Best WordPress Hosting
 

Négy könyv arról, hogy mi az ára, ha csorbítják a nők tanuláshoz való jogát

A napokban nyilvánosságra került az Állami Számvevőszék tavasszal készült, sok szempontból problematikus elemzése, amely szerint, ha a túl sok a diplomás nő, az demográfiai problémákhoz vezethet. A nők oktatáshoz való jogának védelmében most olyan könyveket ajánlunk, amelyek segíthetnek megérteni, hogy hova is vezethet, ha a nőket biológiai funkciójukra degradálják és korlátozzák a tanuláshoz való hozzáférésüket. 

Ingrid Bergman, a filmtörténet egyik legnagyobb csillaga

A filmtörténet egyik legnagyobb csillaga 1915. augusztus 29-én született Stockholmban. Édesanyját kétévesen vesztette el, tíz évvel később édesapja is meghalt. A színiiskola elvégzése után, húszévesen játszotta el az Intermezzo című svéd filmben a fiatal zongoratanárnőt, aki egy ünnepelt, házasságban élő hegedűművésszel kerül meghitt kapcsolatba. Alakítása felkeltette a legendás amerikai producer, David O. Selznick figyelmét, aki a film három évvel később készült amerikai változatának női főszerepét is a svéd szépségre bízta, Leslie Howard partnereként. A sikert követően Bergman hétéves hollywoodi szerződést kapott, s hamarosan a legnagyobb sztárok közé emelkedett.

Az igazi áttörést 1942-ben a Kertész Mihály (Michael Curtiz) rendezte Casablanca hozta meg számára.

Minden idők egyik legszebb romantikus filmjében a filmvásznon szikrázott a levegő közte és Humphrey Bogart között, bár a két színész a való életben egyáltalán nem szívlelte egymást.

Aki A kék madarat írta – Maurice Maeterlinck 160 éve született

Gazdag, konzervatív, katolikus családból származott, s egy darabig úgy tűnt, ő is tisztes polgári pályára lép majd. Szülővárosa jezsuita kollégiumában tanult, ahol már ekkor írással kezdett foglalkozni, majd 1885-ben jogi diplomát szerzett a Genti Egyetemen. Rövid ideig ügyvédi gyakorlatot is folytatott, tagja lett Gent ügyvédi kamarájának, majd Párizsba utazott.

A francia fővárosban elsősorban irodalmi körökkel, a szimbolista mozgalom tagjaival került kapcsolatba, s fél évig a szimbolista Pléiade című folyóirat szerkesztésében is részt vett. 1886-ban jelentette meg első verseskötetét Üvegházak címmel, majd 1889-ben a Maleine hercegnő című színművét. A mindössze harminc példányban megjelent dráma nagy sikert aratott: a neves költő, Émile Verhaeren lelkesen üdvözölte, Octave Mirbeau pedig a Le Figaro című lapban írt kritikájában Shakespeare fölé emelte a szerzőt. Ezek után Maeterlinck a jogi pálya helyett teljes egészében az irodalom mellett kötelezte el magát.

Sokat és sokfélét írt, verset, drámákat, bábjátékokat és prózát is, emellett fordított is, például Shakespeare-t, Novalist, John Fordot.

Ott torony volt – kritika

Házak között, eldugva, otthagyott senkiföldjére emlékeztető telek; korhadt-rozsdás sörpadok és leterített pokrócok; koszos házfal, projektor, hangfalak – itt valami vetítés lesz. Víg Mihály előlép a ködből egyszer itt, aztán a Gólyában. Ilyen lett az Ott torony volt portréfilm.

Ott torony volt

A nyolcvanas évek első fele a „tűrt és tiltott” határán elhelyezkedő alternatív, underground művészet virágkora volt Magyarországon. Ennek a korszaknak meghatározó képviselője Víg Mihály, aki 1979-ben barátjával, Hunyadi Károllyal megalapította a mai napig működő Balaton együttest. A később megalakuló és csak pár évig létező, de máig legendának számító Trabant együttesnek is oszlopos tagja volt. Víg Mihály számos filmzenét is írt, többek között Szabó Ildikónak, Szirtes Andrásnak és Xantus Jánosnak. Tarr Béla állandó zeneszerzője lett, sőt a Sátántangó főszerepét is ő játszotta. A portréfilmben nagyon személyesen és részletesen beszél az életéről, a korszak légköréről, az alternatív kultúrához kapcsolódó meghatározó emberekről és a velük való kapcsolatáról. Megismerjük a munkamódszerét, gondolatait az irodalomról, zenéről, filmről, a világról. A számos soha nem látott archív felvétellel és sok zenével kiegészített filmben az életútján és alkotói pályája állomásain keresztül közelebbi kapcsolatba kerülhetünk Víg Mihállyal és az elmúlt hatvan évvel.

Székely István könyve az egyik legkomolyabb lovasképzés hagyományát viszi tovább – Interjú Sipos Imrével

A lovaglás alapjait tanítja meg a gyerekeknek Székely István Lovasiskola – Lovasleckék kezdőknek és haladóknak című kötete, ami a Móra Kiadónál jelent meg. A kötet a kisebb korosztály számára is érthető módon meséli el, hogyan kell felnyergelni egy lovat, hogyan kell ügetni vagy hogy miként kell ápolni az állatot. A könyvről Sipos Imre színész-rendezővel beszélgettünk, aki több mint 25 éve lovagol, és a Nemzeti Vágta jótékonysági sztárfutamán egymás után kétszer is diadalmaskodott.

– Már gyerekkorában szeretett volna lovagolni, de nem volt rá lehetősége. Mi vonzotta akkor ebben a mozgásformában?

Szerintem ezzel születik az ember. Egyesek úgy is félnek a lovaktól, hogy nem volt semmiféle rossz tapasztalatuk. Engem elbűvöltek. A félelem szikrája sem volt bennem soha. A lovaglás nem sport, hanem életforma Az ember és a ló kapcsolata több ezer éves múltra tekint vissza és a mai napig szerves része a kultúrának.