A Tetris sztorija annyira izgalmas és szövevényes, hogy csodálkozom, eddig miért nem jutott eszébe senkinek, hogy regény vagy film formájában feldolgozza. A logikai-ügyességi játékot egy Alekszej Leonyidovics Pazsitnov nevű zseniális programozó írta a nyolcvanas évek közepén, miközben a Szovjet Tudományos Akadémián számítógépes hangfelismerő szoftvereken dolgozott. Mint a korszak számos komputeres szakembere, a munkaidő üres óráit játékok készítésével ütötte el, kapcsolatot keresve számítógép és ember, logika és érzelem között. Így született az Elektronika 60 nevű gépre az a programocska is, melyhez az inspirációt kedvenc gyerekkori játéka, a pentominó adta, amelyben öt négyzetből álló alakzatokból kellett formákat kiépíteni. A négyzetek számát a programozás során négyre redukálta, a játék neve pedig a tetrominó és a tenisz szó kapcsolatából jött létre.
A Tetris ugyanolyan addiktív volt, mint amilyen egyszerű. Égből hulló, két dimenzióban forgatható alakzatokat kellett úgy egymás mellé és egymásra helyezni, hogy sorokat töltsenek ki: ha ez sikerült, az adott sor eltűnt, ha nem, egyre magasabbra tornyozódtak az alakzatok. A játékot valójában soha sem lehetett megnyerni, az egyre gyorsabban hulló, egyre nehezebben beforgatható idomok örök kihívást jelentettek.
Alekszej Leonyidovics Pazsitnov a Tetris megállmodója 2015-ben. Fotó: AFP/Francois Lo Presti