Márton László: A Démosthenés korai változatából egyszer már volt hagyományos felolvasószínház, az akkor még működő Bárka Színház színpadán. Olvass bele!
Archívum címkék: Beszélgetünk
Szeles Judit: Úgy fogadtak, mintha én lennék a világ közepe egy pillanatra
Szeles Judit: Húsz éve Svédországban élek, két éve pedig Uppsalába költöztem. Az írások ezekből a régiókból származnak. Olvass bele!
Egy 16 éves Petőfi-hasonmás végigjárja Petőfi 130 kilométeres dunántúli gyalogútját – interjú
Először a biológiatanárom említette decemberben, azóta rendszeresen „megkapom”, hogy kiköpött Petőfi vagyok. Olvass bele!
Nyáry Krisztián: A romantika kora óta egy írónak mindenhez kell értenie
Nyáry Krisztián: Magyarországon létezik egy kb. 800.000 fős réteg, akik nagyon sokat és rendszeresen olvasnak. Olvass bele!
Az Állatkertbe hív a Cseh Centrum az Irodalom Éjszakája programjaira – beszélgetés Adéla Gálovával
Az Irodalom Éjszakája nyolcadik alkalommal hív rendhagyó világirodalmi sétára, három estén át 27 ország 27 szerzőjétől olvasnak fel színészek Olvass bele!
Tamás Gáspár Miklós: Ha a szabadság nem csorbítatlan, azt a bőrünkön fogjuk érezni
A január 15-én, vasárnap elhunyt Tamás Gáspár Miklós filozófusra az alább interjúval emlékezünk, melyet munkatársunk, Márok Tamás készített vele a Délmagyarország-Délvilág számára 1991. december 11.-n. A beszélgetést a szerző engedélyével, szöveghűen adjuk közre.
Ha a szabadság nem csorbítatlan, azt a bőrünkön fogjuk érezni
Tamás Gáspár Miklóssal beszélget Márok Tamás (Délmagyarország-Délvilág 1991. december 11.)
A vízzel töltött paprikákat éppannyira szeretném, mint a gambát – Interjú Szvoren Edinával
A Müpa Literárium soroztának januári vendége Szvoren Edina író lesz, aki a kortárs magyar novellisztika egyik legismertebb és legeredetibb hangú képviselője. Munkáját számos díjjal ismerték el, többek között 2019-ben Libri Irodalmi Díjat is nyert. „2010-ben megjelent Pertu című novelláskötete feltűnő bemutatkozás; minden egyes szövegén érződik, hogy nem kezdő munkákról van szó, hanem alaposan, a molekulákig menően desztillált prózapárlatokról.” – írja Jánossy Lajos, az est házigazdája. Az est előtt Szvoren Edinát kérdeztük.
Egy író zenepedagógus is. És ezen csodálkozni kell? Hogyan egyezteti össze a hétköznapokban a két hivatást? A tanítás mellett mikor talál időt az írásra?
Azt hiszem, nem kell csodálkozni. Egyrészt viszonylag sok író jön a zene felől, másrészt többen vagyunk, akik nem a jogdíjaikból élnek, és akiknek a valóban nyomorúságos tanári fizetés jelenti az anyagi biztonságot. Sokszor beszéltem már róla, hogy az írást tanítással pihenem ki, a tanítást meg írással, e téren most nem tudok újat mondani. Nincs változás.
Lehet-e az áldozat férfi, a nyomozó?
Mészöly Ágnes: Megrajzolt gyilkosságok, Prae Kiadó, 2022.
Mészöly Ágnessel a legújabb krimije kapcsán Fehér Enikő készített interjút
A Megrajzolt gyilkosságok lapjain visszatér Gota, azaz a Rókabérc, haláltúra című könyvének főszereplője. Milyen volt egy régebbi, ismerős karakterrel dolgozni?
Solymosi Bálint: Amit a szövegfolyam megkíván, az legyen ott a papíron
A mai magyar irodalom egyik leginkább autonóm alkotója Solymosi Bálint. Akár prózát, akár verset ír, hangvétele egyedi, nem hasonlít senki másra. Nem olvasható és nem érthető könnyen. 2009-ben József Attila díjat kapott, de az olvasók és a kortársak tudatába csak lassan szivárog be. Egyik kritikusa „a magyar irodalom láthatatlan óriásának” nevezte. Az idén 63 esztendős alkotó a Müpa Literárium sorozatának vendége lesz december 12-én. Az irodalmi koncert előtt beszélgettünk vele. Megkérdeztük az est műsorvezetőjét, Jánossy Lajost is, mitől nagy író Solymosi?
– Mikor gondoltál rá, hogy író leszel? Mikor kezdtél el szövegeket alkotni?
– Kora gyerekkoromban. Ez a szövegeimben is fellelhető. A faluban, ahol felnőttem, Szelevényben volt egy atya, aki bibliaismeretet tanított kisgyerekeknek. Meglepő, de a 60-as-70-es években valamiképpen ez megengedett volt. Följártunk hozzá a plébániára, volt ott neki egy csodálatos Remington írógépe. Én már 9-10 éves koromban verseltem. Szerelmes verseket írtam egyrészt, másrészt képregényt írtunk a barátaimmal. Párhuzamosan jött a képalkotás, tehát a rajz, és az, hogy kísérőként mondatokat, szövegeket írjak le. Szóval ide tehető a kezdet, a korai 8-10 éves korra. A minták az indiánregények, a képregények és Verne Gyula alkotásai voltak. Valami miatt mondatokat kellett írnom. Ráadásul ez a katolikus pap a gyerekeknek hittanóra után Beatlest mutatott.
Két norvég üzletasszony, akik 100 éve az első dupla ágyat megrendelték
Cecilie Enger: A fehér térkép, Typotex kiadó, 272 oldal, 3700 Ft helyett itt 2775 Ft
A történelmi regények közül különösen nagy kedvenceim azok, amelyekben olyan valós személyek szerepelnek, akiknek a regény előtt még a létezéséről sem tudtam. Ilyen például Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs is, két izgalmas nő a XIX. század végéről-XX. század elejéről, akik Cecilie Enger A fehér térkép című regényének főhősei. Kik voltak ők és miért érdemes olvasni róluk? Erről és még sok másról is beszélgettem a szerzővel A fehér térkép magyar kiadásának apropóján.
Ha jól sejtem, a legtöbb magyarnak semmit sem mond a két főszereplő neve.
Rőhrig Eszter: Flaubert és Colet szerelme az én világom
A Nem leszek elérhető, soha többé című regény Rőhrig Eszter, a Vízhomok szerzőjének újabb műve, mely idén jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában.
Az író az idei, 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a Napkút Kiadó standjánál dedikálja regényét, két időpontban is, szeptember 30-án péntek 18-19. óráig és október 2-án vasárnap 13-tól 14 óráig, a Millenáris G épületében. A Takács Izolda kérdezte a regény íróját, Röhrig Esztert új könyvéről, terveiről.
Takács Izolda: A fülszöveg szerint regényed a tizenkilencedik század közepi Párizs sokszínű szellemi és művészeti életébe repíti a az olvasót. De alapvetően egy fiatal költőnő, Louise Colet és a francia író Gustave Flaubert viharos szerelméről szól a mű. Ám az oldaladon azt írtad, bár igaz, hogy a regény ránézésre valóban Gustave Flaubert-ről és Louise Colet-ről szól, így akit e téma érdekel, nem fog csalódni, de… Engem az a de is érdekelne.
Kurdy Fehér János: A könyvem rejtetten tömve volt utalásokkal
A gondolkodás filozófia, de még egy csomó minden más: például figyelem, séta, főleg rácsodálkozás, meg szeretni tudás, valami, ami mindig veled van, nem lehet kiűzni belőled, mert szinte annak a víznek a párája, amely a testedet és a Földet is alkotja. – 26 év kihagyás után hamarosan új kötettel jelentkezik Kurdy Fehér János. A költővel Tardos Károly beszélgetett. – Tardos Károly interjúja a litera.hu-n.
Korábbi köteteidben, az 1990-es A Nagy Tudományban és az 1996-os Valóság Museionban számomra a legfontosabbnak azok a versek tűnnek, amelyek kifejezetten filozofikusan és egyfajta objektív költészet keretében mutatják be egy-egy létdimenzióhoz, művészeti ághoz való viszonyodat, azok poétikáit.
A gimis, erősen avantgárd mintakövető szövegek után 1986-ban, az egyetem elkezdésekor elkezdtem másként írni. Szükségem volt egy nyelvre, ami fel tud mutatni és el is bír engem, kellően egyszerű, és nem mond le a szöveg és a szóképek radikalitásáról. A metaforák narrációvá olvadtak, a történetek érveléssé alakultak. Ez ugyan stiláris döntés volt, de inkább abból fakadt, hogy szükségem volt egy biztos, egzisztenciális nézőpontra. Úgy éreztem, egyszerre vagyok benne a világban, és rajta a világon. Benne a Kádár-korszakban, ami laposra nyom, részekre szakít, és rajta a gondolataim, a világképzelet hullámain, amelyeken szabadon szörfölhettem és elslisszolhattam messzire. Túl sokat nem vacillálhatok, gondoltam, mert akkor kész és passz. Ez a „kell” és a „gyorsan” sodort az irodalmon túlra, a képzőművészethez és a filmhez. A Nagy Tudományba már csak az új nyelven megírt versek kerültek. Háy János szerkesztette, és Szántó Tibor tervezte. Az 50 oldalas karcsú könyvre úgy tekintettem, mint egy személyes manifesztumra.
Székely István könyve az egyik legkomolyabb lovasképzés hagyományát viszi tovább – Interjú Sipos Imrével
A lovaglás alapjait tanítja meg a gyerekeknek Székely István Lovasiskola – Lovasleckék kezdőknek és haladóknak című kötete, ami a Móra Kiadónál jelent meg. A kötet a kisebb korosztály számára is érthető módon meséli el, hogyan kell felnyergelni egy lovat, hogyan kell ügetni vagy hogy miként kell ápolni az állatot. A könyvről Sipos Imre színész-rendezővel beszélgettünk, aki több mint 25 éve lovagol, és a Nemzeti Vágta jótékonysági sztárfutamán egymás után kétszer is diadalmaskodott.
– Már gyerekkorában szeretett volna lovagolni, de nem volt rá lehetősége. Mi vonzotta akkor ebben a mozgásformában?
Szerintem ezzel születik az ember. Egyesek úgy is félnek a lovaktól, hogy nem volt semmiféle rossz tapasztalatuk. Engem elbűvöltek. A félelem szikrája sem volt bennem soha. A lovaglás nem sport, hanem életforma Az ember és a ló kapcsolata több ezer éves múltra tekint vissza és a mai napig szerves része a kultúrának.
Repülőgépről lőtték, 56-ban halálra ítélték, ma 88 éves Nagy Pál író – interjú
Repülőgépről lőtték, 56-ban halálra ítélték, ma 88 éves Nagy Pál író, a párizsi Magyar Műhely alapító-szerkesztője
Születésnapi beszélgetés*
Többször is meséltél már a gyerekkorodról, most mégis arra kérlek, elevenítsük föl a legfontosabb pillanatait, amelyekre máig emlékszel!
Megváltó a gyártósoron – Újra akartam mesélni a jézusi történetet
Beszélgetés Gerőcs Péter íróval, a Kalligram kiadónál megjelent Werkfilm című regényéről
Bánfalvi Réka: Bevezetésképpen hadd kérdezzem meg, nálad hogy jön létre egy karakter? Az utcán lesed össze a járókelők vonásait, vagy teljesen saját kútfőből?
Gerőcs Péter: Nincs teljesen saját kútfő. Vagyis hát az utca embere, és még számtalan másik ember keveredik össze a papíron. Azt figyeltem meg magamon, később a diákjaimon, hogy amíg az ember kevesebb írásrutinnal rendelkezik, kevesebb energiája vagy figyelme van több különböző vonást vegyítenie. Kezdőként az ember sokszor egy-az-egyben emel át karaktereket a környezetéből a szöveg terébe. Ráadásul a karakteralkotást ilyenkor inkább külsődleges jegyek inspirálják, nem ritkán egy érdektelen, de túlzó gesztus vagy tikkelés. Mondjuk, megtetszik neki az a lehetőség, hogy egy szövegben nem csak gyönyörű nők és sármos férfiak kaphatnak szerepet, hanem például egy sánta férfi is. Ne adj isten egy sánta nő! Ez aztán annyira leköti a figyelmét, hogy ha nem akarja, akkor is ez a sántasággal ellátott illető lesz a szöveg főszereplője. Persze ezek óriási tapasztalatok. Írás során felfedezni az írás valódi lehetőségeit. Visszatérve: ahogy gyarapodnak az író tapasztalatai, úgy fogja egyre inkább a szöveg megkövetelni a maga figuráit. A sántaság egyáltalán nem lesz érdekes. Az lesz érdekes, hogy ezt a nagypofájú nőt ellenpontozza egy könnyen kizsákmányolható férfi. Mint ahogy a festő áll párbeszédben az épp születő képével. Ezt a formát és ezt a színt valaminek tovább kell vinnie. Valaminek ellenpontoznia, vagy épp hangsúlyoznia kell; elmozdítani, kibillenteni, árnyalni, vagy megsemmisíteni. Ha sok szereplőt mozgatunk, ez egy kicsit nehezebb ügy lesz. Csak nem éppen ezért kérdezed?
Megváltó a gyártósoron – Újra akartam mesélni a jézusi történetet
Beszélgetés Gerőcs Péter íróval, a Kalligram kiadónál megjelent Werkfilm című regényéről
Bánfalvi Réka: Bevezetésképpen hadd kérdezzem meg, nálad hogy jön létre egy karakter? Az utcán lesed össze a járókelők vonásait, vagy teljesen saját kútfőből?
Gerőcs Péter: Nincs teljesen saját kútfő. Vagyis hát az utca embere, és még számtalan másik ember keveredik össze a papíron. Azt figyeltem meg magamon, később a diákjaimon, hogy amíg az ember kevesebb írásrutinnal rendelkezik, kevesebb energiája vagy figyelme van több különböző vonást vegyítenie. Kezdőként az ember sokszor egy-az-egyben emel át karaktereket a környezetéből a szöveg terébe. Ráadásul a karakteralkotást ilyenkor inkább külsődleges jegyek inspirálják, nem ritkán egy érdektelen, de túlzó gesztus vagy tikkelés. Mondjuk, megtetszik neki az a lehetőség, hogy egy szövegben nem csak gyönyörű nők és sármos férfiak kaphatnak szerepet, hanem például egy sánta férfi is. Ne adj isten egy sánta nő! Ez aztán annyira leköti a figyelmét, hogy ha nem akarja, akkor is ez a sántasággal ellátott illető lesz a szöveg főszereplője. Persze ezek óriási tapasztalatok. Írás során felfedezni az írás valódi lehetőségeit. Visszatérve: ahogy gyarapodnak az író tapasztalatai, úgy fogja egyre inkább a szöveg megkövetelni a maga figuráit. A sántaság egyáltalán nem lesz érdekes. Az lesz érdekes, hogy ezt a nagypofájú nőt ellenpontozza egy könnyen kizsákmányolható férfi. Mint ahogy a festő áll párbeszédben az épp születő képével. Ezt a formát és ezt a színt valaminek tovább kell vinnie. Valaminek ellenpontoznia, vagy épp hangsúlyoznia kell; elmozdítani, kibillenteni, árnyalni, vagy megsemmisíteni. Ha sok szereplőt mozgatunk, ez egy kicsit nehezebb ügy lesz. Csak nem éppen ezért kérdezed?
Esterházy Péter utolsó interjúja Szegő Andrással
Utolsó interjú Esterházy Péter íróval 2016 könyvnapján, avagy mementó egy géniuszhoz mind fájóbban
– Mondd, Péter!
– Mit? Mit mondjak?
A Ferrari-világ szívébe bejutott egy magyar író
Maranello kicsi, de a Ferrari nagy
Olaszországban létezik két elég kicsi, ám annál híresebb város. Az egyik a Vatikán, a pápák székhelye, a másik pedig Maranello, a Ferrari otthona. Luigi Zironi polgármesterrel beszélgettünk erről a kiemelt státuszról, mennyire van náluk kolbászból a kerítés (is). (Méhes Károly író Maranellóban járt.)
– Ez egy különös szimbiózis – kezdte a 48 éves városvezető a fejtegetését. – Ezen a kis településen itt van nekünk egy nagy hagyományokkal rendelkező, hírneves gyár. Már szinte az egész város a Ferrarira épül, vagyis köréje, mert a gyár egyre csak növekszik. Nyilván, ez a kapcsolat nem csupán fizikális, hanem nagyon is lelki, hogy úgy mondjam, szívbéli. A maranellóiak, ha a Ferrariról beszélnek, csak úgy mondják: – Mi…, mintha ők is ennek a széles kiterjedésű családnak a tagjai lennének, noha nem mindenki dolgozik a Ferrarinál. Általános vélemény az is, ha a Ferrariról van szó, akkor egyben Maranellóról is szó van, és persze Olaszországról. Egyszóval, mi nagyon büszkék vagyunk a Ferrarira, ami persze egyfajta felelősséget is ró ránk.
Bucsi Mariann, a Thassoson élő írónő titokzatos élete
A különleges írói stílussal rendelkező, kissé titokzatos Bucsi Mariann írónőt egy rendhagyó interjúban kérdezte több ismert és elismert ember, így közelebbről is megismerhetjük a szerző életét.
A tavaly debütált, nagysikerű Ébredés regény írója a görög Thassos szigetén él, és alkot. A közelmúltban jelent meg Érintés címmel második kötete, amely azonnal belopta magát az olvasók szívébe.
Gurubi Ágnes, a nemzetközi sikereket elért Szív utca szerzője:
Szendi Nóra: A szörnyűségeken nevetni kell
A Junior Szépíró-díjas Szendi Nórának eddig két regénye jelent meg, az elmúlt években pedig szerkesztőként dolgozott. Nemrég azonban úgy döntött, hogy a szerkesztés helyett személyi edző lesz. A karrierváltásról és a nemsokára megjelenő új regényéről Szendi Nórával beszélgettünk.
Tavaly úgy döntöttél, hogy abbahagyod a szerkesztést, csak az írásra fogsz koncentrálni, mellette pedig beindítod az edzői karrieredet is. Régóta tervezted ezt a váltást?
Kiégtem a szerkesztésben egy ideje, mindig is bajom volt a munkamániámmal. Függő személyiség vagyok, a munka túltolásához szereket is használtam. Napokig nem aludtam, pörögtem, olyan határidőket vállaltam el, amik nem voltak tarthatóak, úgyhogy nem kizárólag a szakma hibája volt, hanem az enyém is. Ezek a határátlépések gyakoriak a szerkesztői munkánál, hétvégén meg este hívogatnak, mindemellett a honorok sem változtak vagy tíz éve, amiben viszont a szerkesztői szakma tagjai is legalább annyira hibásak, mint a kiadók.