsorban illusztráció-kiállítás, az olvasóteremben író-olvasó találkozók, az audio-vizuális teremben dedikálásra is alkalmas kávézó. Az apró fényekkel megidézett adventi hangulat mellett olvasókuckókkal tették otthonossá a teret a szervezők; késztetést éreztem arra, hogy egy verskötet vagy egy jó regény társaságában kivonuljak a világból. A kínálatból hiányoztak ugyan a húzónevek – legfeljebb a nosztalgikus történelmi regények műfaját kedvelők írták be naptárukba a Fábián Janka-találkozó időpontját –, mégis akadtak olyanok, akik egész hétvégére beköltöztek a könyvtár falai közé. Így tettem én is, hogy minél több beszélgetésbe belehallgathassak.

Ingujj helyett kézműves könyv

Messziről felismerhető a Gutenberg Kiadó standja, kiadványainak képi világa már-már a védjegyévé vált. Kürti Andrea meghatározó grafikái több szakmai díjat is hoztak a kiadónak, tavaly például a Műrepülés című kötete nyerte el a Szép Magyar Könyv Díjat. A divattervezői szakmát illusztrátorita cserélő alkotó úgy érzi, a gyerekkönyv-illusztrációi színesek, dekoratívak, de ez nem jelenti azt, hogy a munkái minden szempontból tükrözik saját belső világát.

Mit hagyunk magunk után? – Interjú Bonczidai Évával, a Magyar Kultúra főszerkesztőjével

Milyen űrt tölt ki a Magyar Kultúra magazin a hazai folyóiratkultúrában, hogyan néztek ki a kezdetek?

A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Demeter Szilárd ötlete volt, hogy Magyar Kultúra néven szülessen egy értékközvetítő magazin, amely méltó ehhez a névhez. Ő kért fel, legyek a főszerkesztője, és rám bízta, hogy találjam ki, milyen legyen ez a lap.

A felkéréskor mit